2018. április 11., szerda

Szomorú versek (Költészet Napja 2018)

Ady Endre:
A magyar Messiások

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Mert semmit se tehettek,
Óh, semmit se tehettek.


Illyés Gyula:
Hűtlen jövő

Emlékszel X-re? Fecsegő
jóslat-szadista volt. Ha szóba
kezdett: kié lesz a jövő –
már mentem is… És az idő
ráhallgatott, őt igazolta.

A jövő őmelléje állt,
(lám akkor is már ráhunyorgott)
benne lelte meg férfiát,
hőssé ezt a szive-puhányt
tette; bölccsé e félbolondot.

Sejthettem volna. Mért tegyen
e hiú lenge lény mást mostan,
mint amiért évezredeken
átkozta a történelem?
Tudhattam; tudtam; de csalódtam.

Előre néztem, őfelé.
Én hittem egyre, hogy a holnap
színe szebb, mint a tegnapé –
Nó, most, hogy fátylát leveté,
jobb is, hogy nem engem karolgat.

Nem tudom, mi vár. Kiderül,
hogy ha nem ő, hát a mult rejti,
amiért érdemes emberül
még élni? Vagy rajtunk kivül
s földön kivül kell célt keresni?

De kire bízzam igazam?
Terveimet, ha még akarnék?
Kesergek persze, hangtalan –
De nem veszejtem el magam
egy ilyen rossz ringyó miatt még.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése