Julius hava
Ma végre az völgybéli táborhelyünkről felmenénk az Tarnów melletti nagy hegyre is, hol nemes Tarnowski uraimék tartják szállásukat, szebben mondván székes helyüket.És Tarnowski uram színe elé járulánk, előtte tiszteletünket tevénk.
S ő gyönyörködve bennünk, mondá (mint családjában szokás): „Tendite ad astra, viri!”
Amennyire érteni vélhetem ez latin nyelven jelenti: „Előre a csillagok felé, férfiak” Kár, hogy nem tevé hozzá, hogy „Tendite ad astra, mulieri!”, hiszen annyi asszony és kisasszony van itt, kik nemcsak szépségükkel, de eszükkel, s ügyességükkel is kitűnnek.
A Gladii Amici lovagjai pedig a pajzskészítésre is igyekeznek minket oktatni. Mert ebben a polákok, s különösen a małopolánok igen nagy mesterek, s mi magyarok igen sokat tanulhatnánk tőlük, a mi vacak pajzsaink megerősítésére.
Készíténk tehát erős pajzsot, melyre mi dicső Imre királyunk címerét festénk. (Tudnivaló, hogy Imre királyunk teve hozzá kilenc oroszlánt az Árpád-család régi címeréhez.)
Székely uraimék és hölgyeimék pedig a pajzsukra egy nagy magyar mennydörgősárkányt festének, ki arra feléjük sűrűn előfordul, s vörös és fekete színekbe foglalák, mert náluk „fekete-piros-fekete táncot” járnak a szép leányok.
Az małopolán lovagok pedig építeni kezdének egy kővető ostromgépet, olyanfélét, melyet a francuzok trébuchet néven emlegetnek, vagyis amelyen az ellensúly miá vetődik messze a parittyájába tett lövedény. S ígérék, hogy az majd nevet is fog kapni, de hogy mely nevet, és hogy hogyan lesz annak keresztelője, ezt nem árulták még el.
(Azért ezen az képen láthatja a későbbi táblát, aki akarja, de aki meglepetést későbben akarja magának, az ne nagyítsa ki!) Egyelőre felhúzák a trébuchet-re, vagyis a hajítógépre Tarnów járásának zászlaját,
mely voltaképpen a polákok Fehér Sasa, vagyhát małopolánok kisebb Fehér Sasa, kiegészíttetvén a Tarnowskiak Leliwa nevezetű holdas-csillagos címerábrájával.
Estveledvén lovagi tornát tartának a lovagok, mibe minket még nem vonának be, mert a szolgálatban időnek kell múlnia, mire valaki az ilyen verekedésbe nagy tisztességgel béállhat, s mi még ennyit nem szolgáltunk Tarnowski uraiméknál. Hanem a tornának majdnem rossz vége leve.
Sokan felkelni sem tudtanak. Gyakran meg az igazlátóknak kellett közbevetni magukat, hogy a harcosokban kár ne történjék,
s ha nagy kár történt, hogy aki okozta, büntetést vegyen.
De látnunk kellett azt is, hogy ha legényeikről van szó, itten a kisasszonyok is megvadulának, s nem kevés hévvel forgatják néha ők is a kardokat. S végül őket is szét kelletett cipeltetni, hogy valami bajuk ne essen.
S hogy aztán a békesség helyreállt, Sławomir főlovag, a Bátor, köszöntött mindenkit a béke jobbjával,
s majd a béke borával, s aztán a barátság jeléül minden magyart egyenként, s szinte szertartás szerint magához ölele.
És lapogatánk sűrűen egymás lapockáit, s kezdénk inni.
De mikor már erősen ivott mindenki egyszercsak megjelenék az erős Hagen, s négy leány (Asica, Magda, Rayla és Anka). Hagenről tudtuk, hogy erős legény, de azt nem, hogy vajákos tűzvarázsló is.
S a négy leány is tüzekkel tett csodát, hogy lássuk, hányadán állunk.
Hiszen, ha akartak volna, mind ropogósra süthettek volna minket a küldött lángnyelvekkel. De nem tették, csak maguk körül forgaták őket,
s mi félelmes áhítattal csodálva álltunk mindük előtt.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése