Ma a már említett Zwierzyniec városába látogattunk, ahol tegnap is átutaztunk már, mivel ez kb. félúton van Biłgoraj és Szczebrzeszyn között. Ez a kis város több mindenről híres. Elsősorban az itteni sörgyárról, másrészt a vele közvetlen szomszédos Roztoczański Nemzeti Parkról. Meg egy „vízi” kápolnáról: valamikor itt a Zamoyskiak egy mesterséges tavat ásattak, közepén egy szigettel, ahol színielőadásokat tartottak. Később ezen a kis szigeten egy kápolnát emeltetett, a Marysieńka néven közismert királyné (Marie Grange D'Arquien), III. Jan király (Jan Sobieski) francia felesége, annak emlékére, hogy itt ismerkedett meg a férjével, és itt estek szerelembe.
De ezekre a nevezetességekre csak délután kerítettünk sort, délelőtt egy helybeli általános iskola tornatermében gyűltünk össze, mi „visegrádi” táncosok. Először az itteni, Zwierzynieci Néptáncegyüttes tartott egy bemutatót a vidék táncaiból. Ezek a táncok sem rosszak, sőt némelyikkel egész jót lehetne bulizni táncházban (a Dom Tańcában nyilván tanítják is őket), de közönség előtt ezeket is inkább nagyon kötött formában, szigorúan megkoreografálva adják elő. Az első tánc jó gyors, úgy is hívják: veszett polka.
A második egy Zamość-vidéki oberek, sok dobogással. A harmadik neve Cygan, de nem olyan, mint azt ilyen név alapján egy átlag magyar táncházas várná, hanem éppen egy nyugodt, kimért vonulgatós-megfordulós-meghajlós kontratánc. Persze ez is szép. A következő megint egy dobogósabb, a neve Łysy (kopasz?). Ennek a zenéjében én zsidó dallamokat fedeztem fel.
A bemutató után a zwierzynieci táncosok nekünk is megpróbálták megtanítani a táncaikat. És be is állt mindenki szívesen. (Ezeket a táncokat én sem ismertem eddig, mert Szymon nem mutatta még őket a budapesti lengyel táncházakban.) Ezután pedig minden együttes tanított egy-egy táncot a maga repertoárjából. Tőlünk Feketerigócska, Ajdár, Vacskamati és Barnamaci tartott egy mezőségi bemutatót, majd Mikkamakka és Szelidecske dunántúli táncokat tanítottak, ebbe sikerült is sokakat bevonni, de a leglelkesebbek megint a szlovákok voltak.
Aminthogy a szlovákoknak is mi voltunk a leglelkesebb „tanítványai”. Igaz, könnyű dolgunk volt, mert a mi táncaink hasonlítanak a legjobban egymásra. A fiúknak tetszettek a zempléni csapások, és a lendületes csárdás is. Peter (a szlovákok egyik legjobb táncosa) ennek kapcsán fel is vetette, hogy mi lenne, ha felvételeket cserélnénk, hogy mindegyikünk meg tudja tanulni a másik táncait is. Mi részünkről örömmel benne vagyunk.
A Blędowianie maradt utolsónak, és mivel mindenki kicsit kifulladt már, az ő táncosaik egy egyszerű, könnyed kis levezető játékot mutattak. Ebbe is nagy örömmel állt be mindenki. Mint kiderült, ennek van egy magyar változata is, legalábbis, hallottam, hogy Szelidecske és Anka magyar szöveget énekelnek a dallamra (ami egyébként majdnem szó szerint ugyanaz, mint a lengyel szöveg).
Szóval ez az egész délelőtti program megint csak a szervezőknek egyik jó ötlete volt arra, hogy ilyen szépen közelebb hozzák egymáshoz a különböző országok táncosait.
Ebéd után megtekintettük a már említett mesterséges tavat, az említett kápolnával, és az említett sörgyárat. Majd átvonultunk az említett Nemzeti Parkba. Ezt a parkot (akárcsak a sörgyárat és a kápolnát) tavaly csak kutyafuttában tudtam megnézni, mikor Szymon barátommal és a sógorával Jacekkel a már sokat emlegetett Szczebrzeszynbe utaztunk. Így aztán nagyon örültem, hogy most hosszabb időt is eltölthetek itt. A Roztoczański Nemzeti Park főként az itteni védett lengyel kislovakról híres. (Ezek a vadlovak közeli rokonai a tarpánoknak és a Przewalski-lónak.) A park közepén egy tó áll, amelynek egyik partszakaszán egy szabad strandon lehet fürdeni is. Ide érkeztünk most mi. A part többi része el van zárva a turisták elől, az a vadlovak helye. De őket csak messziről lehet látni néha-néha.
Ami azt illet nagyon kellemes időt töltöttünk ezen a strandon. Bölények módjára szaladtunk bele a vízbe, aztán úsztunk, ugráltunk egy csomót, gúlát építettünk, hülyültünk, felszabadultan játszottunk. Tényleg király volt.
Hazafelé menet még egyszer beugrottunk a sörgyár udvarára, kipróbálni az itteni sört, aminek neve nemes egyszerűséggel Zwierzyniec. A másik, amit itt nagy mennyiségben csapolnak, az a lublini sör, a Perła. Ezeket iszogattuk. Persze gondolhatjátok, hogy az előző napokban sörből már végigpróbáltunk néhány fajtát, ilyeneket, mint: Tyskie, Żywiec, Leżajsk, Żubr, Warka, Dębowe, Tatra, Okocim meg Harnaś. (Kár, hogy Łomżát és 1410-et nem találni sehol.) De az itteniek se rosszak, sőt…
Biłgorajban estére még egy program volt szervezve: egy közös diszkó a résztvevő együtteseknek, a Cynamon (Fahéj) nevű helyen. A dj főleg mindenféle drum’n’bass zenéket nyomatott. Sörből pedig csak Lechet lehetett kapni, ami nem olyan jó, mint az előbb felsoroltak, de azért megteszi. Meglepődni a legjobban akkor lepődtem meg, mikor már a buli vége felé egyszercsak (némi elektronikus aláfestéssel) megszólalt a jól ismert góral-népdal, a „W murowanej piwnicy tańcowali zbojnicy…” („Táncoltak a betyárok a pincében…”). Erre megpróbáltam valami górálosat előadni, de hát nem tudom, mi sült ki belőle.
Végre aztán mindenki kidőlt, és hazament. Ma nem bírtuk olyan sokáig, mint az elmúlt napokban. Igaz, én annyira a vége felé már nem is éreztem jól magam, nem tudom, ki hogy volt vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése