Újévi köszöntő

Garay János:

Az Új Évhez

 

Év, új év, te szép menyasszony!

Ifjúságod bájiban

Kebled, mint a rózsabimbó

Szent titokba rejtve van.

 

Szólj, mi vár ránk e homályos

E bűvös burok megett…

A magyarnak üdv vagy átok,

Amit küld a végezet?

 

Rejt-e kebled a virágból,

Mellynek neve honleány,

S mellyet kérünk minden évtől

Annyi parlag év után?

 

Lesz-e bőség e virágból?

Hozsz-e nékünk hölgyeket,

Kik, miként nemtők, malaszttal

Álljanak hazánk felett?

 

Férfikarban, férfimellben

Hatalom küzd és erő,

Szűz szelídség liljomjával

S szerelemmel győz a nő.

 

S ha nehéz napján a vésznek

Férfiúkar védfala,

A szelíd bék’ szent virányin

Hölgy a honnak angyala.

 

Hölgyeket hozz, új esztendő,

Honleányokat nekünk!

A viharral, a világgal

Künn mi majdcsak végezünk.

 

De amit kiküzd a férfi,

Elveszendő semmiség,

Ha iránta nő szívében

Ápoló szent láng nem ég.

 

Hölgyeket hozz, a természet

Szent szavához híveket!

A természet istenútja

Legdicsőbb úton vezet.

 

Hölgyeket hozz, kikben ami

Jó és szép, megszentesül,

Kiknek hit-, remény- s szerelmök

Honjokéval egyesül.

 

Illy virágokkal köszönts be,

Szép új esztendő nekünk,

És fogadjuk, emlékednél

Nem leend szebb ünnepünk.

 

De ha te is, mint elődid,

Olly fukar lészsz s mostoha,

Úgy akár meg se nyitottad

Volna kebledet soha!