Lengyel Odüsszeusz, a magyar harcosok és az ír küklopsz

A lakodalom után nem sokkal legalább meglátogattam Grzesieket is. Tudjátok, aki a szállásadóm volt Warszawában. Bizony nagyot fordult az ő élete is, amióta utoljára találkoztunk, mert újra családot alapított. Van egy nagyon aranyos kislányuk Nataliával, és már a második gyerek is útban van.
De lakni még mindig ugyanott laknak, ahol annak idején nekem is szállásom volt, Białołękán, vagyis Warszawa leg-leg-legszélén, jó messze mindentől. De most valahogy nem tűnt annyira hosszúnak az út a Światowid utcai lakáshoz, mint annak idején a hosszú őszi estéken, pláne meg mint mikor decemberben derékig érő hóban vánszorgott előre a 105-ös busz.

Mindenesetre arról számoltam be annak idején, hogy Grzesiek alapítani akar egy újszerű táncszínházat, amely főleg néptáncot használna fel az előadásaiban. Voltaképpen ott is voltam, mikor megalakult ez a Hagyományos Táncok Színháza – Teatr Tańca Tradycyjnego néven. (Rövidítve: TTT. Nem tudom említettem-e már, hogy a polákok imádják a HBR-eket (HáromBetűs Rövidítéseket).)

Arról is meséltem annak idején, hogy elsőként Odüsszeusz történetét akarják feldolgozni, két szempontra alapozva a munkájukat. Az egyik, hogy a lengyel mazurek tánc és annak különböző változatai milyen érdekes módon terjedtek el a világban, különböző nevek alatt. Mindenesetre a világ minden szegletében megtalálható valamilyen változat; volt ahová közvtlenül maguk a lengyel emigránsok vitték el, volt, ahol közvetve tört utat magának. Így adódott, hogy a Mazurek Világ körüli utazását hasonlítsák Odüsszeusz utazásaihoz. A másik szempont, hogy a lengyel népballadákban sok helyen megtalálható egy ún. Odüsszeusz-szál; erre már a XIX. század legnagyobb lengyel néprajzi gyűjtéseit végző Oskar Kolberg is felhívta a figyelmet. Az Odüsszeusz-szál leggyakoribb megjelenése, hogy a nemrég megnősült fiatal főhősnek el kell szakadnia feleségétől: háborúba kell mennie. Évek múlva tér csak vissza, ekkor aztán többféle folytatása lehetséges a történetnek. (A feleség meghalt időközben, vagy pont a szeme előtt hal meg. – (Ez talán még inkább Trisztán és Izolda történetére emlékeztet.) A feleség éppen újra férjhezmenni készül, de otthagyja új vőlegényét a régiért. Ez már inkább az Odüsszeusz-sztori. Nade még inkább ez: A feleség nem ismeri fel a férjét, amíg az valami jellegzeteset nem mutat.)

A TTT Odüsszeusz-előadása azóta elkészült, engem is meghívtak a bemutatójára. Akkor úgy volt, hogy nem egyedül megyek, de aztán problémák adódtak, és a vége nemcsak hogy az lett, hogy a lány, aki jött volna, nem jött velem (sem Warszawába, sem máshová azután), hanem végül én sem utaztam nagy bánatomban. Most viszont, hosszú idő után végre sikerült megnéznek Grzesiekéknél, a TTT hosszas fáradozásának eredményét felvételről. Remek élmény volt!
Sajnáltam, hogy annak idején nem jöttem el (utólag inkább a saját hülyeségemnek, mint nagy bánatomnak tulajdonítom ezt), de még inkább, hogy nem tudtam még egy évig Warszawában maradni, hogy én is résztvehettem volna a projektben. (Ez viszont nehezen lett volna megoldható technikailag is, meg igyekeztem is hazafelé, nem tudván, hogy itthon sem lesz minden fenékig tejfel.) Node hagyjuk a kesergést, ti is arról akartok hallani, milyen lett ez az előadás.
Szymon barátom (az előadás egyik szereplője, egyébként most az ő lakodalmára érkeztem Mazówiába) annak idején azt írta, hogy szerinte annak idején nem sikerült olyan jól. Pedig nagyon színvonalas kis táncszínházi produkció jött ki belőle, amely kis kiegészítéssel szerintem simán megállná a helyét a Hagyományok Háza színpadán is. Illetve… Egyetlen hátránya az egésznek, hogy tényleg ismerni kell hozzá az Odüsszeia történetét, másképpen nem biztos, hogy érti a néző a történetet. Igaz, minden néző kapott egy programfüzetet, amelyben egyébként az is le van írva részletesen, hogy melyik jelenetben milyen táncok elemeit használták fel. Így a néző fogalmat alkothat róla, hogy mekkora munka lehetett összerakni az előadást. (Nekem pedig tanulságul szolgált az egész, hogy milyen kimeríthetetlen kincsesbánya az Internet, különösen a YouTube, akkor is, ha az ember hagyományos táncokat mozgásformákat akar keresni.)

1. jelenet: Az első jelenet Pénelopé és Odüsszeusz lakodalma. Ebben a lengyel lakodalmakban egyébként is megszokott táncokat használták fel: a chodzony nevű vonulós táncot (ez nyitja meg a lengyel lakodalmakat, ebből alakult ki a polonéz is), az obereket, a tradicionális mazureket, és az ahhoz hasonló, de annál lassabb és líraibb kujawiakot (ez utóbbi volt az ifjú pár tánca).

2. jelenet: A második jelenet a harcba indulók felvonulása. Ebben megint jutott némi szerep a chodzonynak, de legjobb része az volt, mikor a harcosok egyenként felajánlották a szolgálataikat a királynak (Menelaosznak), és ez úgy történt, hogy mindegyikük egy-egy pontnyi táncfigurát mutatott be a királynak a Világ legkülönbözőbb szegleteiből. Szymon barátom például Zerkula János gyimesi verbunkjából egy részletet, Patryk egy mezőségi legényesből egy pontot, Łukasz néhány ír sztepp figurát, Rafał barátom a capoeira néhány jellegzetes mozdulatát, Maciek a norvég hallingból néhány ugrást, stb. Gyönyörű látvány volt!

(Nem tudtam nem elgondolkodni, hogy én mit csináltam volna, ha odavezérelt volna a szerencsém, hogy én is szereplője lehetek az előadásnak. Végül abban maradtam magammal, hogy a) vagy egy ritka magyar figurát mutattam volna, jó eséllyel bonchidait vagy füzesit (mint a legszebb magyar „harci tánc” részletét) vagy b) egy őrkői romános részletet (mert végső soron az a kedvenc férfi táncom) vagy c) egy haidau-figurát, végül is az elég látványos, és akkor már a románokat se hagyjuk ki a harci buliból, ha már a magyarokat Szymon és Patryk bevonták. Vagy (ez most utólag jutott eszembe) d) ha már harci tánc és bot van nálam miért ne lehetne egy nyírvasvári cigánybotoló egy részlete?)


3. jelenet: A következő jelenet már maga a harc volt: ezt egy francia bourrée jelenítette meg, amelyben a két sorban álló harcosok szorították egymást oda-vissza. (Aki a magyar táncokban járatos, rögtön eszébe juthat a moldvai bulgariesca (bolgáros) mint „kétsoros-egymásnak rontós”, csoportos harci tánc. De azt nehezebb lett volna megoldani, mert a bulgariescában össze kell kapaszkodni az egy „seregben” levőknek, itt meg azért fontos elemet képeztek a botokkal végzett vívó mozdulatok, mondhatnám a fegyverek „villogtatása”.)

4. jelenet: A következő jelenet a trójaiak átejtése, amelyben főszerepet játszott a fenti falovacska, amelyet Odüsszeusz még elindulásakor kapott Pénelopétól, és most a tarisznyájából varázsolt elő. Természetesen nem ebből ugráltak elő a szereplők, de ezzel csalták tőrbe a trójaiakat. A trójaiak mit sem sejtő örömtánca, majd haláluk után az akhájok későbbi diadaltánca nagyjából ugyanúgy nézett ki, de nem jut eszembe a neve. Az egész jelenetet az építőkockából kirakott Trója szétrugdosása zárta le.

5. jelenet: Aztán a tengeri utazás következett, ez minden következő jelenet elején a Zöld-foki Szigetekről származó mazurca volt, amelyet a hajósok összekapaszkodva jártak. Aztán a megérkezés a szigetre, ahol Polüphémosz, a küklopsz ejti foglyul Odüsszeusz hajósait. Polüphémoszt Łukasz alakította, aki egyrészt hatalmas, vállas ember, másrészt az ír sztepp mestere. A megszeppent, és magukat összehúzó hajósokat is szteppel (heavy jig és treble reel) szorította sarokba, és nyája vonulásához is ezzel adta meg a ritmust. Mesteri volt, hogy mikor Odüsszeusz egy üveg italt (bort? whiskeyt?) adott Polüphémosznak, és a küklopsz elkezdett lerészegedni, azt Łukasz hogyan tudta megjeleníteni: egyre lassabban, akadozó lábakkal járta, a kopogása egyre összevisszábbá vált Azt hiszem nagyon jó táncosnak kell lenni, hogy ezt valaki ilyen jól ls ilyen finom átmenettel meg tudja csinálni.

6.jelenet: Következő jelenet Kirké, aki disznókká változtatja Odüsszeusz társait, amelyet a fiúk úgy jelenítettek meg, hogy fokozatosan egyre disznóbb módon kezdtek az asztalnál viselkedni. Csak Odüsszeusz őrizte meg a méltóságát. Tánc szempontjából az volt az érdekes, ahogyan Odüsszeusz legyőzi Kirkét: egy Gascogne-i mazurkát jártak, amelyben mindenáron a nő (Kirké) akart vezetni, míg végre Odüsszeusznak sikerült az akaratát rákényszerítenie a nőre, és elérnie, hogy ő, a férfi vezesse a táncot. Mikor kettejük tánca széppé és harmonikussá vált külsőleg nézve is, akkor az asztal alatt fetrengő disznó-harcosok is visszaváltoztak emberekké.

7. jelenet: A sziréneket a társulat lány tagjai alakították, akik ezúttal nem énekkel, hanem tánccal (mégpedig lambadával!) csábították magukhoz a férfiakat. Az itteni előadásban Odüsszeusz itt veszti el társait, akik, vezérüket, hogy ne akadályozza őket, összekötözik, majd elmennek lambadázni a szirénekkel, hogy végül elnyelje őket a sötétség. (Kis változás az eredeti történethez képest, ahol Odüsszeusz maga kéri, hogy kötözzék össze, és ahol nem a sziréneknél, hanem Kharübdisznél és Szküllánál veszti el a társait.) Az mondjuk nem volt egyértelmű, hogy a társak meghalnak a jelenet végén, így a néző kérdezhette volna: miért rossz az nekik, ha elmennek a szirénekkel?

8. jelenet: Odüsszeuszt kötelékeiből Kalüpszó nimfa szabadítja meg (ebben a változatban), akivel a görög hős egy némileg erotikus (?) táncot jár el a Zöld-foki-szigetekről, amelyet batukunak hívnak.

9. jelenet: Odüsszeusz utazása a Holtak Országába (hogy megbizonyosodjon róla, hogy felesége és fia még az élők között van): ebben a jelenetben Odüsszeusz egy Brazíliában (azon belül is a Nordeste régióban) szokásos, mazuca nevű tánccal éri el azt a transzállapotot, amelyben eljuthat a Holtak Országába. Utána a homályosan megvilágított színpadon rohangál halott társai árnyai között, akik pantomim-mozdulatokkal játsszák el életük egy-egy jellemző epizódját.

10. jelenet: Odüsszeusz partravetődése a vendégszerető phaiákoknál és találkozása Nauszikaa királylánnyal, az egyetlen nővel, akinek nemet tud mondani (pedig jó csaj). Ebben a változatban a phaiákok egy Wattentaler Masolka nevű tiroli táncot járnak, amelyhez éppen Odüsszeusz tanít nekik új figurákat.

11. jelenet: Az eddigi jelenetek között Odüsszeusznak néha vannak álmai, amelyekben a fiát, Télemakhoszt látja felnövekedni. Pénelopé az Odüsszeusszal is járt kujawiak elemeit is tanítgatja a fiának. Ennek aztán ebben a jelenetben lesz jelentősége, mikor Odüsszeusz és Télemakhosz végre egymásra találnak és megismerik egymást. (Érdekes, hogy Télemakhoszt egy fiúruhába öltöztetett lány játszotta, egyébként kiválóan.)

12. jelenet: Odüsszeusz hazatér, és látja, hogy Pénelopé kitartott mellette. Otthon Ithakán egy csomó kérő van, akik a lakodalmi chodzonyval követik Pénelopét, aki azonban egyiküket sem vonja maga mellé, csak hitegetni őket. Odüsszeusz és Télemakhosz ebbe a fura jelenetbe robbannak be, és szanaszéjjel verik a kérőket.

13. jelenet: Az utolsó jelenet: Odüsszeusz és Pénelopé szerelmesen összefonódva járják újra szép, lírai, romantikus lakodalmi kujawiakukat – mindezt a kérők vérbefagyott tetemei felett.

Az egészhez a zenét a nagy táncházi népzenész és „régizenész”, Jacek Hałas szerezte. Ő énekelt szépen búgó hangján az egyes jelenetek között azoknak a balladáknak részleteiből, amelyeket még Oskar Kolberg gyűjtött, és amelyekben mind megtalálható az Odüsszeusz-szál. A második programfüzetbe bekerült a balladák szövegeinek egy része is. Az utolsó így hangzott:

Siedem świec spaliło,siedem świec spaliło,

niżeli się owo państwo do siebie przyznało.

Iósmej polowa, i ósmej polowa,

już ja teraz mężatka, nie wdowa, nie wdowa.

Azaz:

Hét gyertya leégett, hét gyertya leégett,

Mire végre ketten egymásra ismertek.

S a nyolcadik is már félig leégett,

S már asszony vagyok újra, nem özvegy, nem özvegy.

Jó kis produkció volt ez. Néhány hiányosság ellenére tök jó (és nagy vállalkozását éppen ezzel teljesítette), hogy szó nélkül, tényleg majdnem mindent a tánc és a mozgás nyelvén ki tudtak fejezni. (Na jó, azért a dalok sem voltak benne mellékesek.) Nagyon jó lenne, ha egyszer sikerülne összehoznom a TTT tagjait valamelyik magyar koerográfussal. Sokat tanultanulhatnánk egymástól, talán még valami közös munka is kisülhetne belőle.

Wesele (Menyegző)

Nem tudom, hányan voltak már közületek lengyel lagziban. Én még csak most először, pedig már régóta járom a polákok országát. Mindenesetre elmesélem a tapasztalataimat – „a szívek épülésére”. (Henryk Sienkiewicz jellegzetes szófordulata, a szerk.)

1. Nem minden lengyel lakodalom többnapos. Ez csak másfél napos volt, vagyis a második napon elköltött reggeli zárta le.
2. A lakodalom egy nagyon szép kis faluban, egy régi malom épületében volt (én elsőre inkább csűrnek vagy istállónak néztem volna, hosszúkás alakjára nézve).
3. Élőzene volt, méghozzá népzene (parasztzene), a kiváló táncházi banda, a Prusinowski Trió előadásában. (A zenészek a vőlegény barátai, tehát nemcsak a díjért zenéltek.)

4. Régi szláv szokás a vendéget (függetlenül jövetelének céljától) kenyérrel, sóval és vodkával fogadni. A volt malomba érve, és az ülőhelyeket elfoglalva, a Menyasszony (Panna Młoda) és a Vőlegény (Pan Młody) egy nagy darab sós kalácsot kínáltak körbe a vendégeknek, amiből mindenki tört egy kis darabot.
5. A Menyasszony és a Vőlegény (régi jó barátaim) egyébként is nagyon figyelmesek voltak minden vendéggel. A régi ismerősöket persze egymás mellé ültették (engem régi jó barátaim, Dorota, Marcin és Százszorszép Magda mellé), de amíg az ételre vártunk, mind a Vőlegény mind a Menyasszony szólt az egybegyűltekhez: elsorolták, melyik asztalnál kik, milyen rokonaik, barátaik és ismerőseik ültek. Így mindjárt mindenki közelebb érezte magát mindenkihez.
6. Még az asztalhoz ülés előtt elénekeltük a Párnak, hogy Sto lat! (Száz évet!) Ez tényleg elmaradhatatlan kelléke nemcsak a szülinapnak, hanem a lakodalomnak is. A későbbiekben is többször elénekeltük ezt, amikor valakinek spontánul eszébe jutott felugrani az asztaltól és pohárköszöntőt mondani. A pohárköszöntő mindig nagyon rövid volt, csak pár jókívánságból állt. Senki nem a szónoki tudását akarta villogtatni. A közös éneklés mindig fontosabb volt ennél. Miután végigénekeltük a Sto lat!-ot, mindenki ivott. Elvileg ekkor kellett volna spontánul bekiáltani valakinek, hogy „Gorzko!” („Keserű!”), mire a Párnak meg kellett volna édesítenie az ivást. (Ha már mindenki kiabálja, hogy „Gorzko!”) De ez (a bekiabálás) csak egyszer fordult elő.
7. A vacsora tulajdonképpen egy főételből állt: sertésszeletből krumplipürével és naranccsal kevert reszelt répából. (Nyami.) A többi fogást svédasztalról lehetett elvenni. A lengyel sonka tormával isteni. Mint ahogy a mazóviai és krakkói kolbász is.
8. Az ételhez kharthuli (grúz) borok voltak. Azt eddig is tutam, hogy a kharthuliknak jó vörösboraik vannak, de azt nem tudtam, hogy fehérborok is jók vannak arrafelé. De azért mégis a vörösborok voltak igazán jók. Mivel a vőlegény régi jó barátja a magyar népnek, volt némi tokaji aszú is, de nekem a grúz bor sokkal nagyobb újdonság volt, ezért inkább azokból ittam. Ezek a kharthulik tényleg tudnak valamit! Amúgy sikert arattam azzal, hogy az üvegre írt aszomtavruli (damcerloba) betűkkel írt feliratot is el tudtam olvasni. (Nem tudok khárthveli nyelven, de az írásukat ismerem, és használom is.)

9. Amennyire észre tudtam venni, a lakodalomban nem jártak szellemek.

A vendégek nem társalogtak mindenféle szomorú udvari bolondok, áruló hadvezérek, kegyetlen parasztfelkelők és szomorú énekmondók kísérteteivel,

és táncoló szalmabábok (hoholok) sem járták körbe a helyet még hajnalban sem.

(És kiegyenesített kaszát sem láttam senkinél, szerencsére.)

Vagy csak én nem vettem észre őket?

10. Viszont a táncot egy nagy össznépi vonulós tánc (chodzony) nyitotta meg, melyet a Vőlegény és a Menyasszony vezettek.

Pontosan úgy kanyarogtuk be az udvart, mint Tadeusz Soplicáék ezen a filmen. Szerencsére a cimbalom hangját nem nyomta el rögtön az elején az Operaház Nagyzenekara vagy mi, mint ezen a felvételen.

11. A tánc tök jó volt. A Vőlegény meg is jegyezte, milyen kellemes volt látni olyan embereket együtt táncolni, akik addig nem is találkoztak egymással.
12. A táncok szünetében volt néhány közös éneklés is. A zenekar előrelátó volt és kiosztott a vendégek között egy csomó dalosfüzetet (śpiewnik) egy csomó dallal.
13. A polákoknál a menyasszonyi csokor eldobása nem a templom előtt történik, és nem csak úgy a világba. Ez egy külön szertartás a lakodalom során. Külön neve is van: oczepiny. Ez úgy zajlik, hogy a Menyasszonyt leültetik a tánctér közepére, a hajadon lányok pedig körbejárnak körülötte, illetve körbetáncolnak, míg a zenekar zenél. A Menyasszony becsukja a szemét, és egyszercsak feldobja a csokrot a levegőbe. (Lehet, hogy akkor, amikor a zene elhallgat, de nehéz volt megállapítani, hogy azért dobta el, mert megállt a zene, vagy azért állt meg a zene, mert eldobta.)
14. A Menyasszony után hasonlóan szertartásos módon a Vőlegény is eldobja a gomblyukába tűzött virágot, amiért a legényeknek (kawalerowie) kell versengeniük, hasonló módon. (Csodálkoztam, hogy csak hárman voltunk ekkor legények, akik körbetáncoltuk a Vőlegényt. Legény alatt itt most azt értettük, akinek még nincs belátható távolságban az esküvője. Végül senki sem kapta el a virágot, viszont a legöregebb legény felkapta a földről, és ezt úgy vettük, mintha elkapta volna. Egyébként hármunk közül ő volt az egyetlen nem szingli, így nem is alakulhatott volna másképpen az esemény.)
15. A menyasszonytánc szokása és lefolyása tulajdonképpen nem különbözik a Magyarországon szokásostól.
16. A menyasszonytánc után még jódarabig tartott a buli. Az utolsó táncot a Menyasszony és a Vőlegény mellett két házaspár járta; mindkettejüknél gyereket vár az asszony. Mintha ez is valami bűvös szertartás lenne, pedig csak véletlenül alakult így. Az utolsó tánc után a zenekarvezető letette a hegedűt, és még elénekelt egy dalt, egy mágikusnak tűnő lírai éneket, ami mindenkinek könnyeket csalt a szemébe. A dal még sokáig visszhangzott mindenkiben.
17. A másnapi reggeli már informális volt, de az Ifjú Pár itt is kifogástalan eleganciával öltözve jelent meg. Az Ifjú Feleség már menyecskeruhában (a lakodalom alatt nem öltözött át), az Ifjú Férj fekete öltönyét kék zakóra és drapp nadrágra cserélte. Mindenki asztalához odaültek, és mindenkivel beszélgettek pár mondatot. Tehát megint minden vendég érezhette, hogy fontos, hogy foglalkoznak vele, hogy jó, hogy eljött.