2021. május 15., szombat

Régi táncegyüttesek tablója V.

V. rész Rábai Miklós és tanítványai

Régi táncegyüttesek érdekes tagjait bemutató sorozatunkban elérkeztünk az ún. Első Koreográfusnemzedék következő nagy egyéniségéhez Rábai Miklóshoz és az ő tanítványaihoz.

Rábai Miklós (1921-1974)

1921. április 18-án született Békéscsabán. Az apja pék volt, és maga Miklós is kitanulta ezt a szakmát. Minden nehézség és szegénység ellenére sikerült továbbtanulnia és Szegeden a Ferenc József Tudományegyetemen biológia-kémia (természetrajz-vegytan) szakos tanári diplomát szereznie. A tanulmányait csak úgy tudta fedezni, hogy közben pékként is dolgozott Szegeden is, illetve egy ideig múzeumi karbantartó is volt. Közben már középiskolásként bekapcsolódott a cserkészetbe, és lelkes regöscserkész lett. Korán kiderült, hogy van érzéke a táncokhoz, de furulyázni és klarinétozni is megtanult.A II. világháborúban szanitécként szolgált. Szovjet hadifogságba esett, de viszonylag korán kiszabadult. Visszatért Békéscsabára, ahol gimnáziumi tanár lett. Biológiát és kémiát tanított, de közben újjászervezte nagyhírű tánccsoportját is, amellyel bejárta Békés megyét, és rengeteg néprajzi gyűjtést végzett. A megtanult táncokat elő is adták, és hatalmas sikereket arattak. Nemsokára Miklóst már az egész Alföldön számos helyre hívták tanítani. 1948-ban sokak nagy meglepetésére megnyerte az első nagy Országos Néptáncversenyt Gyulán akkori együttesével, a Batsányi Táncegyüttessel. Valószínűleg elsősorban ennek a hirtelen látványos sikernek köszönhette, hogy hamarosan Budapestre hívták, hogy a Testnevelési Főiskolán tanítson néptáncot. Bár voltak olyan tervei, hogy új népi kollégiumot alapít Békéscsabán, de látta, hogy legjobb tanítványai nagy része Budapesten szeretne továbbtanulni, ezért Miklós végül elfogadta a felkérést és gimis biológiatanárból főiskolai néptánctanár lett. Közben megszervezte a maga új táncegyüttesét régi és új tanítványaiból. 1950-ben kérték fel, hogy legyen az akkor megalakítandó Állami Népi Együttes tánckarvezetője. Mint már szó volt róla, a sok amatőr csoport mellett ekkor már létezett egy hivatásos néptáncegyüttes is Magyarországon: a Honvéd Együttes. De a katonai együttes mellett az állami vezetés szeretett volna egy civil hivatásos együttest is, ami az egész államot reprezentálja. És Miklós ide is ment, persze ő is sokakat vitt magával az Állami Népi Együttesbe az eddigi tanítványai közül is.

Amit Rábai Miklósról szinte minden tanítványa kiemelt, az a jó pedagógiai érzéke és a barátságos derűje. Mindig tudta, mivel lehet motiválni a táncost. Szabó Ivánhoz hasonlóan ő is figyelembevette a táncosok egyéni erősségeit és képességeit, a koreográfiát igyekezett ahhoz igazítani, és ha volt rá idő, sokszor hagyta kísérletezgetni is az egyes táncosokat. A műsorok elkészítéséhez pedig mindig egy kis alkotóműhelyt hozott létre maga körül. Úgy látszik, őt is inspirálta, ha másokkal is tud beszélgetni az elképzeléseiről, terveiről, de állítólag bárkitől szívesen vette a kreatív ötleteket. Rábai Miklós együttesei: Batsányi Táncegyüttes, MEFESz Művészgyüttese, DISz Központi Táncegyüttese, (Magyar) Állami Népi Együttes.

 

Batsányi Táncegyüttes

Rábai Miklós Békéscsabán gimnáziumi és cserkész-tanítványaiból hozta létre ezt a csapatot, már 1945-ben. Hogy miért éppen Batsányi János nevét vették fel, arról nem találtam forrást. Leginkább Békés megyét járták be széltében-hosszában, gyalog és bringán, és ahol a falvakban még volt élő néptánc, ott nekiálltak anyagot gyűjteni a saját műsoraikhoz. Mivel filmfelvevőt csak ritkán tudtak kölcsönvenni, ezért a gyűjtés többnyire „lábról tanulást” jelentett, azaz igyekeztek látás után megjegyezni, amit a falvakban láttak. (Ekkoriban valószínűleg elég sok cserkészcsapat csinálta ugyanezt.) A műsorokban Miklós ekkor még zenészként (klarinétosként és furulyásként) is fellépett. Mivel összetartó csapat voltak, Miklós pedig egy remek pedagógus, elég nagy sikereket arattak. De legnagyobb sikerüket 1948 tavaszán Gyulán aratták, ahol megnyerték az első nagy Országos Táncversenyt egy Dévaványán gyűjtött táncokból összeállított koreográfiával. Sokakat meglepett (és néhányakat fel is dühített), hogy a zsűri szerint maguk mögé utasították a Ruggyanta Együttest, azaz Molnár István csapatát is (amely akkor egy történelmi táncjátékkal készült a versenyre). Állítólag a zsűri (amelynek tagja volt Szabó Iván, Szentpál Olga, Benedek Árpád, Kaposi Edit és Vitányi Iván is) a Batsányi TE táncainak vidám energikusságát találta elsősorban megnyerőnek. (A rosszindulatú visszaemlékezők ezt úgy magyarázzák félre, hogy valamiféle „kötelező szocreál hurráoptimizmust” vártak el, de én kevéssé hiszem, hogy ott, akkor még valamiféle felülről diktált elvárásnak próbáltak volna megfelelni.) Sok minden más (Miklós pedagógusi hírneve) mellett ez lehetett az, ami miatt ez év őszén Miklóst már Budapestre hívták tanítani. Mint már szó volt róla, ő a maga csapatát azért merte akkor otthagyni, mert a banda számos érettségiző tagja is Budapestre ment továbbtanulni. Ha jól tudom, a Batsányi TE ettől függetlenül továbbra is működött Békéscsabán, csak később beolvadtak a város másik nagy együttesébe, a Balassi Táncegyüttesbe (és ezen a néven működnek azóta is). 

 

MEFESz Táncegyüttese

A MEFESz (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) egy fontos ifjúsági szervezet volt. Részben a háború előtti MEFHOSz (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége) működött tovább benne 1945 után. Formálisan végig pártonkívüli szervezet volt (de azért a kommunisták itt is számos kísérletet tettek rá, hogy a saját embereikkel töltsék fel a vezetőséget, és mindenki mást kitúrjanak). Rábai Miklós 1948 őszén főállásban a Testnevelési Főiskolán, óraadóként pedig a Színművészeti Főiskolán és a Balettintézetben kezdett néptáncot tanítani. Hogy kreatív ötleteit továbbra is megvalósíthassa, létrehozott egy új táncegyüttest különböző helyeken tanuló tanítványaiból, ennek az együttesnek a hivatalos patronálója a MEFESz lett. (Már csak azért is, mert majdnem minden tagja tényleg főiskolás vagy egyetemista volt.)A legtöbb tag a Testnevelési Főiskolán tanult, de sokan jöttek Miklós régi csabai tanítványai közül is. Így sokmindent átvettek a Batsányi TE repertoárjából is, de már nyilván nem csak békési táncokkal foglalkoztak. 1949-ben Budapesten zajlott a második Világifjúsági Találkozó, amelyen a MEFESz Együttese is nagy sikereket aratott. Több autentikus koreográfia mellett erre az alkalomra egy táncszínházi darabot is összehoztak: egy saját Ludas Matyi-feldolgozást. A tagok közül többen (szintén Miklós irányításával) felléptek az Operaház Háry János-előadásának huszárjainként is.

 

DISz Központi Táncegyüttese

1950-ben a már megszilárdult diktatúra egy központosító intézkedést hozott: összevonták az ország addig meglévő ifjúsági szervezeteit, hogy azoknak egységes (kommunista) központi vezetést biztosítsanak. Ez az egységes ifjúsági szervezet lett a DISz (Dolgozó Ifjúság Szövetsége). Így a MEFESz-t is ebbe olvasztották bele. Így történhetett, hogy a MEFESz Táncegyüttes innentől a DISz Központi Együttese néven működött tovább. Egyébként olyan nagyon sokminden nem változott az együttes életében, csak annyi, hogy táncos színjátékokat már nem nagyon készítettek, inkább teljesen a néptáncra mentek rá. (Abba valószínűleg kevésbé köthettek bele a hatalom kötekedő buzgómócsingjai.) Több sikeres külföldi turnéjuk is volt:felléptek CsehSzlovákiában, Kelet-Németországban, Romániában és Siptáriában (Albániában) is. 1950 második felében Miklóst egy új profi táncegyüttes, az Állami Népi Együttes megszervezésére kérték fel. A DISz-KTE-ből több tanítványát is magával vitte, de azért azt szerette volna, ha a DISz-KTE is tovább működik, mint amatőr csapat, ezért átadta a vezetést Végvári Rezsőnek. Rábai Miklós nélkül azonban az együttes nem sokáig maradt már fenn.

(Magyar) Állami Népi Együttes

A profi táncegyüttes történetéről és alapítóiról a következő bejegyzésben lesz részletesen szó. Most elöljáróban csak annyit: nem csak sok tehetséges ember került át ide a DISz Központi Táncegyütteséből, hanem egyes koreográfiák, műsorrészletek, ötletek is. Például a MÁNE első nagy sikerszámának, az Ecseri lakodalmasnak az előzménye a DISz-KTE egyik száma volt.

 

Rábai Miklós néhány híres tanítványa (megjegyzés: az Állami Népi Együttes alapítóiról a következő bejegyzésben lesz szó, addig is néhány olyan tanítványt mutatunk be, akik máshol lettek híresek):

 

Maácz László (1929-1998)

A magyar táncok profi gyűjtője és kutatója, ugyanakkor mintha ma az ő nevét kevésbé ismernék ma, mint Martin Györgyét (akivel egyébként gyakran dolgozott együtt). Endrődön született, szülei tanárok voltak. Az apját korán elvesztette, az anyát pedig többször áthelyezték, így a család sokat költözött az évek során. Végül a háború után Szentesen telepedtek le, és Lackó itt érettségizett, a híres Horváth Mihály Gimnáziumban. Ő is cserkészként kezdett táncokat tanulni. Az ő cserkészcsapatát is főleg Rábai Miklós tanította, akivel Lackó hamar összebarátkozott. Így természetes volt számára, hogy mikor 1948-ban Budapestre ment egyetemre (a Pázmány Tudományegyetem néprajz-magyar-francia szakára), Miklós akkori együtteséhez, a MEFESz-TE-hez csatlakozott. A leglelkesebb tagok közé tartozott a DISz-TE-ben is. Követte volna a mestert az Állami Népi Együttesbe is, de hogy a diplomáját megkaphassa, ahhoz előtte el kellett végeznie a muzeológusi gyakorlatot a Néprajzi Múzeumban, így a MÁNE-nek nem lehetett alapító tagja, csak 1953-ban tudott csatlakozni. Akkor pedig már ritkán kapott szerepet a koreográfiákban, Miklós inkább a néprajzi gyűjtéseket, azaz a táncos alapanyag filmes rögzítését bízta rá, az ország legkülönbözőbb részein.Vagyis az Együttes főállású néprajzkutatója lett. Néha azért egy-egy műsorban szerepet kapott ő is, például az Állami Népi Együttes első nagyszabású táncszínházi mesejátékában, A Kisbojtárban ő játszotta, a Medve szerepét, ami a neve alapján nyilván egy elég logikus választás volt.

A magyar táncok kutatását és leírását folytatta később is. Emellett a mozgalom egyik nagy krónikása is. Emlékiratait Találkozások a tánccal címmel több részletben tette közzé a Táncművészeti Dokumentumok című lapban. Ezek nem kevésbé értékes és érdekes források, mint Vitányi Iván visszaemlékezései. (Talán kicsit könnyebben olvashatóak, mint Iván filozofikus eszmefuttatásokkal teleszőtt története, amellett nagyrészt pont ott kezdődnek, ahol Az Áprilisi Front története végetért, már a kialakuló diktatúra éveiben játszódnak.) Ahogy az sejthető, elég nagyban felhasználtam ezeket a visszaemlékezéseket ennek a bejegyzésnek a megírásához. Kicsit furcsa, hogy ezeket az elszórt visszaemlékezéseket miért nem adták még ki egy külön kötetben. Szerintem sokan olvasnák szívesen, ha a Hagyományok Háza kiadná.

Vadady Ágnes (1928-2003)

Gyerekkorától balettozott, az Operaház tánckarának a tagja is volt. Aztán a Testnevelési Főiskolára iratkozott be; itt már főleg a néptánc érdekelte. Állítólag ő volt a legszebb lány a MEFESz-ME-ben és a DISz-KTE-ben is, de nagyon könnyen meg is tanult bármilyen koreográfiát. Több fiú is versengett a kegyeiért, akik közül ő végül Aszalós Karcsit választotta.A DISz-KTE feloszlása után Ági és Karcsi elvállalták az akkori felnőttképzési központ, azaz a Munkaerőtartalékok Hivatala (MuTaHi) Táncegyüttesének vezetését. 1955-től ez lett a DISz hivatalos együttese, tehát Ági és Karcsi tulajdonképpen újraalakították a DISz Táncegyüttesét, más felállásban. 1957 után a DISz utóda a KISz (Kommunista Ifjúsági Szövetség) lett, így az együttes is a KISz Központi Művészegyüttese néven működött tovább. (Mint már szó volt róla, ide jött át egy idő után az Állami Népi Együttesből, a nagy veteránnak számító Pálfi Csaba is, ami azért azt jelentheti, hogy a KISz-KTE is elég jelentős színvonlat képviselt.) Az 1960-as években, miután a KISz-KTE vezetését befejezte, Ági művészi tornát és balettet tanított az Állami Balettintézetben, de továbbra is segített a tanácsaival néptáncegyütteseknek is, ha hívták, és szükség volt rá.

Aszalós Károly (1929-1989)

Ő is egy örökmozgó művész volt, akit szinte minden mozgásforma érdekelt. Bajáról érkezett, a Testnevelési Főiskolán tornatanárnak tanult, így lett tagja a MEFESz-TE-nak, majd a DISz-KTE-nek is. 1950-től Vadady Ágival együtta MuTaHi Együttesét (a képen) vezette, de aztán (1953-tól) egy darabig a MaNHaKME (Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttese) tánckarvezetője is volt. Közben azonban folyamatosan képezte magát más mozgásformákban is, így történhetett, hogy a MaNHaKME-ből való távozása után már vívást és művészi akrobatikát kezdett oktatni az Állami Artistaképzőben. Ez ma elég váratlan fordulatnak tűnhet, de szerintem, akik ismerték, azok számíthattak erre. Illetve biztosan arra is jó példa mindez, hogy a különböző mozgásformák milyen jól egészíthetik ki egymást, mennyire jól és inspirálóan hathatnak egymásra. (Valószínűleg nem véletlen, hogy Li Csunfan (Bruce Lee) meglepően tehetséges cha-cha-cha-táncos volt, és hogy Michael Flatley is annyira jó volt ökölvívásban is.) Az 1980-as években pedig Aszalós Károly már az Állami Artistaképző igazgatója is lett.

Hubay Győző (1930-2004)

Miskolcon született, Szikszón, majd Budapesten tanult. Református regöscserkészként ő is Molnár István tanítványa volt egy darabig, aztán tagja volt a Muharay Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttesnek is. (Hogy mégis itt írok róla, annak oka valószínűleg csak az, hogy Maácz László kissé bővebben emlékezett meg róla, mint Vitányi Iván, de mint látható tényleg inkább a MEFESz Együttes tagjaival tartozott egy generációba.) Református lelkész akart lenni, teológiai tanulmányai közben csatlakozott a MEFESz Együtteséhez, és igen tehetségesnek bizonyult, mert hamarosan, 19 évesen már ő is tanítani kezdett az akkor alakuló Tatabányai Bányász Táncegyüttesben. (Részben ő készítette fel őket a Világifjúsági Találkozóra.) A DISz Együtteséből, mint „klerikális elemet” a DISz keményvonalasan ateista vezetői eltávolíttatták, hiába próbált Miklós kiállni mellette. Mindez azonban Győzőt nem tántorította el: egy merész fordulattal Tatabányára költözött, és ő lett a Bányász TE most már állandó vezetője és koreográfusa. A teológiát abbahagyta, helyette elvégezte a Színművészeti Főiskola koreográfus szakát, és a későbbiekben is szép sikereket ért el a Bányász Együttessel, majd a Komárom megyei közművelődés szervezőjeként. Nevéhez híven tehát nem hagyta magát, és sikerrel valósította meg az álmait.

Végvári Rezső (szül.: 1931)

Ő pedig táncosként és zeneszerzőként is sikeres lett. Jó táncos lehetett, ha Rábai Miklós ilyen fiatalon rá merte bízni DISz-KTE további vezetését. Igaz, így, viszonylag kevés tapasztalattal nem sokáig sikerült egybentartania a megfogyatkozott csapatot. A táncot a Vasas Művészegyüttesben folytatta, idővel előlépett tánckarvezetővé is. Közben ő is elvégezte a koreográfus szakot a Színművészeti Főiskolán. Ezután Gödöllőn alapított új együttest Csárdás Együttes néven. A későbbiek folyamán azonban már inkább zeneszerzőként és karnagyként vált ismertté: a Duna Művészegyüttesben már a karnagy szerepét játszotta, és egy ideig a Magyar Rádió zenei igazgatója is volt. Viszont Rábai Miklóssal is dolgozott együtt a későbbiek folyamán is, ugyanis írt zenéket az Állami Népi Együttes egyes műsorszámaihoz is. (Mivel róla sem találtam külön fiatalkori képet, ezért megint titeket kérlek, küldjetek róla, ha tudtok, vagy mondjátok meg, hogy az eddigi képeken hol szerepel, melyik figura ő. Köszi!)


Polner Tibor

Békéscsabáról jött, Rábai Miklós régi tanítványa volt a Batsányi Táncegyüttesben. Később az Agrártudományi Egyetem Állatorvosi Karának hallgatójaként lett a MEFESz Együttesének tagja. A profi táncos karriert nem vállalta, mivel már régóta készült az állatorvosi hivatásra. A tanulmányait pont akkor fejezte be, amikor az Állatorvostudományi Főiskola önálló intézményként különvált az Agrártudományi Egyetemtől. Tibi a Főiskolán maradt tanársegédként. 1956-ban aztán kitették a munkahelyéről, valószínűleg azért, mert ő is szimpatizált a forradalommal. Munkáját, amely iránt nagyon elkötelezett volt, azonban más helyen továbbra is folytatta, és mint jó szakemberre, szükség is volt rá. Visszatért az Alföldre, és Szentesen lett állatorvos. Később a kerületi főállatorvosi címet is megkapta. Kedvencei mindig is a lovak voltak. Szeretett lovagolni, és fogathajtóként is ismertséget szerzett. Emlékére minden évben fogathajtó versenyt rendeznek Szentesen.

 

Hamarosan folytatjuk...

1 megjegyzés:

  1. Update: Mint nemrég kiderült, Maácz László visszaemlékezéseit mégiscsak kiadta a L'Harmattan Kiadó egy kötetben is. Csak éppen megtévesztő módon nem az lett a címe, hogy Találkozások a tánccal, hanem csak annyi: Maácz. (Mégcsak az sincs utána téve, hogy "László"). Igaz, nem csak az eredeti visszaemlékezéseket tartalmazza, hanem egy csomó más ember írásait is magáról Maácz Lászlóról, szóval inkább egy róla kiadott emlékkönyv az egész. (De azért ettől függetlenül lehetett volna egy kicsit hosszabb, és így figyelemfelkeltőbb címe az egésznek.) A nagyobb baj, hogy alig van könyvtár, ahol ezt a kötetet meg lehet találni, én is egy csomót rohangáltam utána.

    VálaszTörlés