2017. szeptember 12., kedd

Idézőjel (a bürokráciáról)

Nektek még nincs elegetek ebből az eszetlenül nagy bürokráciából? Oké, sokmindent kell adminisztrálni, de ami itt folyik az beteg: a rengeteg papír kiállítása, aláírása, stb. már magát az élet folyását akadályozza. Hány embernek jut eszébe, hogy ez nem kellene feltétlenül, hogy így legyen?

„A modern bürokrácia legaggasztóbb tulajdonságai nem pusztán a fegyelmezés vagy az irányítás társadalomra erőltetett mechanizmusaiban érhetőek tetten, sokkal inkább abban, hogy milyen mértékben (…) képes önmagát feltüntetni a társadalmi széthullással szembeni rend tartományaként.”
(Murray Bookchin: A neomarxizmuson túl. Dobrai Zsolt fordítása)

„Mert azt talán csak nem hiszitek, hogy magas, dús jövedelmű hivatalok azért vannak, mert azokra szükség van; nem, csak így támadtak egy-egy bukott úr s családja fölsegítésére, természetesen közadóból fizettetve.”
(Táncsics Mihály: Mik a vörös republikánusok és mit akarnak?)

2017. szeptember 2., szombat

Idézőjel (Murray)

Egész nyáron dolgoztam, mint egy gép. Mintha direkt elgépiesíteni akartam volna magamat. Közben viszont azért olvastam. Például ilyeneket:
„Amint a proletariátus gyári jellegét lassan felcseréli annak emberi lényege, a munkás ugyanolyan könnyen megközelíthető lesz a gyáron kívül, mint azon belül. (…) A kiterjesztett gondolkodásmód számára a gyár falai oly mértékben válnak átjárhatókká, hogy a munkás személyes és összetettebb társadalmi dolgai versenyre kelnek proletár érdekeivel és értékeivel. Egyetlen munkáscsoport sem válhat igazán forradalmivá, (…) ha nem segít abban, hogy a munkás személyes miliőjének elidegenítettségét felszámolja, és ezzel meghaladja a munkás gyári beágyazottságát.”
(Murray Bookchin: A neomarxizmuson túl. Dobrai Zsolt fordítása)

Kérdés, lesz-e majd cselekvés, ami ebből következik, és találok-e hozzá társakat...