A hazautazás napja. Négyen a csapatból, Törpilla, Oglán, Ajdár meg én kicsit előbb indultunk el, mert úgy döntöttünk, hogy a hosszabb úton megyünk, és megnézzük, mi újság Krakówban. Mikor beszálltunk Ajdár kocsijába, a többiek nagyrészt még aludtak. Hogy mi minden történt velünk az úton? Csak röviden:
Először Łańcutban álltunk meg. Łańcut is sokmindenről híres. Állítólag van itt egy régi vár is, ami valamikor a környék legfélelmetesebb, legkegyetlenebb hatalmaskodó nagyuráé, Stanisław Stadnickié volt. Stadnicki ma már csak legenda; még Báthory idejében elkapták és minden különösebb bírósági hercehurca nélkül lefejezték legfőbb ellenfelének, Łukasz Opalińskinek az emberei, valahol a környékbeli erdőkben.
(Stadnickiről a híres történész-thriller író, Jacek Komuda írt regényt, Łańcut Ördöge (Diabeł Łańcucki) címmel. Ennek a magyar fordítására még várni kell egy kicsit.)
És hogy a várából mennyi maradt? Nem tudom. Nem találtuk meg. Találtunk viszont egy olyan barokk kastélyt, hogy a szavunk elállt. Pedig csak kívülről láttuk. Ez már persze későbbi, mint Stadnicki és bandája. Ezt már a Lubomirski-család építtette, akik valamilyen távoli rokonságban mégiscsak állhatnak a Stadnickiakkal, mert ugyanolyan a címerük.
Nem elképzelhetetlen, hogy a kastély tulajdonosa valamikor Elżbieta Lubomirska (Sieniawska) volt, II. Rákóczi Ferenc hűséges, titkos barátnője.
Utunk következő állomása Kraków felé Tarnów volt, a Tarnowskiak városa.
Három évvel ezelőtt itt is nagyon szép napokat töltöttem el itt egy Veszprém megyei kulturális küldöttség tagjaként, sepsiszentgyörgyi és lengyel barátaimmal. A házigazdánk egy Gladii Amici nevű lovagi társaság volt, akiktől rengeteget tanultam a középkori fegyverforgatásról, írásról és kézművességről is. Igazából az összes Polskában töltött időmből ezekre a napokra gondolok vissza a legszívesebben…
Tarnów persze nem elsősorban erről nevezetes. Hanem miről? Magyarok számára elsősorban arról, hogy itt született Józef Bem.
A tábornok, a polákok és magyarok közös hőse. Meg lehet tekinteni a szülőháza… helyén álló házat, illetve egy neki és Petőfi Sándornak berendezett emlékparkot, is, aminek az építéséhez Sepsiszentgyörgy városa adta a támogatást. Ezt az emlékművet azonban most nem néztük meg, csak Bem apó sírhelyét, a Strzelecki (Lövész-) Parkban.
Józef Bem 1850-ben halt meg Murat pasa néven a török hadsereg tábornokaként Aleppóban, Szíriában. A testét végül 1929-ben hozták haza, és temették el újra itt, a szülővárosában, meglehetősen különös módon: a park közepén egy kis tó, azon egy sziget, azon négy oszlopon Bem kőkoporsója, minden oldalon más nyelvű felirattal.
Törökül: Murat paşa; magyarul: Bem apó a magyar szabadságharc hadvezére; és lengyelül: Józef Bem
Tarnów után nem sokkal dugóba keveredtünk, így a tervezettnél jóval később érkeztünk Krakówba.
Kraków! Ide visszatérni mindig óriási érzés. A többiek először járnak itt, de látom, tetszik nekik. Sétálunk az Óvárosban, és próbálom csak töredékét elmesélni annak, mi minden van itt: a Jagiełło Egyetem, a Florian-kapu, a Czartoryski Múzeum és Levéltár, Balassi Bálint szállása, a magyar bursza… És akkor kiérünk a Rynekre (a Főtérre) és meglátjuk a Posztócsarnokot (Sukiennice, lent),
a Ratuszt (Városháza),
a Maria-templomot,
és hallgatjuk a toronyból négyfelé szálló Hejnałt…
Majd átkanyarodunk a Grodzka utcán a Wawel-hegy felé, ahol a Sárkány (Smok) majd a lengyel királyok laktak: innen nézünk szét…
Végül leereszkedünk innen is…
És elballagunk a Wisła partján, a folyót követve…
Itt Krakkónál, a Wisła-partnál fejezem be a Fonó Táncegyüttes lengyelországi útjának elbeszélését. Sokat úgysem tudnék hozzátenni. Ha minden jól megy, nemsokára úgyis Magyarországon találkozunk újra, rengeteg élménnyel és mesélnivalóval. Szóval: Viszlát hamarosan otthon!
VÉGE/KONIEC
Fiatalos lendülettel
(a sorozat részei:)
I.rész, II.rész, III.rész, IV. rész, V. rész, VI. rész, VII. rész, VIII. rész, IX. rész...
(A fényképek részben nekem, részben Mikkamakkának és Szelidecskének köszönhetőek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése