Idézőjel (Tulajdon)

„A tulajdon változik, úgy alakját és határait, mint természetét és eredményeit illetően. Miért akarnak akkor a múlt emberei annyira ragaszkodni a tulajdon érinthetetlen szentségéhez akár az egész társadalom érdekei ellenére is? Ha változik, szükséges lenne olyan irányba alakítani, hogy a jövő, az általános fejlődés követelményeinek megfeleljen. (…) Hogy miben változik az rajtunk múlik. (…) A tulajdon a külső világ ember általi használatának társadalmilag elismert formája. Így tehát társadalmi viszonyok eredménye, ha pedig morális kérdés, akkor kölcsönös megegyezésen kell alapulnia. Mint minden morális kérdésnél, itt is arról van szó, hogy a jog érvényesítésének bizonyos kötelességek teljesítése a feltétele. Ha ez nincs meg akkor visszaélés és erőszak történik, (…) amely bomlasztja a társadalmat, ahelyett, hogy összefűzné. Ez pedig (…) Isten szemében bűn.”

(Stanisław Worcell: A tulajdonról) (1832-1848 között) (Fordítás: Tőlem)

Idézőjel (Aurél)

 

„A magyar ipari és földmunkásságnak kötelessége tehát nemcsak az utódállamokban elnyomott magyarság önrendelkezési jogáért küzdeni, hanem azoknak a magyaroknak az önrendelkezési jogáért is, akik a trianoni határok között élnek. Az önrendelkezésért való küzdelem módja a harc a demokráciáért, (…) harc Magyarországnak mindennemű külföldi imperialista befolyástól való függetlenítéséért. Ez a harc azonban csak úgy lehet eredményes, ha határozottan száll szembe a magyar nagyipar és nagybirtok imperialista törekvéseivel, már csak azért is, mert a magyar nagyipari, bank- és birtokos tőke a közvetítője a Magyarország független népét támadó, és az ország népét a háború vágóhídjára kergető (…) idegen (…) imperialista befolyásnak.

A jelen viszonyok között tehát nincs aktuálisabb, nincs fontosabb feladata a magyar ipari és földmunkásságnak, mint hogy az ország minden elnyomottja és kizsákmányoltja élén megindítsa a harcot az imperialista háború ellen, a békéért, (…) Magyarországnak mindennemű imperialista befolyástól való függetlenségéért (…) valamennyi ország munkásságával együtt az elnyomott magyarság önrendelkezési jogáért, (…) a demokratikus szabadságjogok összességéért.

Ezt a harcot ma kell megindítani, amikor még nem ment feledésbe teljesen a világháború.”

(Stromfeld Aurél: Készül az új háború)