„Komáromi folytatta:
-Most felteszek egy kérdést. Mi a feladata annak a táncosnak, akinek, mondjuk egy szilágybogándi legényest, Nagypál Laci bogándi legény táncát kell eltáncolnia? Le kell utánoznia Nagypál Lacit (…)? Nem! Hanem?
-A múltkori beszélgetéseink alapján megpróbálom elmondani –ajánlkozott Balázs – Azokat az érzéseket kell újraalkotnom magamban, amelyekkel Nagypál Laci táncolja ezt a legényest, hogy azokkal a jellegzetességekkel keljen életre a tánc, amelyekkel ő járja.
-Helyes. Ebből szeretnék most kiindulni. (…)
Megegyeztünk abban, hogy Balázsból nem kell Nagypál Lacit faragnunk. De Balázsnak egyrészt ugyanazokat az érzéseket kell visszaadnia, amelyek Nagypál Laciban élnek, ha a legényest járja. Másrészt olyan tulajdonságokat kell Balázsnak ábrázolnia, amelyek Nagypál Lacit a falu legderekabb legényévé teszik. Ezekbe a tulajdonságokba és a tánchoz kapcsolódó érzésekbe Balázsnak bele kell magát élnie, mintha azok az ő tulajdonságai, érzései lennének.
Harmadszor mindezeket megfelelő külső jellegzetességgel kell Balázsnak ábrázolni, részben Nagypál Laci táncolásának, részben a bogándi legényesnek, részben az említett érzéseknek és tulajdonságoknak megfelelő jellegzetességekkel.
Negyedszer: mindezt tartalmában is, formájában is magasabb, fejlettebb fokra kell kiegészítenie, azzal a többlettel, amit egyrészt népünk mai élete, másrészt Balázs művészi egyénisége nyújt.
A mi feladatunk nem merül ki a gyűjtött táncok bemutatásában. De akármi táncaink témája, igazi érzéseket, pozitív tulajdonságokat, élő embereket kell ábrázolnunk.”
(László-Bencsik Sándor: Egy tánccsoport útnak indul)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése