Idézőjel (Térdből lövés)

„ -Hallotta már ezt a kifejezést: térdről lőni vagy csípőből lőni?
-Hogyne hallottam volna! Kapásból lőni.
-No ez annál jóval nehezebb. Én arról a lövésről beszélek, amikor az ember csak a csípőjéhez emeli a puskáját és nem a vállához, ahogy rendszerint célozni szokott.
(…)
-Mi értelme van az ilyen célzásnak, ha a szokásos módszer biztosabb?
-Mert szokatlan körülmények is vannak. Akad olyan helyzet, amikor életünk függ tőle, hogy tudunk-e ilyen módon is védekezni. Csak akkor élünk vele, ha ülünk vagy fekszünk, és nem akarjuk az ólálkodó ellenségnek elárulni, hogy lőni készülünk.. Tegyük fel, hogy ellenséges indiánok tartózkodnak a közelben, s meg akarnak támadni minket. Előbb felderítőket küldenek ki, hogy kikémleljék, hányan vagyunk, s hogy táborunk alkalmas-e a rajtaütésre. (…) Ezek a kémek négykézláb vagy hason csúszva idelopakodnak. (…) Ha vissza tudnak lopakodni a csapatukhoz, akkor végünk van. (…) Nem szeretem a vérontást, és elkerülöm, ha lehet. De ebben az esetben öngyilkosság lenne az ellenség életét megkímélni.
-Tki akan! (Közel vannak!) –súgta Winnetou
-Tecsi shi tki! (Én is észrevettem őket!) –felelte Old Shatterhand.
-Naki! (Kettő!)
-Ha-oh! (Igen!)
-Ta jasszi! (A homlokába!) –súgta Winnetou apacs nyelven, miközben kezét balról jobbra csúsztatta.
-Árulja el, miféle titkokat sugdosnak itt egymásnak? –kérdezte Hosszú Davy.
-Semmi különöset. Megkértem Winnetout az anyanyelvén, segítsen megmagyarázni, hogy is állunk azzal a térdlövéssel.
-De hisz már tudjuk. (…) De az ellenséges felderítőket látni is kell, ha le akarjuk őket lőni, nem? (…) Hát ha itt bujkálnak a bozótban, hogyan lehet meglátni őket ebben a sötétben?
(…)
-Nem látta például egy cápa szemét a tengeren, amint megcsillan a sötétben? (…) Nos, a cápa szeme foszforeszkál, és fényét észre lehet venni a sötétben. Ilyen fénye van minden szemnek az emberi szemnek is, csak kis mértékben. (…) Mondjuk a bokrok sűrűjében valaki leselkedik. Meglátom csillogó szemét a levelek közt. Meg kell ölnöm, ha kedves az életem. De ha a puskámat az arcomhoz emelem, észreveszi, hogy lőni akarok, s abban a pillanatban visszahúzódik. Az is lehet, hogy puskája csövét már rám szegezte, és megelőz, előbb húzza meg a ravaszt, mint én. Ezt csak egy módon kerülhetem el: ha csípőből tüzelek. Hogy történik ez? Az ember nyugodtan, látszólag gyanútlanul ül, akárcsak én most. A földön heverő puskához nyúl, és kissé felemeli, egészen lassan, mintha csak meg akarna nézni valamit, vagy csak játékból babrálgatná. Az ember lehorgasztja a fejét, akárcsak én most, mintha a földre nézne, de szeme a kalap karimájának árnyékában a célpontra tapad… éppen úgy, mint Winnetou szeme most, meg az enyém.
Miközben magyarázta, meg is tette mindazt, amit mondott, mintha mutatni akarná, s Winnetou szintén.
-Az ember jobbjával erősen a csípőjéhez szorítja a puska agyát, csövét pedig a térdére nyomja… bal kezét jobbra tolja és ráteszi a puska csövére, a závárzat fölött… így ni… a cső most már teljesen szilárd helyzetben van, látja? Az ember most jobb keze mutatóujját a puska ravaszára teszi, és a csövet úgy irányítja, hogy a golyó a bujkáló ellenséget a homlokán találja el, a szeme fölött. Az ilyen célzáshoz persze gyakorlott kéz kell, és …tessék!
Fegyvere felvillant, és pontosan ugyanabban a pillanatban eldördült Winnetou fegyvere is. Mindketten felpattantak a helyükről. Winnetou övéből előrántotta a kését, és egy párduc lendületével vetette át magát a patakon, a bokrok sűrűjébe.
-Nem tüzelni! Nem mozdulni! Nem beszélni! –kiáltotta Old Shatterhand jút nyelven a sosonok felé. Ugyanakkor csizmájával belegázolt a tűzbe, melynél ült,, s az eltaposott zsarátnokot a vízbe rúgta. Ezután néhány ugrással követte Winnetout.”
(Karl May: Medveölő fia. Szinnai Tivadar fordítása)

(Nem valószínű egyébként, hogy Karl May tudott volna akár apacsul, akár jút nyelven, szóval lehet, hogy ez a pár mondat kamu, de ettől ez egy érdekes jelenet.)