Lengyel Odüsszeusz, a magyar harcosok és az ír küklopsz

A lakodalom után nem sokkal legalább meglátogattam Grzesieket is. Tudjátok, aki a szállásadóm volt Warszawában. Bizony nagyot fordult az ő élete is, amióta utoljára találkoztunk, mert újra családot alapított. Van egy nagyon aranyos kislányuk Nataliával, és már a második gyerek is útban van.
De lakni még mindig ugyanott laknak, ahol annak idején nekem is szállásom volt, Białołękán, vagyis Warszawa leg-leg-legszélén, jó messze mindentől. De most valahogy nem tűnt annyira hosszúnak az út a Światowid utcai lakáshoz, mint annak idején a hosszú őszi estéken, pláne meg mint mikor decemberben derékig érő hóban vánszorgott előre a 105-ös busz.

Mindenesetre arról számoltam be annak idején, hogy Grzesiek alapítani akar egy újszerű táncszínházat, amely főleg néptáncot használna fel az előadásaiban. Voltaképpen ott is voltam, mikor megalakult ez a Hagyományos Táncok Színháza – Teatr Tańca Tradycyjnego néven. (Rövidítve: TTT. Nem tudom említettem-e már, hogy a polákok imádják a HBR-eket (HáromBetűs Rövidítéseket).)

Arról is meséltem annak idején, hogy elsőként Odüsszeusz történetét akarják feldolgozni, két szempontra alapozva a munkájukat. Az egyik, hogy a lengyel mazurek tánc és annak különböző változatai milyen érdekes módon terjedtek el a világban, különböző nevek alatt. Mindenesetre a világ minden szegletében megtalálható valamilyen változat; volt ahová közvtlenül maguk a lengyel emigránsok vitték el, volt, ahol közvetve tört utat magának. Így adódott, hogy a Mazurek Világ körüli utazását hasonlítsák Odüsszeusz utazásaihoz. A másik szempont, hogy a lengyel népballadákban sok helyen megtalálható egy ún. Odüsszeusz-szál; erre már a XIX. század legnagyobb lengyel néprajzi gyűjtéseit végző Oskar Kolberg is felhívta a figyelmet. Az Odüsszeusz-szál leggyakoribb megjelenése, hogy a nemrég megnősült fiatal főhősnek el kell szakadnia feleségétől: háborúba kell mennie. Évek múlva tér csak vissza, ekkor aztán többféle folytatása lehetséges a történetnek. (A feleség meghalt időközben, vagy pont a szeme előtt hal meg. – (Ez talán még inkább Trisztán és Izolda történetére emlékeztet.) A feleség éppen újra férjhezmenni készül, de otthagyja új vőlegényét a régiért. Ez már inkább az Odüsszeusz-sztori. Nade még inkább ez: A feleség nem ismeri fel a férjét, amíg az valami jellegzeteset nem mutat.)

A TTT Odüsszeusz-előadása azóta elkészült, engem is meghívtak a bemutatójára. Akkor úgy volt, hogy nem egyedül megyek, de aztán problémák adódtak, és a vége nemcsak hogy az lett, hogy a lány, aki jött volna, nem jött velem (sem Warszawába, sem máshová azután), hanem végül én sem utaztam nagy bánatomban. Most viszont, hosszú idő után végre sikerült megnéznek Grzesiekéknél, a TTT hosszas fáradozásának eredményét felvételről. Remek élmény volt!
Sajnáltam, hogy annak idején nem jöttem el (utólag inkább a saját hülyeségemnek, mint nagy bánatomnak tulajdonítom ezt), de még inkább, hogy nem tudtam még egy évig Warszawában maradni, hogy én is résztvehettem volna a projektben. (Ez viszont nehezen lett volna megoldható technikailag is, meg igyekeztem is hazafelé, nem tudván, hogy itthon sem lesz minden fenékig tejfel.) Node hagyjuk a kesergést, ti is arról akartok hallani, milyen lett ez az előadás.
Szymon barátom (az előadás egyik szereplője, egyébként most az ő lakodalmára érkeztem Mazówiába) annak idején azt írta, hogy szerinte annak idején nem sikerült olyan jól. Pedig nagyon színvonalas kis táncszínházi produkció jött ki belőle, amely kis kiegészítéssel szerintem simán megállná a helyét a Hagyományok Háza színpadán is. Illetve… Egyetlen hátránya az egésznek, hogy tényleg ismerni kell hozzá az Odüsszeia történetét, másképpen nem biztos, hogy érti a néző a történetet. Igaz, minden néző kapott egy programfüzetet, amelyben egyébként az is le van írva részletesen, hogy melyik jelenetben milyen táncok elemeit használták fel. Így a néző fogalmat alkothat róla, hogy mekkora munka lehetett összerakni az előadást. (Nekem pedig tanulságul szolgált az egész, hogy milyen kimeríthetetlen kincsesbánya az Internet, különösen a YouTube, akkor is, ha az ember hagyományos táncokat mozgásformákat akar keresni.)

1. jelenet: Az első jelenet Pénelopé és Odüsszeusz lakodalma. Ebben a lengyel lakodalmakban egyébként is megszokott táncokat használták fel: a chodzony nevű vonulós táncot (ez nyitja meg a lengyel lakodalmakat, ebből alakult ki a polonéz is), az obereket, a tradicionális mazureket, és az ahhoz hasonló, de annál lassabb és líraibb kujawiakot (ez utóbbi volt az ifjú pár tánca).

2. jelenet: A második jelenet a harcba indulók felvonulása. Ebben megint jutott némi szerep a chodzonynak, de legjobb része az volt, mikor a harcosok egyenként felajánlották a szolgálataikat a királynak (Menelaosznak), és ez úgy történt, hogy mindegyikük egy-egy pontnyi táncfigurát mutatott be a királynak a Világ legkülönbözőbb szegleteiből. Szymon barátom például Zerkula János gyimesi verbunkjából egy részletet, Patryk egy mezőségi legényesből egy pontot, Łukasz néhány ír sztepp figurát, Rafał barátom a capoeira néhány jellegzetes mozdulatát, Maciek a norvég hallingból néhány ugrást, stb. Gyönyörű látvány volt!

(Nem tudtam nem elgondolkodni, hogy én mit csináltam volna, ha odavezérelt volna a szerencsém, hogy én is szereplője lehetek az előadásnak. Végül abban maradtam magammal, hogy a) vagy egy ritka magyar figurát mutattam volna, jó eséllyel bonchidait vagy füzesit (mint a legszebb magyar „harci tánc” részletét) vagy b) egy őrkői romános részletet (mert végső soron az a kedvenc férfi táncom) vagy c) egy haidau-figurát, végül is az elég látványos, és akkor már a románokat se hagyjuk ki a harci buliból, ha már a magyarokat Szymon és Patryk bevonták. Vagy (ez most utólag jutott eszembe) d) ha már harci tánc és bot van nálam miért ne lehetne egy nyírvasvári cigánybotoló egy részlete?)


3. jelenet: A következő jelenet már maga a harc volt: ezt egy francia bourrée jelenítette meg, amelyben a két sorban álló harcosok szorították egymást oda-vissza. (Aki a magyar táncokban járatos, rögtön eszébe juthat a moldvai bulgariesca (bolgáros) mint „kétsoros-egymásnak rontós”, csoportos harci tánc. De azt nehezebb lett volna megoldani, mert a bulgariescában össze kell kapaszkodni az egy „seregben” levőknek, itt meg azért fontos elemet képeztek a botokkal végzett vívó mozdulatok, mondhatnám a fegyverek „villogtatása”.)

4. jelenet: A következő jelenet a trójaiak átejtése, amelyben főszerepet játszott a fenti falovacska, amelyet Odüsszeusz még elindulásakor kapott Pénelopétól, és most a tarisznyájából varázsolt elő. Természetesen nem ebből ugráltak elő a szereplők, de ezzel csalták tőrbe a trójaiakat. A trójaiak mit sem sejtő örömtánca, majd haláluk után az akhájok későbbi diadaltánca nagyjából ugyanúgy nézett ki, de nem jut eszembe a neve. Az egész jelenetet az építőkockából kirakott Trója szétrugdosása zárta le.

5. jelenet: Aztán a tengeri utazás következett, ez minden következő jelenet elején a Zöld-foki Szigetekről származó mazurca volt, amelyet a hajósok összekapaszkodva jártak. Aztán a megérkezés a szigetre, ahol Polüphémosz, a küklopsz ejti foglyul Odüsszeusz hajósait. Polüphémoszt Łukasz alakította, aki egyrészt hatalmas, vállas ember, másrészt az ír sztepp mestere. A megszeppent, és magukat összehúzó hajósokat is szteppel (heavy jig és treble reel) szorította sarokba, és nyája vonulásához is ezzel adta meg a ritmust. Mesteri volt, hogy mikor Odüsszeusz egy üveg italt (bort? whiskeyt?) adott Polüphémosznak, és a küklopsz elkezdett lerészegedni, azt Łukasz hogyan tudta megjeleníteni: egyre lassabban, akadozó lábakkal járta, a kopogása egyre összevisszábbá vált Azt hiszem nagyon jó táncosnak kell lenni, hogy ezt valaki ilyen jól ls ilyen finom átmenettel meg tudja csinálni.

6.jelenet: Következő jelenet Kirké, aki disznókká változtatja Odüsszeusz társait, amelyet a fiúk úgy jelenítettek meg, hogy fokozatosan egyre disznóbb módon kezdtek az asztalnál viselkedni. Csak Odüsszeusz őrizte meg a méltóságát. Tánc szempontjából az volt az érdekes, ahogyan Odüsszeusz legyőzi Kirkét: egy Gascogne-i mazurkát jártak, amelyben mindenáron a nő (Kirké) akart vezetni, míg végre Odüsszeusznak sikerült az akaratát rákényszerítenie a nőre, és elérnie, hogy ő, a férfi vezesse a táncot. Mikor kettejük tánca széppé és harmonikussá vált külsőleg nézve is, akkor az asztal alatt fetrengő disznó-harcosok is visszaváltoztak emberekké.

7. jelenet: A sziréneket a társulat lány tagjai alakították, akik ezúttal nem énekkel, hanem tánccal (mégpedig lambadával!) csábították magukhoz a férfiakat. Az itteni előadásban Odüsszeusz itt veszti el társait, akik, vezérüket, hogy ne akadályozza őket, összekötözik, majd elmennek lambadázni a szirénekkel, hogy végül elnyelje őket a sötétség. (Kis változás az eredeti történethez képest, ahol Odüsszeusz maga kéri, hogy kötözzék össze, és ahol nem a sziréneknél, hanem Kharübdisznél és Szküllánál veszti el a társait.) Az mondjuk nem volt egyértelmű, hogy a társak meghalnak a jelenet végén, így a néző kérdezhette volna: miért rossz az nekik, ha elmennek a szirénekkel?

8. jelenet: Odüsszeuszt kötelékeiből Kalüpszó nimfa szabadítja meg (ebben a változatban), akivel a görög hős egy némileg erotikus (?) táncot jár el a Zöld-foki-szigetekről, amelyet batukunak hívnak.

9. jelenet: Odüsszeusz utazása a Holtak Országába (hogy megbizonyosodjon róla, hogy felesége és fia még az élők között van): ebben a jelenetben Odüsszeusz egy Brazíliában (azon belül is a Nordeste régióban) szokásos, mazuca nevű tánccal éri el azt a transzállapotot, amelyben eljuthat a Holtak Országába. Utána a homályosan megvilágított színpadon rohangál halott társai árnyai között, akik pantomim-mozdulatokkal játsszák el életük egy-egy jellemző epizódját.

10. jelenet: Odüsszeusz partravetődése a vendégszerető phaiákoknál és találkozása Nauszikaa királylánnyal, az egyetlen nővel, akinek nemet tud mondani (pedig jó csaj). Ebben a változatban a phaiákok egy Wattentaler Masolka nevű tiroli táncot járnak, amelyhez éppen Odüsszeusz tanít nekik új figurákat.

11. jelenet: Az eddigi jelenetek között Odüsszeusznak néha vannak álmai, amelyekben a fiát, Télemakhoszt látja felnövekedni. Pénelopé az Odüsszeusszal is járt kujawiak elemeit is tanítgatja a fiának. Ennek aztán ebben a jelenetben lesz jelentősége, mikor Odüsszeusz és Télemakhosz végre egymásra találnak és megismerik egymást. (Érdekes, hogy Télemakhoszt egy fiúruhába öltöztetett lány játszotta, egyébként kiválóan.)

12. jelenet: Odüsszeusz hazatér, és látja, hogy Pénelopé kitartott mellette. Otthon Ithakán egy csomó kérő van, akik a lakodalmi chodzonyval követik Pénelopét, aki azonban egyiküket sem vonja maga mellé, csak hitegetni őket. Odüsszeusz és Télemakhosz ebbe a fura jelenetbe robbannak be, és szanaszéjjel verik a kérőket.

13. jelenet: Az utolsó jelenet: Odüsszeusz és Pénelopé szerelmesen összefonódva járják újra szép, lírai, romantikus lakodalmi kujawiakukat – mindezt a kérők vérbefagyott tetemei felett.

Az egészhez a zenét a nagy táncházi népzenész és „régizenész”, Jacek Hałas szerezte. Ő énekelt szépen búgó hangján az egyes jelenetek között azoknak a balladáknak részleteiből, amelyeket még Oskar Kolberg gyűjtött, és amelyekben mind megtalálható az Odüsszeusz-szál. A második programfüzetbe bekerült a balladák szövegeinek egy része is. Az utolsó így hangzott:

Siedem świec spaliło,siedem świec spaliło,

niżeli się owo państwo do siebie przyznało.

Iósmej polowa, i ósmej polowa,

już ja teraz mężatka, nie wdowa, nie wdowa.

Azaz:

Hét gyertya leégett, hét gyertya leégett,

Mire végre ketten egymásra ismertek.

S a nyolcadik is már félig leégett,

S már asszony vagyok újra, nem özvegy, nem özvegy.

Jó kis produkció volt ez. Néhány hiányosság ellenére tök jó (és nagy vállalkozását éppen ezzel teljesítette), hogy szó nélkül, tényleg majdnem mindent a tánc és a mozgás nyelvén ki tudtak fejezni. (Na jó, azért a dalok sem voltak benne mellékesek.) Nagyon jó lenne, ha egyszer sikerülne összehoznom a TTT tagjait valamelyik magyar koerográfussal. Sokat tanultanulhatnánk egymástól, talán még valami közös munka is kisülhetne belőle.