Továbbra is azt mondom: ennek a napnak nem feltétlenül sebeink nyalogatásáról, hanem önmagunk ismeretéről kellene szólnia. És önmagunk ismeretétől elválaszthatatlanul: környezetünk, szomszédaink ismeretéről is. Ezért a mai naphoz valaki olyantól választottam idézetet, aki kiválóan ismerte a magyarság környezetét: az egész Kárpát-medence földrajzát. És arra is voltak elképzelései, hogy az ismereteket, amiket felhalmozott, milyen szellemben kellene átadni az utánunk jövőknek:
„A Kárpátok hegykeretének és a belső medence rendszernek a gazdasági egymásrautaltsága olyan földrajzi tény, amely az itt lakó népek belátására bízza, hogy ebből adódó közös problémáikat békés úton vagy meg-megújuló harcok árán oldják-e meg. Ha mi mégis a két megoldás bármelyikéről, mint földrajzi szükségszerűségről beszélnénk, tudva valótlant állítanánk. Erre előbb-utóbb tanítványaink is rájönnének. (…)
A tárgyilagosság logikus tartozéka, hogy a velünk együttélő és szomszédos népekről szintén tárgyilagos hangon emlékezünk meg: erőviszonyaikat, súlyukat, jelentőségüket, tevékenységeüket, életformáikat a valóságnak megfelelően, sértő és kisebbítő jelzők mellőzésével ismertessük. Itt is teljes az összhang a tiszta tudományban megszokott tárgyilagosság, a nevelésnek a gyűlölködést kizáró magasabbrendű erkölcsi célzata és nemzeti érdekeink leghívebb szolgálata között. Nyilván nem szolgálná érdekeinket, ha szomszédaink anyagi és erkölcsi súlyáról szándékosan hamis képet rajzolnánk magunk elé, lebecsülve azt az erőt, amelynek megnyilvánulásaival lépten-nyomon számolnunk kell.”
(Mendöl Tibor: A népi munka és a természeti tényezők kölcsönhatása a Kárpát-medencében)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése