Idézőjel (NPP)

80 éve alakult meg a Nemzeti Parasztpárt (NPP), amely a nagy lehetőségek pártja volt; a nagy lehetőségeké, amelyeket nem tudott beteljesíteni. Egyszerre volt a nagyon szegények és a nagyon nagy tudósok pártja, a haza és a haladás pártja, a nagy tervek és a reális kis lépések pártja. Harcias retorikája mellett mélyen áthatotta a humanizmus, az emberek bajai, szenvedése iránti mély megértés és a segíteniakarás szándéka. Sajnos a nála nagyobbak egyáltalán nem hagyták működni, ma pedig kevesen értik az üzenetét. Ma ugyan már nincs hagyományos értelemben vett parasztság, de vannak nagyon szegény emberek és nagyon nagy tudású tudósok is, akik ezekhez a nagyon szegény emberekhez utat szeretnének találni. Talán leginkább nekik kellene odafigyelniük a NPP történetére, arra is, mire kell vigyázni, ha egy cselekvő mozgalmat indítunk.
Minderről már írtam egyszer itt. Most csak ezt szeretném kiegészíteni egy idézettel Kanyar Józseftől, egy olyan embertől, aki maga is szegényparaszti származású tanult, sokat tudó, népéért cselekedni akaró ember volt. Eredetileg református lelkész, de 1945 után a NPP dél-dunántúli szervezeteinek fő szervezője. Lehetőségei fogytával visszatért a tudományos tevékenységhez. A Somogy Megyei Levéltár igazgatója lett, megbecsült és szeretett ember.

„Azért álltam a Nemzeti Parasztpárt zászlaja alá, mert nagyon sok tehetségnek a gyülekezését láttam a soraiban. Ez a párt nagyon nagy jövőre hivatott párt lehetett voln, kiváló tehetségek voltak alapító tagjai között. Ebből a pártból lehetett volna a nemzetnek a nagy középpártja is, a magyarságnak, a parasztegységnek a pártja, ám e nélkül a szerep nélkül osztályrészül a pártnak csak a kisegítő szerep jutott. A koalíció nem volt kíváncsi a pártnak a reformgondolataira, és mindvégig csak a politikai kiskorúság szerepét juttatta neki. (…)
Én elsősorban a kétkezi parasztoknak a képviseletén túl a Parasztpártot mindig a magyar értelmiség pártjának tartottam. Nem volt véletlen az. hogy Pécsen is egymás után jöttek a Parasztpárt szervezeteibe a kiváló értelmiségiek: egyetemi tanárok és más intézeti és középiskolai tanárok és igazgatók, írók, művészek és más alkotók.”
(Kanyar József: Honismeret és nemzettudat)