Lehetnek eltérőek a politikai nézeteink. Ez teljesen oké, az se baj, ha vitatkozunk róla (ha tudjuk ezt kulturáltan és érvekkel tenni). Lehetnek eltérőek a vallási nézeteink. Akár ezekről is beszélgethetünk. (Csak ne akarjuk egymást feltétlenül megtéríteni). Lehet más véleményünk a migrációról. Erről is folytathatunk akár vitát is. (Ha nem ragadunk, le ott, hogy „igen vagy nem”-re egyszerűsítsük a kérdést.) Felfoghatjuk különbözőképpen a honvédelmet. Bármiről lehet eltérő véleményünk, és bármiről folytathatunk színvonalas vitát.
De van valami, amiben nem lehetne véleménykülönbség közöttünk, mert ez nem politikai meggyőződés, hit, vallás, határvédelem vagy bármi ilyesmi kérdése, hanem színtisztán emberi kérdés. Ez pedig az, hogy
GYEREKEKRE ÉLESLŐSZERREL NEM LÖVÜNK!!!
Ha fegyverrel törnek az országunkra, vissza kell lőni. De egyelőre nem fegyveres tömeg jön. Azt mondjátok, vannak közöttük terroristák is. Lehet. De amíg nem tudjuk biztosan kik azok, és milyen fegyvereik vannak, addig nem lehet ártatlan embereket halomra lövetni azzal, hogy esetleg netalántán előfordulhat közöttük egy-két álcázott terrorista is. Ha pedig egy egy fegyvertelen tömeg közeledik, és a soraiban gyerekek is vannak, akkor még a legképzettebb mesterlövészekkel sem lövethetünk közéjük, nemhogy gépkarabélyos határőrökkel.
GYEREKEKRE NEM LÖVÜNK! És nem is viccelünk vele, mert a szó veszélyes fegyver, és minél többször mond valamit az ember, annál jobban belelovallja magát. Amiről azt állítja, vicc volt, sokadszor elmondva félkomollyá majd teljesen komoly meggyőződéssé válik.
És most lehet engem agresszívnak, kötekedőnek, elborult pszichopatának kikáltani, amikor kimondom, de kimondom, ha azonnal nekemestek is:
GYEREKEKRE NEM LÖVÜNK! Aki viszont gyerekekre lő, arra nem csak lehet, hanem néha kell is lőni, lehetőleg még azelőtt ártalmatlanná téve (nem feltétlenül megölve), mielőtt eltalál valakit. Mindegy ki az illető. Aki gyerekekre lő, arra lövünk.
Az Egri csillagokkal jött itt valaki. De csak egy jelenetével. Azzal, amikor a turistának álcázott török katonák elfoglalják Buda várát. Csakhogy én elejétől végigolvastam a regényt többször is. És az Egri csillagok többek között azért jó, mert elég jól megmutatja, hogy mi a különbség egy fegyverrrel a kézben támadó fanatikus janicsár
és egy segítségre szoruló, senkinek sem ártó, elárvult török kisgyerek
között. Azonkívül az egyik utolsó jelenete a regénynek éppen az, hogy a gyerekére rálelő keresztény és muzulmán anya kezet nyújtanak egymásnak.
„A két anya kitárt karokkal röppent a maga gyermekéhez.
Az egyik azt kiáltotta:
- Szelim!
A másik azt kiáltotta:
- Jancsikám!
S letérdeltek a gyermekükhöz. Ölelték, csókolták.
S amint a két asszony ott térdelt egymással szemben egyszer csak összepillantottak, s kezet nyújtottak egymásnak.”
(Gárdonyi Géza: Egri csillagok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése