Bár eredetileg a hét végére tervezték, végül mégis ma volt megtartva a kajakozás a Tanew patakon. Megint a szlovákokkal utaztunk egy buszon, énekelgetve, egészen Króle Staréig,; ott szálltunk aztán vízre. Ezen a vidéken népszerű ez a fajta kirándulás, tavaly Szczebrzeszynben is volt alkalmam kipróbálni, akkor a Wieprz patakon. A Tanew még a Wieprznél is sekélyebb és nyugodtabb víz, így különösebben nem lett volna veszélyes az utazás, még akkor sem, ha beleborultunk volna. Nem is nagyon értem, minek kaptunk mentőmellényeket, mikor a víz a legmélyebb részeknél is legfeljebb mellig érhetett.
Az eredeti terv az volt, hogy vegyes párokat indítanak útnak, vagyis, hogy senki ne üljön vele azonos nemzetiségűvel egy csónakban, hogy ezzel is fejlesszék közöttünk a kommunikációt. Végül ezt mégsem erőltették. Így hát mindenki ment a maga csapatával. Mivel mi tizenheten voltunk (Angéla ugyanis ma reggel elutazott Krakówba), ezért én, hogy ne maradjak egyedül Przemekkel kerültem egy csónakba.
Przemek (azaz Przemysław) egy kissé magának való, szelíd, jóindulatú srác, egy csendes rocker. Valamikor filozófiát tanult a MCS-en (ami itt most nem Wágner Balázsék bluesegyüttesét jelenti, hanem a lublini Maria Curie-Skłodowska Egyetemet), de abbahagyta, azóta mindenféle alkalmi munkákból él. Most azért jött ide, hogy a ZMW számára kamerára rögzítse a tábor eseményeit. Tulajdonképpen ez is munka volt számára, és úgy is fogta fel; ezért volt, hogy eleinte viszonylag nehezen tudtuk bármilyen programba bevonni, és beszélgetni sem volt egyszerű vele. De örültem, hogy most velem tartott, jó páros voltunk a vízen, meg legalább ő is megnyílt egy kicsit.
Kb. 17 km-t tettünk meg a Tanewen és ha minden igaz, valahol Wólka Biska közelében kötöttünk ki. Volt itt egy nagyon szép, hangulatos pihenőhely, étteremmel, foci- és röplabdapályával és egy tűzrakóhellyel. De rajtunk kívül a kutya sem járt arra.
Egy kicsit pihentünk elheveredve a fűben, majd bementünk az étterembe, ki sörért ki cigiért. A csapos nő rendes volt, mert cigit nem tudott eladni, így hát, aki kért, azzal megosztotta a sajátját. Ezután kértünk két labdát, és kivonultunk a pályára. Ajdár, Gombi meg még néhányan focizni kezdtek a polákokkal; Mikkamakka, Oglán, Przemek és én meg a lányok inkább a röplabdát választottuk. Megint örültem, hogy sikerült Przemeket is bevonni ebbe is. Később a tűzrakóhelyen elkészült az ebéd, így átmentünk oda, és ettünk. Ezután elvileg valamilyen ismerkedés, „integrációs buli”, közös játék következett volna a tűz mellett, csakhogy nem volt, aki az egészet megszervezze, kézbentartsa, így egy darabig csak ültünk a tűz mellett beszélgetve, majd mikor szlovák barátaink már türelmetlenkedni kezdtek, mi is visszatértünk velük együtt a buszhoz, és „hazaindultunk” Biłgorajba.
Ahol viszont ismét felkerestük a Metro-t, és annál élénkebb csevegésbe kezdtünk. Megismerkedtünk a polákokkal, akik nagyrészt Jasiennikben a Jasienniczanie, illetve Biłgorajban a Tanew Együttesben táncolnak. Kiderült, hogy ők ott voltak az idei szczebrzeszyni Dom Tańca-táborban is. (Nem túl gyakori egyébként, hogy a Dom Tańca egymásután kétszer ugyanazon a helyen rendezze meg a táborát.) Mesélték, hogy még magyar (moldvai) táncokat is tanultak. Pl. de doit. Ki tanította őket? Ki más, mint azén régi jó öreg barátom, Szymon Brzeziński. Sajnálom, hogy idén nem lehettem ott.
Ezen kívül ott voltak a Metro-ban a Blędowianie tagjai is. Például az aranyos Ewa, aki franciául merült élénk beszélgetésbe Csinivel. (Csini a kolozsvári érettségi után egy évig Lyonban járt egyetemre, aztán Budapestre jött. A francián kívül az olasszal és a spanyollal is elboldogul.)
Ittunk is persze egy csomót, de most nem ment át az egész olyan mulatozásba, mint tegnap; csendes, ülős buli volt.
(Még egy dologra emlékszem élesen, hogy egy idő után Csini és Szelidecske mindenféle saját csujjogatásokat kezdtek kitalálni, és azokkal beszólogatni a legényeknek. Ez tetszett mindenkinek, persze nem maradhatott el a visszavágás sem, amely Mikkamakkától és tőlem érkezett. Így egy érdekes oda-vissza felelgetés alakult ki az ő duójuk és a miénk között. De utólag nem tudok felidézni sok szöveget ebből... Illetve csak egyet. Ez így hangzott (nekem címezve): "Lám, te meg tudsz lengyelül,/ Mégis elvagy egyedül". Hm... Nem is az volt a furcsa, hogy ez elhangzott, hanem hogy ezt pont Szelidecske vágja a fejemhez. (?!) Hát izé...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése