Este viszont már, a Zsinagógában előadott koncerten mindenki fellépett, aki hét közben valahogyan énekeket tanult. Fiúk is, lányok is, aki tudott. Az elején Szczebrzeszyn polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, és meghívott minket újra, vagyis, hogyha megint itt Szczebrzeszynben lenne egyszer a Dom Tańca tábora, akkor szívesen látnak minket, és várják is, hogy visszatérjünk.
Mielőtt azonban a műsor elkezdődött volna Remek (aki minden eddigi műsorban is konferansziéként lépett fel), felemelte a Szakharthvelo (Grúzia) zászlóját.
Merthogy amíg mi itt, a táborban töltöttük az időt, a Világban szomorú események történtek. Grúzia lerohanta Dél-Oszétiát, mire Oroszország Grúziát. A polákok természetesen a grúzokkal szimpatizálnak, mint mindig, most is az oroszok ellenfeleivel.
Így aztán kicsit vészjósló hangulatban indult a koncert... Furcsa érzés volt.
...
Kezdte a műsort Łukowa község asszonykórusa.
Meg aztán Ewa Grochowska, Beata Oleszek és Janina Kowalczuk és tanítványaik.
Eljött a Biłgoraj-vidék híres nótafája,
Stanisław Fijałkowski is.
És Zbigniew Butryn (hagyományos Biłgoraj-vidéki viseletben)
a szukán játszó tanítványaival,…
…akik között ott volt Kataszka és Magda is.
S aztán Godziszów kórusa velünk együtt;
elénekeltük az „Oj niedobrze ci rodzice,…”-kezdetű dalt, meg a kedvenc partizándalunkat, a lányról meg a varjúról.
És ukrán dalokkal Jaroszlav és Tarasz a tanítványaikkal.
Aztán Agata Harz, Kasia Szurman és Kasia Żytomirska (Marcin húga)
városi balladákkal.
És a Charivari együttes
(Zosia Janiczek, Basia Wilińska és Ksenia Starzyńska) bolgár népzenével.
Végül pedig Jacek Hałas egy bús balladával, a harcba indult legényről, a szomorú grúz népnek ajánlva.
Hát ilyen volt a tábor utolsó napja.
A táncházban a Charivari is tanított bolgár táncokat, meg a végén megéljeneztük Stanisław Głazt, elénekelve, hogy „Sto lat!”.
Stanisław Głaz pedig búcsúzóul eljátszott egy marsot, a „Marsz Pana Głaza”-t. És még táncolt is egy obereket! (Ezt nem gondoltátok volna ugye? Hogy a végén még táncolni is fog. Én sem.) És aztán folyt a buli meg a tánc a Jurtában hajnalig, sőt akkor sem akart még abbamaradni. Még akkor sem, amikor Jacek Hałas, a házigazda letette a hangszerét, és udvariasan kezdte elbontani a fejünk fölül a Jurtát.
Mi még akkor is táncoltunk.
Ööö... legalábbis egy darabig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése