2012. február 10., péntek

Diploma

Hát, úgy néz ki, végeztem az egyetemmel is. Bár a diplomámat még nem kaptam kézhez, de nagyjából minden más már megvan. És ez végül is nagyszerű, nem?
Valahogy nem érzem azt a diadalmas elégedettséget, amit például az érettségi után. Itt van egyrészt a kérdés: hogyan tovább?
Robert Lopez- Jeff Marx:
What do you do with a B.A. in English

(az Avenue Q- musicalből)

What do you do with a B.A. in English,
What is my life going to be?
Four years of college and plenty of knowledge,
Have earned me this useless degree.

I can't pay the bills yet,
'Cause I have no skills yet,
The world is a big scary place.

But somehow I can't shake,
The feeling I might make,
A difference,
To the human race.
http://www.youtube.com/watch?v=t48-3-Ew9mY

De ezen a stádiumon más is átesett, mint azt a fenti példa is mutatja. És nem is érzem tragikusnak a helyzetemet ezen a téren, mert itt még bármerre alakulhatnak a dolgok.
Valahogy sokkal jobban zavarnak azok a gondolatok, amik olyan dolgokból fakadnak, amiken már nem tudok változtatni.
Vajon kihasználtam én eléggé ezt a pár évet az egyetemen? Jól csináltam, amit csináltam? Mehettem volna több konferenciára? Végezhettem volna több tudományos munkát, bedolgozhattam volna magam egypár helyre?
Járhattam volna többet a várost, a kolis szobában való ücsörgés, elmélkedés és írogatás helyett, mehettem volna többet bulizni? Megtanulhattam volna gitározni Amikától vagy Lapázi Lopeztől? Vagy megtanulhattam volna valami más hangszeren játszani? Többször is eljárhattam volna vívni? Vagy elkezdhettem volna valami más sportot űzni, amit már szintén régen terveztem? Több helyre járhattam volna táncházba? Vagy többet ülhettem volna a Duna partján, sörrel a kezemben, hajnalba nyúló beszélgetéseket folytatva irodalomról és filozófiáról Ifjú Deltával? Írogathattam volna több verset és novellát? Nekikezdhettem volna hamarabb az újságírásnak valami olyan saját lapba, mint a Bukolika? (Ez mondjuk nem valószínű. Ehhez biztos, hogy kellett Szottyom Szíve inspirációja, nélküle nem ment volna…) Vagy utazgathattam volna többet nehezen összekapart pénzemből? Erdélybe Oglánnal vagy Vacskamatival? Krakówba Körtéfával? Vagy valahová Szlovákiába, megkeresni Janát? Vagy mehettem volna Égerfivel hegyet mászni Németországba? Dolgozhattam volna többet a nyomdában, hogy összespórolhassak annyi pénzt, amiből elrepülök Suomiba, mielőtt még a MaLéV bedől? (De hát ki tudhatta két éve, hogy a MaLéV ilyen szomorú véget fog érni?)
De legfőképpen: Lehet, hogy időt, figyelmet, törődést többet kellett volna adnom egy bizonyos kedves lánynak, legalábbis többet, mint mondjuk Ráday Pál munkásságának? (A többi fenti dolog nem is annyira érdekes, de ezen komolyan elgondolkozom néha.)
Szóval nem tudom, kihasználtam-e minden lehetőséget. (Az biztos, hogy nem hoztam ki az egyetemista létből mindent, amit közvetlenül érettségi után tervezgettem, de hát akkor, forró fejjel, ifjan az ember persze hogy irreálisan nagy dolgokra készül.)
Időnként ki ne szeretne visszamenni az egyetemre? Nekem mégis elsősorban a Kollégium hiányzik. (Egy jó kis közösség.)
Robert Lopez- Jeff Marx:
I wish I could go back to college

(az Avenue Q- musicalből)

I wish I could go back to college
Life was so simple back then

What would I give
To go back and live
In a dorm with a meal plan again

I wish I could go back to college
In college you know
Who you are
You sit in the quad
And think oh my God
I am totally gonna go far

How do I go back to college
I don't know who I am anymore

I wanna go back
To my room
And find a message
In dry-erase pen on the door

I wish I could just drop a class
Or get into a play
Or change my major
Or change my T.A
I need an academic adivisor
To point the way

We could be
Sitting in the computer lab
Four a.m before the final
Paper is due
Cursing the world
That I didn't start sooner
And seeing the rest of the class there too

I wish I could go back to college

How do I go back to college?

I wish I had taken more pictures.

But If I were to go back to college
Think what a loser I'd be-
I'd walk through the quad
And think
Oh my God
These kids are so much younger than me
http://www.youtube.com/watch?v=BMJ9D3lSrDg

És ilyenkor azért eszembe jut, amit már bizonyára mondani is akartok. Mi a fenét nyavalygok én itt? A szerencse fia vagyok. Kérdezzétek meg azokat, akik most jelentkeznek az egyetemre. Elkerültem a szerencsétlen bolognai rendszert. „Öregségemből” fakadó tekintélyem okán mindig megvolt a lehetőségem, hogy különösebb kockázat nélkül élesen kritizáljam kolis Műhelyem begyöpösödött, vonalas, újabban kétharmadista „hatalmasságait”, önjelölt vezéreit, „ideológusait”. És legfőképpen: Engem nem fog sújtani ez az új, totálisan elbaltázott oktatási törvény, amely mintha szisztematikusan lefejezni akarná a magyar értelmiséget, és ami egy csomó korombeli ismerősömnek a nagy lökést adta, hogy azt mondja: menekülni kell innen, a hazánkból, de gyorsan. Szóval ezt mind megúsztam. Különösebben nem tehettem róla, de azt sem tudom, kinek kell ezt megköszönni. Adottság volt.
Aztán persze kiderül majd, hogy hogyan tovább, mi szükség lesz rám a hazámban, ilyen végzettséggel, ilyen tudással, ilyen nézetekkel. A jövőtől annyira nem félek, inkább kíváncsi vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése