Zene

(Szomjas György: A Nap utcai fiúk)

http://www.youtube.com/watch?v=ifq7dTUjonc

Chumbawamba:
That’s How Grateful We Are

Working in a forge, black lungs, burnt skin
Callouses, arched back, hammering, hammering
Stalin watching over us pigeon shit head
We'd spit on the floor at this red bastard god

That's how grateful we are!

(Scrub away, scrub away)

Bronze statue, pink marble, built to last
We brought him to his knees in a single night
And the boots that remained I attacked, I attacked
Hammering, hammering, the past is past

That's how grateful we are!

And the noise rang out, metal on metal
Pigeons flit, dust settled
Out from the shadows we took to the streets
David chopping at the giant's feet

That's how grateful we are!

(Scrub away, scrub away)

You still want to come? Too late, too late
We're cut and we're fallen like harvested wheat
But we lived on our feet, at least, at last
We will live on our feet, at least, at last

That's how grateful we are!

Ezt a számot én is csak nemrég fedeztem fel. A Chumbawamba angol együttes, 1982-ben alakultak. Anarchistáknak mondták magukat, ami esetükben nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenáron meg akarják szüntetni az államot, inkább azt, hogy minden értelmetlen tekintély és erőszakos hatalom ellen lázadnak. Bőven merítettek az angol, sőt általában a britanniai folklórból is, bár alapvetően inkább rockos zenéket játszottak. A lemezeiket ismeretlen underground kiadóknál jelentették meg. Érdekes vállalkozásuk volt az English Rebel Songs című lemez, amelyen a brit történelem nagy lázadóinak dalait és indulóit gyűjtötték össze, a Wat Tyler-féle 1381-es parasztfelkelésről szóló krónikás énekektől a chartisták, géprombolók és a munkásmozgalom indulóiig.
Leginkább a magyar Orfeo-csoporthoz tudnám őket hasonlítani. Magyarországon mégis kevéssé ismertek, csak egy-két számukat játssza a rádió (pl. az I Get Knocked Down vagy a She’s Got All). Ez a daluk, amire itt most felhívtam a figyelmet az 1956-os magyar forradalomról szól. Annál meglepőbb, hogy alig ismerik nálunk. Ha már ilyen van igazán idézgethetnék néha.
Az együttes idén, megalakulásának 30. évfordulóján oszlott fel. Honlapjukon is ezzel a képpel búcsúztak a rajongóiktól:

Még egy megjegyzés: ha már Elvis Presleyről azzal az indoklással neveztek el teret Budapesten, hogy szépeket mondott 1956-ról és a magyarokról (megjegyzem, szerintem anélkül is megérdemelte volna), akkor már a Chumbawamba méginkább megérdemelne legalább egy kis utcácskát a fővárosban ezért a számáért.

És még egy szám, most találtam (a szerzőről mindössze annyit tudok, hogy algériai francia újságíró. Ha valaki többet tud róla, írja meg, kommentben.):
http://www.youtube.com/watch?v=Zi3bzXPYnsY&feature=fvwrel

Jean-Pax Méfret:
Budapest 1956

Ils étaient plus de cent mille,
Marchaient dans les rues.
La neige tombait sur la ville,
Tu ne t'en souviens plus.

Ils venaient pour protester,
Ils criaient des slogans,
Des ouvriers, des étudiants.

Soudain, ils ont vu les chars
Qui stationnaient sur les boul'vards,
Ils ont vu les soldats armés.

Ils ont chanté la Marseillaise,
Un morceau d'histoire française,
Tout d'un coup les a fait rêver.

Héléna avait quinze ans,
Elle a pris un fusil.
Isvan n'avait que douze ans
Et il est mort aussi.

Si je chante cette chanson,
C'est pour qu'leur souv'nir reste :
Gloire aux enfants de Budapest.

Soudain, ils ont vu les chars
Qui avançaient sur les boul'vards,
Ils ont vu les soldats tirer.

Ils ont chanté la Marseillaise,
Un morceau d'histoire française,
Dans leur coeur cognait Liberté.

Ils étaient plus de cent mille,
Couraient dans les rues.
Le sang coulait sur la ville,
Tu ne t'en souviens plus.

Aux frontières de la Hongrie,
Ils n'ont pas réagi.
La suite c'est Prague et Varsovie.

Là-bas, il y a les chars
Qui stationnent près des boulevards,
Il y a les miliciens armés.

Dans les prisons polonaises,
On se tourne vers la terre française
En criant : Solidarité !

Si je chante cette chanson,
C'est pour qu'leur souv'nir reste :
Gloire à tous ceux qui luttent à l'Est.