Bemutatkozás

Sziasztok!
Biztos jó néhányan ismertek már, de vannak, akik még nem. Így kezdem a bemutatkozással: Tinódi Meder vagyok, de emellett számos más álnevem is van még, amik alatt írni szoktam, illetve amiken szólítanak különböző körökben. Hogy melyik az igazi? Kinek melyik. Sok mindenen múlik, hogy ki melyikkel találkozik. Amúgy nem vagyok sem kém, sem alvilági figura, ez az egész csak játék.
Néhányan, akik már korábbról is ismertetek olvashattátok első blogomat is: a Star(a) Wars(zawá)ba menő utazásomnak Diáriumát. Az, mint a címből is kiderült a kalandozásaimról és az életemről szólt Warszawában. Részben hírt akartam adni ismerőseimnek, Nektek, hogy miket csinálok éppen, távol tőlük, Tőletek. Részben pedig valamiféle ismeretterjesztés is akart lenni Polákországról. Az a blog kicsit lezáratlan is maradt. Ott végződött, hogy meglátogattam Śnieżannát a szülővárosában, Białystokban. Ez a blog nem annak a blognak a folytatása lesz, legalábbis így előzetesen nem annak szántam. (Aztán meglátjuk, merrefelé alakul.) Ez inkább valami kritikai blog akarna lenni. Nem a velem történt eseményekről fog szólni, vagy azokról csak érintőlegesen, hanem inkább véleményekről, reflexiókról, szellemi alapvetésekről, ilyesmikről. Meg biztosan még néhány olyan dologról is, amiket most előre még nem látok.
Hogy mi történt velem mégis azóta? Egy darabig Białystokban maradtam, járva a havas utcákat, elgondolkozva, hogy nem is lenne rossz egy teljes évet itt tölteni, csendes munkában, ismeretlenül, elfeledve, aztán visszatérni Magyarországra. Lehet, hogy voltak közöttetek, akik még szurkoltatok is, hogy összejöjjünk Śnieżannával, de bevallom őszintén, bennem ez komolyan fel sem vetődött. Kis idő után visszatértem Warszawába. Utána aztán sokfelé kalandoztam, Polákországban is, Magyarországon is, végül Gdańskban kötöttem ki. És most? Most is hol itt vagyok, hol ott. Tudom, hogy sehol sem lehetek más csak magyar, de Polákországban egy csomó mindenhez, főleg a kreatív dolgokhoz jó inspirációkat lehet meríteni. Magyarországgal kapcsolatban viszont van egy-két dolog, amit nem hagyhatok szó nélkül, éppen azért, mert magyar vagyok. Akár távol vagyok, akár otthon, néhány dolgot le akartam írni ezzel kapcsolatban.
Ez a blog főleg azért született, mert Magyarországra mindig visszatérve néha úgy éreztem, hogy nemigen értek szót az emberekkel. Néha a fejekben levő sémák miatt nincs türelme sokaknak engem végighallgatni. De ludas vagyok ebben én is. Látom időről időre, hogy a tudálékosságom zavarja az embereket, akikkel találkozom. Pedig utálok mindig és mindenhol tudós csodabogárnak látszani, elvont, szerencsétlenkedő lúzernek. Ezért előfordul, hogy néha inkább meg sem szólalok, magamba fojtom minden gondolatomat, csak, hogy ne legyen konfliktus, balhé, bár ezektől még mindig kevésbé félek, mint hogy bizonyos körökben bizonyos emberek kinevetnek, és totálisan inkompetensnek tartanak olyan dolgokban, amiket sokan fontosnak gondolnak. Így végső soron mindig ingadozom a két véglet között: az elfojtások, a kényszeres hallgatás, és az ezt kompenzáló kényszeres okoskodás között. Hát ezért gondoltam jónak, hogy inkább leírom, ami izgat, akkor aztán, akit érdekel a véleményem, elolvassa, és majd úgy válaszol rá előítéletek nélkül (remélhetőleg).
Sokan kérdezhetnék azt is, hogy ki vagyok én, hogy ilyen dolgokról, amikről majd szó lesz, véleményt merek mondani. Valami tekintélyes akárki vagyok? Nem, csak egy ismeretlen történész, egy egyszerű magyar állampolgár. Véleményt is csak azért mondok, mert megtehetem. Az az izé, amit demokráciának neveznek nem csak azt jelenti, hogy az állampolgár időnként szavaz, aztán lelkesen bólogat mindenre, amit azok mondtak, akikre szavazott. Az ember jog szerint két szavazás között is véleményt mondhat. Akár saját, nem felülről sugallt, illetve irányított véleményt is. Akár kritizálhat is, akár többfelé is. (Ezt sokszor felejtik el.) Így hát véleményt mondok, illetve írok, amikor tudok. Lehet ezekkel vitatkozni. De előre szólok: ha ezek alapján a vélemények alapján nem tudsz a mai csacska, múló divat szerint kategorizálni, a hiba nem bennem van. Ehhez hozzátéve még egyet kérek: ne próbálj kategorizálni szóhasználatom, illetve fogalmaim kérdésfelvetésem alapján. Hogy az egyes kulcsszavakról való vitákat is ki lehet sajátítani, az a legképtelenebb és legszomorúbb valamik egyike ma hazánkban. Emiatt aztán néhány helyen talán „fogalomeltolásokra” is szükség lesz, bizonyos ma elterjedt fogalmakhoz képest, de ezeket mindig igyekszem egyértelműsíteni.
Saját magamról elsőre elég ennyi is. Ha véleményed van, és vitatkozni akarsz, ne erre az első bejegyzésre alapozz. Koncentrálj a tárgyra. Aztán majd meglátjuk. (A személyeskedés el lesz távolítva.)