Ma Tomasz Rokosz etnomuzikológus tartott előadást egy különleges hangszerről, a harmoniáról. Ez nem azonos a tangóharmónikával, bár hasonló ahhoz, de kisebb annál, és a hangja is más. A harmoniának két fajtája van. Az egyik a „sima”, aminek legnagyobb művésze, mint már említettem, Kasia Szurman. Ez általánosan elterjedt volt a városokban is, különösen népszerű volt a két háború között Warszawában (Kasia is gyakran játszik rajta akkori slágereket).
(Egyébként most Kasia tartja a gyerekeknek a foglalkozásokat, azért tettem ezt a képet ide. Valami meglepő dolgon törik a fejüket, rövidesen meglátjuk, min.)
A másik a pedálos harmonia (harmonia pedalowa), ami specifikusan lengyel, és Lengyelországban is inkább a falvakban volt elterjedve. Például Kasia Tucholska is játszik ilyenen, nem is rosszul. De nekem például nagyon tetszik Gosia Makowskának, a Suwałkiban működő Dautenis együttes tűzvörös hajú zenészének játékstílusa is.
A harmonia egyébként csak a XIX. században került a lengyel falvakba, annak is talán inkább a második felében. A néprajzkutatók valami miatt sokáig idegenkedtek tőle. Oskar Kolberg, az első nagy etnográfus-gyűjtő (még a XIX. sz-ban) megjegyzi, hogy van ilyen hangszer is a falvakban, de nem veszteget sok szót rá. Újfajta, városból jött divatnak tartotta, mintha ma azt látnánk, hogy erdélyi falvakban szintetizátoron játsszák a saját népzenéjüket bizonyos muzsikusok. (Egyébként lehet ilyet látni, táncolnak is rá.) Szóval valami „nem autentikus” dolognak tartotta, ezzel el is intézte. Ez a szemlélet aztán valahogy átszivárgott a későbbi kutatók munkáiba is. Pedig a harmonia (főleg a pedálos) egyre elterjedtebbé vált. Talán azt lehet mondani, hogy csak a Dom Tańca zenészei kezdtek el vele élő népi hangszerként foglalkozni, megtanultak játszani rajta, és beemelték a táncházi zenélésbe is . Andrzej Bieńkowski, a nagy festő és népzenekutató legutóbb össze is állított egy olyan cd-t is saját gyűjtéseiből a „Muzyka Odnaleziona” (Megtalált Zene)-sorozatban, amin a harmonia „főszereplőként”, szólóhangszerként szerepel. (Talán gyakoribb egyébként az, hogy a hegedű mellett a kísérőhangszer szerepét játssza.)
Szóval a táncházasok körében kifejezetten népszerű hangszernek számít. Különösen ez a pedálos fajtája. Nem tudom, nehezebb-e rajta játszani, mint a simán, de szerintem igen, mert többfelé kell az embernek figyelnie közben. Tomasz Rokosz most a hangszer működéséről is beszélt, aztán hegedűt ragadott, és Kasia Tucholskával demonstrálták, hogy szól a hegedű és a harmonia együtt.
Aztán persze mi is kipróbálhattuk, hogy is kell ezen játszani.
szóba került a hangszer néhány „adatközlő” mestere is.:
Jan Kędzierski például. Ő Opoczno vidékén született, de átköltözött a Lubelszczyznába. Hangszerkészítő is, de inkább dobokat készített Egyébként Tomasz Rokosz „talált rá”, aki kutatást folytatott a harmonia használatáról ezen a vidéken.
Czesław Adamczyk: szintén híres harmonia-játékos, Kasia Tucholska is tőle tanult játszani.
Wisława Gromadzka: Kasia másik mestere. Radom környéki régi zenész család sarja. Az apja zenekarában, játszott, aki meg híres hegedűs volt.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a zenekaroknál sokféle felállás lehetséges a falusi mulatságokban. Hegedű, dob (általában kisdob-„bębenek”), harmonia és kisbőgő bármilyen összeállításban „színre léphet”. De a dob és a bőgő nyilván mindig csak a kísérő, a ritmushangszer. A harmonia lehet kísérő a hegedű mellett, de lehet önálló szólóhangszer is. Ja és hozzátehetjük ehhez a suka biłgorajskát is.
A godziszówi kórus férfikara ma is két dalt tanított. Az egyik megint csak egy vallásos ének Mária mennybemeneteléről. Nagyon szép. Viszont ez is eléggé hosszú, így ők is csak az elejét tanították meg nekünk.
Kiedy Panna Maryja ten świat opuścić miała,
Całą Jerozolimę z wielkim żałem żegnała.
Naprzód górę Golgotę, gdzie był jej syn kochany
Umęczony, ubity, potem ukrzyżowany.
W dzień swojego zaśnięcia wszystko powiedziała,
Miejsca mękki Jezusa nabożnie całowała
Stojąc na owej górze całe miasto żegnała,
I swój domek rodzinny, z którego odejść miała.
Żegnała i Nazaret, w którym się urodziła,
I miasteczko Betlejem, gdzie Jezusa powiła,
I całą Palestynę, gdzie swe życie spędziła,
Potem zeszła z tej góry, do domu pospieszyła.
Weszła w swojej komnaty, upadła na kolana,
I serdeczną modlitwę zanosiła do Pana.
Do Jezusa miłego modliła się ze łzami,
Aże z Jego rozkazu stanął przed jej oczami
Anioł Boży Gabriel trzymał białą leliję,
I miłymi słowamy cieszył Pannę Maryję.
Mówiąc: „Córko Syjonu! Nadszedł czas zejścia twego.
Osądziesz na prawicy Jezusa, syna twego.”
Bevallom, azért ennek szívesen leírtam volna a teljes szövegét, mert nagyon tetszett. Valami megfogott benne. Van egy hangulata.
A másik elég érdekes egy dal: ez megint egy ballada a hadba menő fiúról és kedveséről. De ahhoz képest, hogy milyen szomorú történetet mond el, ennek éppen könnyed, játékos a dallama. Ez különös. Ezt is nagyon szerettem énekelni (talán éppen a dallama miatt):
Oj, niedobrzy ci rodzice,
Co miłości wzbraniają
Miłości wzbraniają, żenić się nie dają,
Do wojska wysyłają.
Jedzie Jasio na wojenkę,
Luba go odprowadza.
Rączkę mu podała, trzy razy zemdlała,
I wyrzekła: „Luby mój!”
Mija roczek i półtora,
Jaś z wojenki wraca już.
Wraca do swej chatki, do rodzonej matki;
Wszyscy mu się kłaniają.
„Matuś, moja matuleńko,
A gdzież moja Zosia jest?”
„Wczoraj roczek minął, jak ją pochowali,
Jeszcze po niej smutek jest.”
„Matuś, moja matuleńko,
A gdzież ona tam leży?”
„Trzy róże czerwone stoją pochylone,
I wskazują Zosi grób.”
„Zosiu, moja Zosiuleńko,
Przemów do mnie słóweńko!”
„Rada ja bym wstała, z tobą rozmawiała,
Ale bardzo twardo śpię.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése