A dühös madarak mi vagyunk. Mi az, amit ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell?
1. Miért vagyunk dühösek? Milyen céljaink vannak? Csillapíthatja-e valami a dühünket, anélkül, hogy rombolnánk?
2. A csapatmunka. Hogyan repülhetünk jól kötelékben? És melyek azok a helyzetek, amikor mégis egyéni megoldásokra van szükség? Mik az egyéni erényeink? Milyen stratégiai helyzetekben, melyikünknek érdemes milyen célpontra kilőnie magát? Mekkora kockázatot és mekkora áldozatot érdemes vállalni a csapatért?
3. Mi a felépítmény, amit mindenképpen le akarunk dönteni? Mi az, amiről hajlandóak vagyunk tárgyalni? Mi az, amit meg akarunk előzni, mi az, amit meg akarunk bosszulni, és mi az, amivel le lehet minket csillapítani?
4. Mit akarunk a ledöntendő felépítmény helyére építeni? Mennyire kell és mennyire érdemes ezt előre megterveznünk? Kell-e mindenhol valami újat építenünk vagy van, ahol elég, ha mi magunk leszünk az új felépítmény?
5. Ha közösségünk lesz az új felépítmény, hogyan kerüljük el a megmerevedést? Azaz: hogyan ne váljunk magunk is utálatos, merev, rossz, szilárdnak látszó, de ingadozó rohadó-korhadó felépítménnyé? Hogyan repüljünk továbbra is kötelékben?
6. Hogyan tegyük tovább repülő kötelékünket mégis szilárddá, szétszakíthatatlanná?
Más szóval:
7. Milyen helyzetekben kiáltsuk azt: „Nem törnek át!” („No pasarán!”)?
8. És milyen helyzetekben kiáltsuk azt: „Törd a kerítést, a falakat át!” (vagy: „Wyrwij murom zęby krat!”)?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése