Lányoknál kevésbé gyakori, hogy nekiállnak tételesen, listázva felsorolni az egykori barátaikat, de azért erre is van példa. (Szottyom Szíve egyszer nagyon fogadkozott nekem (pont nekem?!), hogy egy nap majd megírja a Pop csajok, satöbbi női változatát, aminek persze nem az lesz a címe, hogy Pop, pasik, satöbbi… Nekem persze mindegy a címe, de majd kifúrja az oldalamat, hogy mit írhat például rólam, ha egyáltalán. Persze ez régen volt, nem hiszem, hogy Szottyom Szíve mostanában ilyenekkel tölti az idejét.)
Az alábbi népdalt Kodály Zoltán gyűjtötte Nyitra megyében. Fura, mert sokkal régiesebb a nyelvezete, mint azt a legtöbb népdaltól megszokhattuk. Így aztán valami nagyon régről fennmaradt dolog lehet. (Figyeljük meg, mennyire más értelme van az első két versszakkal együtt vagy azok nélkül! Mármint a lány válogat az egyidőben megjelenő fiúk között vagy tényleg felsorolja a régi pasasait... Nekem az utóbbi változat szimpatikusabb, mert számomra nem úgy tűnik, hogy kérdés lenne, hogy ki legyen a befutó. Ha azonban a lány a múlt tévedéseit adja elő, egyből több értelme lesz az egésznek.)
Elment a két lány valamerre
(Elment a két lány virágot szedni,
Elindulának, kezdének menni,
Egyik a mástól kezdi kérdezni:
Ki volt az este téged kéretni?
Már engem mátka, tízen kérettek,
Adj jó tanácsot árva fejemnek,
Hogy tízük közül melyikhez menjek,
Hogy virág helyett kórót ne szedjek.)
A legelsőnek János a neve,
Annak a szívemben megvan szerelme,
Inkább szeretném őtet kedvembe,
Ha lépett volna Venus kertjébe.
Másik Sámuel; azzal én szívem
Meg nem nyughatik véle én lelkem,
Lám azelőtt is legkisebb vétkem
El nem szenvedte ok nélkül nékem.
A harmadiknak a neve Zsigmond,
Ha megharagszik, ő lustának mond,
Lészen kezében korbács és dorong,
Száll a fejemre keserves nagy gond.
A negyediknek a neve István,
Abban az a kár, hogy igen hitvány,
Ha lefekszik is a jobb oldalán,
Ő nyugodalmat sohasem talál.
Ötödik Péter, az igen fösvény,
Annak a háza, tudom, hogy sövény,
Ha ahhoz megyek, perpatvar lészen,
Jaj lészen nékem egész életem.
Hatodik Ferenc, bátyja Jánosnak,
Az sem szereti nyelit ásónak,
Nem is rossz fia sernek, bornak,
Felit se alussza ki éjszakának.
Györgyöt szeretném, az jó játékos,
Annak ruhája, tudom, aranyos,
Paripája is van, hatvan talléros,
A konyhája is mindenkor zsíros.
Gábort szeretem, mert nem utolsó,
Látom, keziben van boroskorsó,
Szép leányokkal igen játszandó,
És azok után igen haldosó.
Kilencedik András, ki hűséges,
Ki hűségesen szedte hálóját,
Hogy megfoghassa kedves galambját,
Régen óhajtja kedves galambját.
Tizedik Mihály, most is óhajtom,
Vélem tett jókért meg is siratom,
Mert ő volt nékem igaz gyámolom,
Ő szép személyit magamnak tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése