"Nem változik semmi..."

Na elég volt. Ritkán írok ilyeneket, de kiprovokálták. Magukra vessenek az illetők! (Egyetlen mentségem, hogy ami kiváltotta, ennél sokkal rosszabb volt.)


Nyílt levél egy magát költőnek hívő propagandistához

Van, ki vánszorogna kereszt vallásáig,
De nem jut el messzebb, csak a talpnyalásig.
Mit fejébe nyomnak, seggükből az urak,
Ő azt visszanyomja, fején tátva lukat.

Akaszthatják neked Nagy Imrét vagy Rajkot.
Törhetik a vörös csillagot, harangot
A templomtoronyban, te majd lelkendezel.
Mindegy, csak "úr" mondja, s rögtön elélvezel.

Szidalmazod, ha kell Horthyt vagy Mindszentyt,
Zsidót vagy a migránst, világon mindenkit.
Egyszer a kulákot, másszor a dzsentriket,
Prolit, burzsujt, entellektüeleket,

Szovjetuniót, majd Titót, Amerikát,
Szomszédot, muszlimot s az ő lányát, fiát,
Sorost, Hornt és Gyurcsányt, s akit kell maholnap,
Gyermekeid gyűlölet-verseket magolnak.

Egyenetlen sorú, szar verseket írva,
Hamisan esküdve, álkönnyeket sírva
Így leszel hatalmunk buzgó talpnyalója,
(Ha azt parancsolják: világnak taplója...)

Mindegy is mily úrnak segge a nyalóka,
De segget kinyalni, "ez a szolga dolga"...
Szerinted, s ügybuzgón, híven gyűlölködni.
Plakáton, rádión, tévében röfögni.

Felszentelt hóhérok önkéntes jobbágya
Így lettél, vagy inkább: maradtál, akárha
Semmi se változott volna itt azóta,
Hogy a szégyenedtől nem dőltél kardodba,

Hanem a zsarnokok mellé vígan álltál,
Hogy tőlük állást, nőt és kényelmet várjál.
Szeretetet hirdetsz egyik pillantásban,
S másikban kinyírnál; s "Állam: biztonságban!"

Kiáltanál fennen, és régi barátot
Is a rendőrségnek átadnál, ha látod,
Hogy veled nem gyűlöl idegen népeket,
Sem pedig nem imád hamis isteneket.

Dicsőítesz régi forradalmárokat,
Ifjakat, hősöket, szabadságharcokat,
S közben, ki ma a gyűlölet-árral,
Szembeszáll, és eszmét vagy vallást felvállal,

Arra buzgón mondod, hogy: "büdös rebellis",
S küldenél rá csendőrt, ávéhást, TEK-est is.
Szóval, míg ilyen jobbágy-állapotban,
Annak kedvéért szólsz, kinél puska, bot van,

S azt szidod, kit néked előír felülről
A mostani önkény, s a kétség nem őröl,
S egyenetlen rímű, rossz versben gyűlölködsz,
Vak engedelemmel bűnbakokat köpködsz,

Addig ne tarts számot jóindulatomra,
Amíg te gyalázkodsz "felsőbb parancsokra",
Mondom ne tarts számot a megértésemre,
Amíg te gyűlölködsz megrendelésekre!