2017. június 16., péntek

Rojava felé (III. rész)

Rojava a jelenlegi nemzetközi helyzetben

Jogosan kezdhetném most az azon való pattogással, hogy az egész Rojava-kísérletet mennyire elhallgatja előlünk a jelenlegi narancsos rendszer médiája, és igazam lenne. A jelenlegi elitnek kemény érdekei fűződnek ahhoz, hogy a magyar állampolgárok semmit ne tudjanak meg a Rojava-forradalomról. Egyrészt mert a jelenlegi elit nem akar forradalmi mintákat adni a népnek (1956-ról is csak ímmel-ámmal beszélnek már), másrészt most már egész politikájuk arra épül, hogy a magyar emberek minél kevesebbet tudjanak a Közel-Keletről (és tényleg: legtöbben nemhogy a Pêşmerge, de még Bassar al-Asszad nevét sem ismerik: ehhez külföldi és nemzetközi hírportálokat kell olvasni, nézni, hallgatni). Az egész szíriai háborúban összesen egy magyar tudósító járta végig a frontot:

Jászberényi Sándor, akit viszont bátorsága, nyitottsága és irodalmi érzéke folytán minden tiszteletünk megillet. Éljen Jászberényi Sándor! Még az is lehet, hogy ő lesz a mi Ryszard Kapuścińskink. Persze az ő írásait is csak független és ellenzéki hírportálok közölték.
Itt vannak a cikkei:
http://24.hu/author/jaszberenyisandor/

Nade Rojaváról volt szó, és arról akartam beszélni, milyen most Rojava helyzete a nemzetközi színtéren.
Először is: a Rojava-forradalom megtörténte nem olyan ismeretlen nemzetközileg, mint azt talán hiszitek. Nem mindenhol titkolják annyira, mint nálunk.

Önkéntesek
Rojava igazán 2014-ben került a nemzetközi figyelem középpontjába, amikor a YPG és a YPJ harcosai sikeresen védték meg Kobanê városát a DaIIS ostromától.

Szinte már reménytelen helyzetből tudtak fordítani. Ez felkeltette a nemzetközi érdeklődést, és az európai és amerikai progresszív mozgalmakban megindult bizonyos párbeszéd is arról, mi ez a Rojava-modell, és mit lehet tanulni belőle.

Valószínűleg ekkor (de lehet, hogy már korábban is) kezdtek mindenféle nemzetiségű önkéntesek Rojavába sietni, hogy ott a YPG és a YPJ színeiben harcolhassanak. A motivációk persze különbözőek. Vannak, akik kifejezetten a Rojava által nyújtott politikai modell iránti lelkesedésből mennek, vannak, akiknek csak elegük lett abból, hogy a kormányuk folyamatosan a terrorveszélyről szövegel és terroristákkal ijesztgeti az embereket, de nem tesz semmi konkrétat napjaink legszörnyűbb terrorszervzete, a DaIIS ellen.

Nem tudjuk pontosan, hány külföldi lehet pontosan a YPG soraiban. Ha a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán harcoló nemzetközi brigádokhoz (dandárokhoz) hasonlítjátok őket, akkor szerintem jó párhuzamot találtatok. ("Brotherhood against the fascist clan...")

De annyian talán nincsenek, hogy itt is nemzetközi dandárokról beszélhessünk. Legtöbben közöttük talán törökök, britek, amerikaiak és németek vannak. A németek jellemzően „baloldalinak” nevezett (anarcho-demokrata, szocialista és horribile dictu kommunista-demokrata) szervezetekeből jönnek, politikai lelkesedésből és harcos humanizmusból. Az amerikaiak között talán több lehet a US Armyból leszerelt, abban csalódott volt katona, aki eredetileg a DaIIS ellen akart tenni valamit. A külföldi harcosok nagyon sokszor álnéven szerepelnek. Például ez a német srác,

aki Cîhan néven szerepel. Egy német anarchista szervezetből jött, megtanult kurdul, és fontos parancsnoki pozícióig jutott.
Akik elestek a harcban, azoknak viszont általában nyilvánosságra hozták a nevét.

A Facebookon működött egy Lions of Rojava nevű oldal, ami kifejezetten a YPG-be toborzott külföldi önkénteseket, de ez az oldal már egy ideje nem frissül.
Talán a legismertebbé Rojava Oroszlánjai közül egy

Jordan Matson nevű fiatal volt amerikai katona vált, aki sokszor nyilatkozott mindenféle médiumnak arról, hogy hogyan került Rojavába, és mindig vállalta is a nevét. Később feleségül vette egyik női kurd harcostársát, és azt is fontolgatta, hogy végleg letelepszik Rojavában.

(Három harcos Rojava Oroszlánjai közül a harcok átmeneti szünetében Londonban tartott találkozón beszéltek a közönségnek emlékeikről. Balról jobbra: Jordan Matson (amerikai, balról a második), Jac Holmes (brit) és Harry Macer Gifford (brit)
Utóbbi kettőnek nem volt katonai előképzettsége. (Harry például egy politológus Cambridge-ből. Egyébként a Macer Giffordot álnévként használja, családja védelmében). Amennyire tudni lehet, azóta mindhárman visszatértek Rojavába.)


A Rojavában önkéntesként harcoló törökök már kevésbé vannak ennyire előtérbe tolva. Valószínűleg nem szívesen nyilatkoznak nyugati médiumoknak, mert az ő nagy részük is a hazájukban ellenzékinek számító szervezetek tagjai, és ha kilétüket felfednék, a családtagjaik nem csak a DaIIS-tól számíthatnának bosszúra.
Magyar harcosról nem tudni Rojava Oroszlánjai között. (De ha lenne is, a pártállami média biztos nem reklámozná. Már annak is örülni kell, hogy egy olyan bátor haditudósítónk van, mint Jászberényi Sándor.) Egy lengyelről lehet tudni: erről a polkáról.

A neve valószínűleg Joanna, a fronton a Destina álnevet használja. Ebben a riportban vele is beszélgetnek, ahogyan „Cîhannal” is.
A YPG örül a nemzetközi szimpátia ilyen megnyilvánulásainak is, de a parancsnokok azért szokták jelezni nyilatkozataikban, hogy a nyugati államokból nagyobb szükségük lenne munícióra és modern fegyverekre, mint önkéntesekre.

Még sokat lehetne írni Rojava Oroszlánjairól, de ehelyett nézzük inkább most meg, mire számíthat Rojava a továbbiakban a különböző államhatalmaktól.

Szíria

A szíriai polgárháború végét ma még senki sem látja. Nem tudni, hogy lehetséges-e kompromisszum az utóbbi években számos háborús bűnt elkövetett, civileket számolatlanul legyilkoló Asszad-rezsim és a szintén nem túl kíméletes ellenzéki erők között, vagy már annyira kibékíthetetlenek az ellentétek, hogy csak az egyik fél totális győzelme vethet véget az egésznek. (Nota bene: ha az erők kiegyenlítettek, és már mindkét fél kellően kifulladt a harcban, akkor nincsenek kibékíthetetlen ellentétek, ezt tudni lehet a nemzetközi diplomáciából. Kérdés, hogy mennyi időre lehet a békét biztosítani.) Rojava jelenleg a szír ellenzéki erők szövetségeseinek tekinti magát, noha óvakodik attól, hogy az Asszad-rezsimmel is összecsapjon.

A szíriai polgárháború kimenetele azonban már jóideje nemcsak a szíriai résztvevőkön múlik. Ez jóval szélesebb nemzetközi ügy, többek között éppen a DaIIS jelenléte és nemzetközi fenyegetése miatt, amihez mindjárt visszatérünk.

Törökország
Bár a PYD egyelőre nem követel függetlenséget a kurdoknak, csak autonómiát Rojavának akár a meglévő határokon belül, az Erdoğan-rezsim mintha jobban félne tőlük, mint a független Kurdisztánt célul kitűző Barzanîéktól. Hát persze, egy nemzetiségi függetlenségi mozgalommal minden ország kormánya könnyebben szembeszállhat a többség nacionalista indulataira alapozva. De egy olyan mozgalom, ami a többségi nemzet polgárai számára is egy vonzó és szabadabb társadalmi alternatíva mintáját mutatja fel: ez megijeszt minden autokrata rezsimet. (Mint már elmondtam, ezért nem hallunk Rojaváról a magyar pártállami médiában sem.) Arról nem is beszélve, hogy Rojava valószínűleg sok török ellenzékinek ad menedéket, illetve számos török ellenzéki harcol a YPG soraiban.

Ez meglepő lehet, annak, aki a kurdok és a törökök közötti évszázados ellentéteket ismeri, de a demokratikus konföderalizmusnak többek között éppen ez: az etnikai gyűlölködésen való felülemelkedés a lényege. Nézzétek meg, milyen ovációval fogadja Rojava ezt a törökül éneklő török ellenzéki együttest!
További kérdés, hogy az Erdoğan-rezsim nem tart-e jobban úgy általában a kurd szeparatizmustól, mint a DaIIS-tól. Erre sajnos van esély. De van esély a rendezésre is, mivel Törökország NATO-tag. Ha szeretné megóvni magát a nemzetközi terrorizmustól és a szíriai polgárháborús erők határsértéseitől, akkor rá lesz kényszerítve a többi NATO-országgal való egyezkedésre ilyen kérdésekben is.

A NATO és a többiek
A NATO tagjai valószínűleg már láthatják, hogy ha káoszos, rendezetlen állapotok maradnak a Közel-Keleten, az hová vezethet: szélsőséges esetben egy olyan szörnyűség létrejöttéhez, mint a DaIIS. Ezt pedig nem oldja meg pusztán a DaIIS porig bombázása, hanem csak egy gondos egyeztetés utáni nagy, az érdekelt feleket a tárgyalásokba mindig bevonó nemzetközi békekötés. (Nem egy diktált béke/ büntetőbéke, mint a világháborúk után volt, hanem egy paktált béke, mint mondtam, mindig az érdekelt felek megkérdezésével.)
A szövetséges erők (a YPG, a szír ellenzékiek és az amerikaiak) kb egy hete megkezdték a DaIIS legnagyobb központi városának, Rakkának az ostromát. (Ez a DaIIS szíriai központja. Az iraki központot, Moszult nemrég vették be az iraki erők, természetesen a Pêşmerge erőteljes közreműködésével.) Lehet, hogy ebben az orosz erők segítségére és az Asszad-rezsim átmeneti jóindulatú semlegességére is számíthatnak. (A Putyin-rezsim sokáig az Asszad-rezsim legfőbb támogatója volt, és kész volt mindenki mást lebombázni, de úgy tűnik ők is belátták, hogy a DaIIS eltakarítása mindenki érdeke, még az Asszad-rezsimé is.)

Ha Rakkát beveszik, akkor nagy területek maradnak még a DaIIS kezén, de a DaIIS mindenképpen nagy bajban lesz. Kevés infrastruktúrájuk és utánpótlásuk marad, elveszthetik minden kezdeményezőkészségüket. (Természetesen a magyar pártállami média erről is kussol, mivel a pártállami rendszer érdeke az, hogy minél kevesebb konkrétumot tudjatok a DaIIS-ról. Minél kevesebb konkrétumot tud valaki valamiről, annál jobban fél tőle. És annál inkább azt fogjátok hinni, hogy majd a pártállami rendszer véd meg benneteket szerencsétlen fegyvertelen nők és gyerekek agyonverésével, miközben jópénzért árulják a vízumot és a letelepedést a terroristák pénzmosóinak.)
Szóval, kérdés, mi lesz, ha a DaIIS visszaszorul. Akkor kell az európai és amerikai államoknak okosnak lenni és valami nemzetközi diplomáciai tárgyalást kiharcolni. Ez azonban még odébb van.

Kurdisztán

És ott van még egy fontos (talán a legfontosabb) tényező Rojava jövőjében. Maguk a kurdok. Mármint a Rojaván kívüli kurdok. Jelenleg a YPG és a Pêşmerge között teljesnek látszik az összhang, de azért ne felejtsük el, hogy a társadalmilag radikális demokrata PYD a náluk jóval konzervatívabb Barzanîéknak mégiscsak politikai ellenzéke. Tehát itt az a kérdés, hogy ha létrejön majd egy önálló Kurdisztán, aminek része lehet Nyugat-Kurdisztán (Rojavayê Kurdistanê) is, abban Barzanîék engedni fogják-e, hogy a rojavaiak, kurdok, szurjákok, arabok, türkmének folytassák a még a háború alatt elkezdett társadalmi kísérletüket. A nemzeti kisebbségeknek még csak-csak, de engedni fogják-e ezt a többségi nemzethez tartozó kurdoknak is? Nem lesz-e ijesztő számukra (a nemzetállam vezetői számára) az a lehetőség, hogy majd minden kurd úgy akar élni, mint Rojava kurdjai?

De ezek még a jövő kérdései. Egyelőre ott tartunk, hogy Rojava harcosai hősies erőfeszítésekkel ostromolják Rakkát, küzdenek korunk legfélelmetesebb és legundorítóbb terrorszervezete ellen, miközben békés hátországukban folytatják egyedülálló társadalmi kísérletüket, és ezért továbbra is megérdemlik minden szimpátiánkat.

Bijî Rojava! Bijî YPG! Bijî YPJ! Bijî Rojavayê Kurdistanê!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése