Idézőjel (Jászi)

„Az alkotó szellemiség a világ legnehezebben egyesíthető és szervezhető emberanyaga. Elképzelhető-e oly közös akcióprogram, melynek számára annyi differenciált energiát megnyerni lehetne? Nos, ezt az akadályt mi is látjuk, de annak komolyságát nem szabad túlozni. A szellemi energiák anarchiájának velünk született tana nem állja ki a bírálatot. Ez a tan az intellektuális középszerűség vagy teljes értéktelenség körében szerzett tapasztalatokból született meg, tehát elsősorban arra a művészeti és irodalmi álszellemiségre, arra a relativista szellemeskedésre vonatkozik, mely ellen elsősorban kell fölvenni a harcot a Szellem Internacionáléjának. Az igazi szellemiség tényleg anarchista, de nem a szó közkeleti, hanem tudományos értelmében. Valódi alkotó lélek nem tűr maga felett olyan tekintélyt vagy szabályt, mely nem az ő spontán hozzájárulásából alakult ki. De senki jobban nem tiszteli az észszerű s a közreműködők szabad akaratából létrejött rendet, mint az igazi szellemiség emberei. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeket az intelligenciákat bárminő pártszerű programban tömöríthetőnek vélnénk. De igenis lehetségesnek tartanék egy megállapodást az alapgondolatokra, valamint a fő célokra, úgyszintén a leglényegesebb módszerekre és eszközökre nézve – természetesen minden nemzeti vagy osztálydogmatizmus kiküszöbölésével. (…) A jövő világrendjének elsősorban nem új tantételekre, hanem megtisztított értékítéletekre van szüksége, s azok közössége feltalálható mindazokban, akik csakugyan a Szellem lovagjai.”
(Jászi Oszkár: A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja)