Üzenet a múltból (Idézőjel) (Edek)

Az alábbi szöveg valamikor a XX. század első éveiben keletkezett. Szerzője egy sokoldalú és nagyon érdekes, de nálunk ma még ismeretlen lengyel filozófus, Edward Abramowski. Amiről a szöveg szól (a helyi önszervező kisközösségek szerepéről) már többször olvashattatok tőlem is. Én azonban nem Edward Abramowskitól szedtem mindazt amit mondtam, hanem magam jutottam ezekre a következtetésekre, és utólag csodálkoztam rá arra, hogy ezt ilyen nagy elmék is már ennyivel korábban is elmondták De annak is örülök, hogy én magam minderre még csak nem is az olvasmányaim, hanem az élményeim alapján jutottam: azalapján, hogy magam is jódarabig tagja lehettem egy ilyen cselekvő és alkotó önszervező kisközösségnek. Edward Abramowski szövegét én fordítottam.

Edward Abramowski:

A közösségek jelentősége

1. A közösségek teremtik meg a demokratikus kultúrát. A demokratikus kultúra azt jelenti, hogy az emberek maguk alkotják meg saját életüket. A sokoldalú, egészséges, szabad életet. Ahol nincsenek társaságok, egyesületek, ott nem is lehetséges az igazi demokratizálás, ott nincsenek szabad emberek, nincs szabad társadalom.
2. A közösségek, az egyesületek jelentik a nép politikai erejét, az egyetlen olyan erőt, amellyel a nép ellenállhat a bürokráciának. A társaságok jobban megvédik a nép szabadságát, mint az alkotmányok, mert az előbbiek a nemzet belső életerejére építenek. Segítenek tulajdona védelmében, sőt gazdagítják a nemzetet, színesítik az oktatást, megtanítanak a szerveződés szabályaira minden közös ügyben.
3. A közösség és az állam: fontos különbség van a kettő között. A helyi közösségek jobban szolgálják a társadalmi fejlődést. Sokszor ugyanazokat a feladatokat látják el, mint az állam, de szabadabb szellemben.
4. A szabadságról sok illúziónk lehet, de az igazi szabadság a másokkal való közösségben van. Egyedül az állami demokrácia nem tudja ezt a fajta szabadságot megteremteni. Az állami demokráciában a kormányt mindig a pillanatnyi többség képviselői alkotják, akik nem is mindig képviselik a társadalom valódi többségét. Így keletkeznek a törvények, és így is hajtják végre őket. Ezért támad fel mindig a decentralizáció és az autonómia követelése a helyi és nemzeti különbségek figyelembevételéért. Ugyanakkor még ez a követelés sem mindig veszi figyelembe az emberek közötti mélyebb különbségeket. Az etnikai autonómia sem old meg semmit, mert újabb etnikai kényszert szül, és sokszor csak a kisebbség uralmának egy más formáját teremti meg. A megoldást itt is a közös célokért önkéntesen szerveződő közösségek jelentik. Ehhez az állam hatáskörét sokszor némileg szűkíteni kell.
5. A szocializmus bevezetése állami erővel a szabadság újabb korlátozásához vezet. Erkölcsi téren pedig képmutatáshoz és a belső értékek elvesztéséhez vezet.
6. A szocializmus a közösségek szabadságából születik meg. Ez hozza el a társadalmi igazságosság eszményének megvalósulását, anélkül, hogy az egyes embert erőszakkal törné meg. Ez vezeti be a társadalmi igazságosság eszméjét az egyén életébe, lelkiismeretébe is, ez teremti meg az erkölcsi újjászületést, mert ez tanít meg a testvériségre és az alkotó szabadságra.
7. A mai politika irányelvei:
a) A demokratikus alkotmányért való küzdelem nem elég, emellett szükség van még a valódi demokráciáért való alkotó munkára is. A népet úgy lehet az őt érintő legfontosabb ügyekbe bevonni, ha segítjük, hogy autonóm, cselekvő közösségekbe szerveződjön, mert csak ez ad a demokratikus alkotmánynak szilárd alapokat, ez segíti az elbürokratizálódás megakadályozását, és ez vívja ki a lényegi szabadságot, azt, amit önmagában az alkotmány nem biztosít.
b) Mindig szükség van az autonóm alkotmányra, a világos szabályokra, de minden kormánnyal szemben (az államival és az autonómmal szemben is) adott esetben ellen kell állnunk az államosításnak. Amit lehet, át kell vinni az állam kezéből a közösségek kezébe a mezőgazdaság, a munkásság, az oktatás területén is. Csak ezen a módon építhetjük fel a népi Lengyelországot. A politika területén: harc az autonómia, a közösségek és az egyének szabadságának alkotmányos biztosításáért is. És emellett: minél nagyobb teret szerezni az államtól a közösségek számára.

Az első feladatok: Az alkotmány és az autonómia kivívásáért és megtartásáért nem elég a politikai cselekvés. Szükség van az elmélyültebb alkotó cselekvésre is, amellyel a demokratikus Lengyelországot, a népi intézményeket, a demokratikus kultúrát, a szabad embereket alkotjuk meg. Erre szolgálnak a népi egyesületek, társaságok, közösségek. Az ő feladatuk az új társadalom, az új ember kiformálása.

(A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Edward Abramowski: O znaczeniu stowarzyszeń. In: Uő: Braterstwo, solidarność, współdziałanie. Pisma Spółdzielcze i stowarzyszeniowe. Szerk: Remigiusz Okraska. Biblioteka Obywatela, Łódź, 2012. 197-199. o.)
http://soo.org.pl/doc/e-book/abramowski-braterstwo-solidarnosc-wspoldzialanie.pdf


Edward Abramowski (1868-1918)
Nagy hatású lengyel gondolkodó, filozófus, pszichológus és szociológus. Stefaninban született, az akkor az Orosz Birodalom részét képező Lengyel Kongresszusi Királyság („Kongresówka”) területén, nemesi családban. 1879-től Varsóban tanult, ahol kapcsolatba került a lengyel szocialista mozgalommal, amely egyaránt küzdött a társadalmi reformokért és egy új önálló lengyel nemzeti államért is. Szocialista lapokba írta első cikkeit is.
1885-ben áttelepült Galíciába, az Osztrák-Magyar Monarchia lengyel területére, biológiát és fizikát kezdett tanulni a krakkói Jagiełło Egyetemen. Itt is a helyi szociáldemokrata körökhöz tartozott.
1886-ban Genfbe ment és az ottani egyetemen immár filozófiai tanulmányokat folytatott. A lengyel emigráns köröknek itt is fontos tagja volt. 1889-ben visszatért Varsóba és a lengyel szocialista mozgalom keretében végzett sokoldalú oktató tevékenységet, elsősorban munkásokat tanított.
1892-ben ott volt Párizsban, mikor a mozgalom aktivistái megalapították a Lengyel Szocialista Pártot (Polska Partia Socjalistyczna – PPS). Ezt követően ismét Svájcban dolgozott, és beteg tüdejét kúrálta. Az 1890-es években egyre inkább eltávolodott az egyre harciasabbá váló PPS-tól, érdeklődése inkább a pszichológia felé fordult. 1897-ben tért vissza Varsóba, és nekilátott, hogy a pszichológia tudományos alapjait lengyel területeken is lerakja. 1907-ben megalapította a Lengyel Pszichológiai Társaságot. Ezen kívül is rengeteg dologgal foglalkozott.
Az 1905-ös oroszországi forradalom idején (amelyben a lengyel területek munkássága vezető szerepet játszott) Edek már a lengyel parasztság első nagy politikai szervezetének, a Lengyel Népi Szövetségnek (Polski Związek Ludowy – PZL) lett a a fő ideológusa. A PZL-nak megfogalmazott programtervezeteiben szociáldemokrata és anarchoszindikalista nézetek is keveredtek.
1915-ben, mikor a német és osztrák-magyar győzelmek után az orosz csapatok elhagyták a lengyel területeket, és a német uralom ellenére némileg szabadabb lett az élet a Kongresówkában, Edek Abramowski a Varsói Egyetemen kapott állást: ő alapította ott a Pszichológia Tanszéket. Az önálló és újraegyesített Lengyel Köztársaság kikiáltását (1918 novemberében) már nem érte meg: 1918 júniusában meghalt.
Műveit az utóbbi időben barátaink és harcostársaink, a Krytyka Polityczna Kiadó munkatársai is igyekeznek népszerűsíteni.

Számadás-szerűség

(Többen mondták, hogy kellene valamiféle számvetést írnom. Ennek októberben lett volna az ideje. Ezt most visszadátumozhatnám októberre, de akkor senki nem találná meg. Komoly számvetésre nem is futotta, csak ezekre a kérdésekre.)

Három könyvet írtam az asztalfióknak. Egy tudományos munkát (a szakdolgozatomat, amit állítólag ki lehetne adni) Ráday Pálról és Rákóczi Ferenc diplomatáiról. Egy kötetre való verset. És a harmadik tulajdonképpen ez a blog, mint esszé- és cikkgyűjtemény. Ami mégsem az asztalfióknak megy, de hát néha mégis ez az érzésem. A negyedik és az ötödik könyvet most írom…

Nem vagyok elégedett azzal, amit eddig elértem. De talán csak azért, mert folyamatosan kapom a véleményeket, hogy egy embernek eddigre itt meg itt kellene tartania, ez meg ez meg kellene hogy legyen (mindaz, ami nekem nincs)? Mások azt mondják, legyek elégedett azzal, ami van. Megint mások, hogy úgyis csak átmenetben vagyok…
Az önmenedzseléssel van a baj?

Lett-e belőlem tudós, újságíró vagy színész-rendező? Felemásan. Vagy csak negyedmásan. Még a tudóshoz vagyok a legközelebb.

De néha arról is azt érzem, csak titokban, éjjel, álruhában vagyok az. Végül is konferenciákon adok elő, bizonyos írásaim megjelennek, bizonyos szűk körben azért elismernek. De csak szűk körben. Elég lesz ez?
Egy jó ügy harcosa akartam lenni, „egy csepp a világszabadság tengerében”. De most hol vannak azok, akikkel együtt lehet küzdeni egy jó ügyért? Hol vannak azok, akikkel, tényleg együtt küzdöttünk a jó ügyért? Akikkel együtt vonultunk fel az Új tavaszi sereg-számlán (szemlén)?

Alvó lovag vagyok? Mind alvó lovagok vagyunk? Mikor fogunk felébredni? Mert egyszer biztosan felébredünk, újra összeállunk, és akkor aztán nincs megállás, amíg... Előre... Tovább... De addig?
Érdemes csak az utókornak dolgozni? A jövő még nem létezik. Az ember a jelenben, a jelennek dolgozik. Ha tehát az utókornak dolgozik, az asztalfióknak dolgozik…
Mi a siker mércéje? Ha pénz és ilyesmi nem kell, akkor mi lehetne más, mint az elismerés más emberektől? Nem a körülrajongás, az elismerés…

Akár egy kis közösségben elismertnek lenni. Mit kell ehhez tenni? Az ilyen értelemben tett sikerért?
Lehet közösségbe is szerelmesnek lenni, úgy mint egy emberbe?

Kissé megkésett kritika (Zsivány 1-es)

Zsivány 1.
(Avagy: Csillagok háborúja 3,9. rész)

„Nem vagyunk mi betyárok,
Útonálló zsiványok…”

Ez a kritika most nem lesz naprakész. Azt hittem, el sem készül, de hát mégsem illene, hogy pont én szó nélkül hagyjam a legújabb Csillagok háborúja-filmet. Csak éppen végig kellett kicsit gondolnom, amit láttam.

Amikor megnéztem a Zsivány 1-et alapvetően két dolog kavargott bennem: az egyik, hogy ez a film túl sokat akart markolni, ezért az egész első fele kicsit kaotikus lett. A másik, hogy ez kit érdekel, amikor ilyen jó kis karakterdrámákat kapunk az alkotóktól. Azóta is ez a kettő pörög felváltva bennem, de meg kell mondjam, mindig a pozitív érzések kerekednek felül. Valóban emberi történeteket látni filmen mindig jó érzés, és hát sokszor mondtam, hogy ennek a lehetősége a Csillagok háborúja alapjában (hátterében, univerzumában) annyira benne van…
Most is eszembe jut azért néha: nem akartak-e túl sok karaktert bemutatni egyszerre, és nem lett-e emiatt túl rövid az egy-egy szereplőre eső fókusz. De így vagy úgy, mindig lenyűgöz engem, amikor nem egy főhőse van egy filmnek, hanem egy kollektíva alakulását, csoportdinamikáját mutatják be.

"Hőscsapat áll össze olyan egyenrangú egyéniségekből, akik átdolgozzák magukat a fent felsorolt mentális blokkjaikon, és az így létrejövő tudatosan vállalt, emberi alapokra épülő együttműködésük győz. És az, amit le kell győzni, egy ideológia. Egy függőlegesen szerveződő, az individualitást megtagadó, gépszerűen működő Birodalom."
-mondta Dobay Ádám az első Csillagok háborúja-filmről (a Heptalógia IV. epizódjáról, szóval az Új reményről, na). Ez még szebben valósul meg a szemünk előtt itt most a Zsivány 1.-ben, mint az Új reményben. Főleg pedig átgondoltabban, mint az Ébredő Erőben. (Igazság szerint az Ébredő Erőből éppen ez volt az egyik, ami hiányzott: vannak érdekes szereplők, akik érdekes interakciókba kerülnek, de akiknek szurkolni lehet, azok még nemigen állnak össze igazi csapattá. Csak az ígéretet hordják magukban erről.) Itt a kollektív főhős jól működik. És még csak olyasmit sem nagyon érezhetünk (szerencsére), amit én szimpátia-hierarchiának hívok, és ami a hollywoodi filmekben sokszor bosszantóvá is tud válni: vagyis hogy az alkotók erősen sugallni akarják, hogy a főhősök közül, a csapatból ki a legfontosabb, ki a Kiválasztott, kiért kell mindenki másnak feláldoznia magát.

(Pedig milyen érdekes lenne például, ha Frodó, a Kiválasztott Gyűrű-hordozó meghalna már a Gyűrű Szövetsége végén, és Boromirnak kellene továbbvinnie a Gyűrűt, legyőzve önmagát...)
A Zsivány 1.-ben csak minimális szinten van ilyenfajta hierarchia: itt mindenki egy Ügyért küzd, és nem egy Kiválasztott Személy diadalra juttatásáért. A szereplők különböző képességeikkel segítik az Ügyet, de mindenkinek megvan a maga feladata. Ezt is jó látni.

Néhány érdekes szereplő:

Saw Gerrera (Forest Whitaker): ő az egyetlen szereplő, akinél talán tényleg zavaróvá válhat valamennyire, hogy túl rövid időre jelenik meg, hogy izgalmas jelleméhez képest túl rövid időre villantják fel. Ez talán azért van, mert ezt a figurát eredetileg nem ehhez a filmhez találták ki, hanem a Klónok háborújához. (Ígérik, hogy majd a Lázadók-rajzfilmsorozatban is benne lesz, de az mégsem ugyanaz, mintha Forest Whitaker adja elő.) Örülök azért, hogy végre egy kellően jól kitalált karakter a rajzfilm-változatból is átkerült az élőszereplős filmbe, nem csak fordítva. Többen mondták, hogy ő afféle ellen-Darth Vader, vagyis a Birodalom ellen harcolva hasonlóan kíméletlen a háborúban, ugyanakkor benne is folytonosan harcol az emberi a gépiessel. (Pont ez utóbbi elem, aminek kibontása több időt megért volna még.) Vele jön be az az elképzelés is, hogy a köztársasági felkelésnek több frakciója is lehet. (Gondoljunk bele: az uniformizált Birodalommal szemben a lázadók egy szabad, sokszínű Köztársaságért küzdenek, ami viszont magában hordja annak a veszélyét, hogy az egyes szövetségesek a köztük lévő túl nagy különbségek miatt idővel egymás ellen fordulnak. (Erről nem csak itt írtam, hanem egy másik film kapcsán itt is.))

(Ez a pozitív hősök közötti „polgárháború” mostanában amúgy is kedvelt témája a filmeseknek.)
v
v
Egyébként a Saw Gerreráról szóló rész nekem kicsit zavaros volt. Nem tudtam, hogy ezen a Jedha nevű bolygón most ki kivel van és miért és hogyan. Nem tudom, ez még a film kaotikus részéhez tartozik-e vagy direkt volt, mármint az alkotók ezzel akarták jelezni, hogy mennyire bonyolult a politikai helyzet a galaktikus polgárháború alatt. Amúgy nem hiszem, hogy csak nekem jutott eszembe: a bolygónak amit Jedhának hívnak lehet valami köze a Jedi Rendhez? Ide nyúlik vissza a Rend eredete vagy ilyesmi? (Tudom, ezt nekem tudnom kellene...)


Galen Erso (Mads Mikkelsen): Mads Mikkelsent, a méltán népszerű dán színészt ezúttal Stirlitz szerepében látjuk viszont. Vagy inkább (ez jobb hasonlat) Wallenrod lovagéban. (A lengyelek így nevezik az embert, aki rájön hogy rossz ügyért harcol, ezért átáll a jó oldalra, de ezt nem mondja meg senkinek, inkább úgy tesz, mintha továbbra is a rossz ügyet segítené, és ezzel megtéveszti az ellenséget…) Wallenrodnak lenni persze nehéz, fájdalmas, szívet szaggató szerep. Mads rutinból hozza ezt a nem könnyű figurát.

K-2SO ("Kettu Esso"): Kellett egy robot szereplő is a filmbe. Én nem hiszek a mesterséges intelligenciában, így mindig nehezen tudok mit kezdeni a robot-szereplőkkel a filmekben, még akkor is, ha az egy Csillagok háborúja-film. De ez a szereplő tényleg érdekes volt. Sokkal gépiesebb gép, mint C3PO („Thripio”) és Artu túl antropomorfra sikerült karakterei. Kinézetre is sokkal kevésbé emberi, mint Thripio, inkább emlékeztet a T-800-as Terminátor csupasz állapotára.Van ugyanakkor valamiféle szarkasztikus jelleme. A beszólásai gépiesen erőltetettek, de néha pont ezáltal szórakoztatóak. De! Egyvalami mégis szokatlan. Ez a robot ugyanis jellemfejlődésen megy át. Már az elején megtudjuk, hogy ő egy átprogramozott birodalmi droid, így a nézőnek eszébe juthat, hogy ezt a gépet tulajdonképpen bármikor vissza is lehetne programozni. Így pedig minden hasznossága ellenére sokáig inkább csak érdekes színfoltnak vagy humorforrásnak tarthatjuk. A végén azonban ez a gépember egy döntést hoz, olyan döntést, aminek tudatossága már nem egy gépre, hanem egy gondolkodó emberre vall. Meghökkentő fordulat, ami a film szempontjából jól sül el. (Ez még talán nem volt spoiler…)

Bodhi Rook (Riz Ahmed): Pilóta, aki a Birodalom oldaláról áll át a felkelők oldalára. Ami az ő cselekedeteit meghatározza végig a film során az a szinte már görcsös bizonyítási vágy: szeretné bizonyítani, hogy átállása őszinte volt, és szeretné hasznossá tenni magát a felkelés számára. Szakértelmével és bátor cselekedeteivel is. Ez teszi hőssé. (Mindennek fényében kevéssé érthető viszont az, hogy miért nem tépi le átállásakor rögtön a válláról a birodalmi jelvényt. De lehet, hogy ez részletkérdés. (+Az a birodalmi jelvény végül is valamikor régen köztársasági jelvény volt...))

Chirrut Îmwe (Jen Dzsidan azaz Donnie Yen): Mindenki kedvenc szereplője (az enyém is) talán Chirrut Îmwe lesz. Ő egy erő-érzékeny, de nem Jedi-karakter. Egy bölcs pap, aki leginkább Teireisziaszra, a görög jósra emlékeztet. (Egy vak ember, aki ugyanakkor olyan dolgokat lát, amiket más, szemükkel látó emberek nem képesek meglátni.) Másfelől harci stílusában Zatoicsit juttathatja eszünkbe. (A vak japán kardforgató filmhőst, aki bár szemével nem lát, de olyan éles a hallása, illetve olyan kifinomult a szaglása és az auraérzékelése, hogy lehetetlen legyőzni, akár párbajban, akár csapatos támadással. Igazából mehetnek rá akárhányan, nem lehet legyőzni.) Chirrut a bölcs, nyugodt erő, aki rendben van magával és a Világgal. Mint ilyen, ő lehet az, aki kezdettől egyberántja a nehezen összeilleszthető tagokból összekovácsolódó hős-csapatot.

Baze Malbus (Dzsiang Ven): Chirrut haverja. Baze és Chirrut a két teljesen különböző karakterű elválaszthatatlan jó barát, éppolyan összeszokott páros, mint Han Solo és Chewbacca. (Vagy akár: mint Old Shatterhand és Winnetou. De lehetne még sorolni a példákat.) Ezt az ő érdekes barátságukat is érdemes lenne jobban kibontani, de erre sem marad idő. Nem csodálkoznék viszont, ha előállna náluk a Timon & Pumba-effektus. (Mikor két mellékszereplő olyannyira karakteresre sikerül, hogy végül önálló filmet/ sorozatot kapnak.) Én örülnék neki.

Egyébként érdekes látni, hogy míg az Ébredő Erőben a nemek arányosítására törekedtek az alkotók (több női szereplőt igyekeztek behozni), addig a Zsivány 1.-nél arra, hogy több nem amerikai és nem brit színész legyen a stábban. A főszereplő hőscsapatban két kínai, egy mexikói és egy pakisztáni színész is van.

Jyn Erso (Felicity Jones): tulajdonképpen ő a fő-főszereplő, vagyis a kollektíva leghangsúlyosabb tagja, az ő történetét ismerjük meg legjobban. (Láttátok, a fenti plakáton is az ő képe a legnagyobb, tehát valamit mégiscsak sugallnak nekünk ezzel kapcsolatban.) Ez az ő története pedig tulajdonképpen jól bevált hollywoodi sémára épül: mikor valaki először csak személyes érintettségből vállalja a harcot valamiért, de aztán eljut a jó ügy meggyőződéses szolgálatához is. (Ezt igyekeztek nagyon ügyetlenül alkalmazni még a Szabadság, szerelem esetében is, és éppen azért lett az a film olyan otrombán bénácska, mert ott nagyon érezni lehetett ennek az erőltetett klisészerűségét.) De Jyn esetében legalább nem a szerelem a legelső motiváció, és ezzel már el is tért a film kicsit a megszokott sémától. Amúgy viszont Jyn Erso sem mérhető karakterességben Leia hercegnőhöz, pont azért mert a őt a forgatókönyvírók nem dolgozták ki elég jól. Vagy csak a színész lehetett volna még jobb? Nem tudom... Azért Felicity Jones nem rossz, így is jót alakít.

Cassian Andor (Diego Luna): hasonló szereplő, mint Saw Gerrera: jó ügyért mocskos eszközökkel küzdő, és ezért viszonylag árnyaltan ábrázolt hős. (Csak Saw-hoz képest ő még fiatal és szép is.) Az ő alakján keresztül legalább arra is reflektálnak, hogy a Köztársaság és a Birodalom között háború zajlik, a háború az pedig háború, aminek megvan a maga nagyon kegyetlen logikája. Az alakítás kifejezetten erős: felváltva tud félelmetes, őrlődő és önreflektív lenni. Remek szereplőt választottak a szerepre.


Tehát: ebben a filmben a „jó oldal” viszonylag árnyaltan van ábrázolva. Ami még érdekes lett volna, és jó lett volna, ha a másik („gonosz”, „rossz”) oldalt is megpróbálják kicsit árnyalni. Vagyis ha a birodalmiak között is felmutatnak valami olyan szereplőt, aki nem velejéig gonosz, érdekből vagy rosszindulatból, hanem kicsit akár szimpatikus is lehet lovagiassága vagy ilyesmi miatt. Erre nem kerül sor, de azért a birodalmiak között is akad érdekes karakter.

Krennic hadmérnök-igazgató (Ben Mendelsohn), a Halálcsillag építésének irányítója. Egyrészt az ő alakján keresztül a hadmérnöki szemléletbe is bepillantást kaphatunk: az ember nem feltétlenül azért tervez pusztító fegyvert, hogy azt használja is. Elég, ha a jól végzett munka öröme megvan, a veszedelmes fegyverrel meg fenyegetni tudja az ellenséget. Krennicnek mintha eleinte inkább ez lenne a célja. Aztán mégis magával ragadja a Birodalom tisztikarában meglévő hatalmi harc, az intrikálás, ami miatt úgy kezdi érezni, igazolnia kell önmagát és művét, meg kell mutatnia, mire képes, nehogy a találmányát elvegyék tőle. És onnantól, hogy ebbe belelovallta magát, már nincs megállás, nem számít neki több ezer vagy még nagyobb mennyiségű ember élete. Én legalábbis így értelmeztem ezt a szerepet. Lehet, hogy csak én szeretném ezt belelátni, és valójában nem erről van szó, de az is lehet, hogy halványan tényleg erről van szó, csak az egészet itt is jobban kibonthatták volna.
Egyébként ez a vezérkaron belüli intrikálás egymás ellen egy izgalmas téma, és örülök, hogy a filmkészítőknek ezt a témát is eszükbe jutott belevinni a művükbe. Ez a tisztázatlan hatáskörökből eredő hatalmi harc jellemző minden nagyhatalom vezérkarára és politikai elitjére is, a Harmadik Birodalomban éppen úgy, mint a Szovjet Birodalomban. Úgy is megfogalmazhatnánk: a Zsivány 1. filmben a Galaktikus Birodalom kremlinológiájába pillanthatunk bele. Hogy ennek kapcsán egy animált Tarkin admirális is szerepel a filmben (méghozzá jó hosszan, nemcsak olyan cameo-szerepben, mint a többiek), azt némi tiszteletlenségnek is lehetne tekinteni Peter Cushinggal szemben, de nem hiszem, hogy maga a színész, ha élne ne játszotta volna szívesen újra el ezt a szerepet.

Van még két dolog, ami tetszett, de nem beszélek róluk, mert esetleg lennének, akik nem örülnek, ha spoilereznék. Ezért azokat majd kommentben írom meg.

Összességében: a Zsivány 1. minden hibája ellenére egy nagyszerű filmélmény. Az, amilyen érdekes karkatereket és közöttük lévő erős interakciókat láthatunk, bőven kárpótol azért, hogy a film elejét kicsit nehéz követni. Mindenképpen érdemes megnézni, nagyon fényes darabja a Csillagok háborúja filmjeinek.

Eddigi bejegyzések Star Wars-témában:
-Minek a metaforája a Birodalom és a Sötét Oldal?
-Az eddigi Star Wars-filmekről (Különös tekintettel az Előzménytrilógiára)
-Az animációs sorozatokról (Klónháború és Lázadók)
-Milyen szereplőket látnánk (láttunk volna) szívesen viszont az új Csillagok háborúja-filmben
-A Gyűrűk ura, a Harry Potter-regények és a Csillagok háborúja világának összehasonlítása
-Ébredő Erő-kritika 

Megemlékezés 2016

Sajnos az elmúlt évben is nagyon sok olyan embertől kellett végső búcsút venni, akik a maguk helyén nehezen pótolhatók lesznek, akik valahol nagyon fontosak, tiszteletreméltóak voltak. Az új évben most megállva egy kicsit sorravesszük őket.

Mocsár Zsófia festő és díszlettervező. Azt hiszem az elmúlt évben számomra az ő halála volt a legfájóbb. 25 éves volt.

Alan Rickman angol színész. Példát mutatott sokoldalú karaktermegformálásból és szakmai alázatból. 69 éves volt.

Oláh János költő és cselgáncsoktató. A híres Kilencek költőcsoport tagja, akik közül így már csak hatan vannak velünk. A népi írók méltó utóda. 73 éves volt.

Somló Tamás sokoldalú és sokféle érdeklődésű magyar rockzenész-egyéniség és artista. Tagja volt a Kex, az Omega és a Lokomotív GT együtteseknek 69 éves volt.

Laux József rockzenész dobos és üzletember az első magyar zenekari menedzserek egyike. Az Omega és a Lokomotív GT tagja is volt. A LGT nemzetközi sikerei sok szempontból neki az ő szervező tevékenységének is köszönhetőek.

Zagyi Lajos fényképész. A budapesti táncházak elmaradhatatlan vendége volt, az ottani hangulat sokszoros megöröktője. Rnegeteg emlékezetes fényképet és filmfelvételt köszönhetünk neki.

Carrie Fisher amerikai színésznő, író forgatókönyvíró. 60 éves volt. Röviddel a halála után anyja, Debbie Reynolds is követte.

Esterházy Péter író, Magyarország egyik legsikeresebb prózaírója. 66 éves volt.

Andrzej Wajda lengyel filmrendező. A lengyel filmművészet meghatározó egyénisége, Oscar-díjas. Egyebek mellett sok híres irodalmi művet is filmre vitt, sokféleképpen, mindig más hangvétellel kísérletezve. 90 éves volt.

Zsári József „Erik”. Régi néptáncos cimboránk, remek túravezető.

Kertész Imre író, az első magyar irodalmi Nobel-díjas. 86 éves volt.

Leonard Cohen kanadai költő, énekes-gitáros dalszerző. Balladáival az egész Világra hatott. 82 éves volt.

David Bowie (eredeti nevén: David Jones) angol énekes, zeneszerző. Szintén nagyon sokféle műfajban kipróbálta magát, sosem szűnt meg kísérletezni 69 éves volt.

Józsa Imre színész, sokoldalú karakterábrázoló. 62 éves volt.

Csoóri Sándor író, költő, talán a népi írók örököse. A paraszti életforma elmúlásának, és a paraszti művészet továbbélésének szószólója. 86 éves volt.

Psota Irén változatos szerepekben remeklő színésznő. 86 éves volt.

Zsigmond Vilmos operatőr, aki Amerikában a legnagyobb rendezőkkel együttdolgozva lett világhírű és Oscar-díjas. Magyarországról egyébként 1956-ban távozott, a forradalmi eseményekről készített rengeteg filmfelvételével.

Umberto Eco olasz író, történész, esztéta, művészettörténész. Regényeit sokan szerették. 84 éves volt.


Krencsey Marianne híres színésznő. 1966 óta Amerikában élt, de néha hazalátogatott. 84 éves volt.


Prince Rogers Nelson többféle stílusban is alkotó amerikai zenész, dalszerző. 57 éves volt. (Egy régebbi beceneve: Tafkap vagyis The Artist Formerly Known As Prince)

Maurice White („Moe”): amerikai énekes, zenész, zeneszerző, az Earth Wind & Fire egykori vezetője. 74 éves volt.

Zaha Hadid iraki építész, aki főleg Angliában alkotott. 65 éves volt.

Kocsis Zoltán zeneszerző, karmester, zenész (zongorista). Liszt Ferenc és Bartók Béla műveinek előadásáról , de saját műveiről is híres lett. 64 éves volt.

Rajhona Ádám színész. 72 éves volt.

Aigner Szilárd híres meteorológus. 70 éves volt.

Eliezer Wiesel jiddis anyanyelvű magyarországi zsidó író, irodalomtörténész. Nobel-békedíjas. 89 éves volt.

Jerzy Pomianowski lengyel író, újságíró. 94 éves volt.

Cassius Clay azaz Muhammad Ali a Világ egyik legjobb ökölvívója. A nevét 1964-ben változtatta Muhammad Alira, mikor felvette a muszlim vallást. 74 éves volt.

Carlo Pedersoli olasz úszó, vízilabdázó majd Bud Spencer művésznéven színész. 86 éves volt.

George Kennedy amerikai színész. 91 éves volt.

Jerome Silberman művésznevén Gene Wilder amerikai színész és író. 83 éves volt.

Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, az ELTE Bölcsészkarának egyik legjellegzetesebb hangú tanára. 73 éves volt.

Anton Jelcsin (angolos átírásban: Anton Yelchin) orosz színész, aki Amerikában lett híres. 27 éves volt.

Kasza József közgazdász és politikus, a vajdasági magyarok egyik fontos szószólója. 70 éves volt.

George Michael azaz Jeórjosz Panajótu félig angol, félig görög énekes, dalszerző. Szintén többféle stílust is kipróbált. 53 éves volt.

Fidel Castro kubai harcos, forradalmár, majd éveken keresztül Kuba elnöke. (Eredeti szakmája szerint ügyvéd.) Lehet, hogy politikai vezetőnek nem volt jó, de ifjúkori forradalmi szerepéért talán megérdemli, hogy megemlékezzünk róla. Példája mindenki számára intő: félreállni is tudni kell időben. 90 éves volt.

Gábor Sára „Zsazsa” színésznő, aki Amerikában csinált karriert. Nem tudni, van-e még nő rajta kívül, aki kilencszer házasodott életében. 99 éves volt.

Kőrösi Zoltán író, forgatókönyvíró, dramaturg. 53 éves volt.

Robert Vaughn amerikai színész. 83 éves volt.

Réz Pál író, irodalomtörténész, műfordító. 85 éves volt.

Pölöskei Ferenc történész, az újkor és a XX. század elismert kutatója. 86 éves volt.

Pozsgay Imre újságíró, politikus, a „népi kommunisták” egyik képviselője, akinek fontos része volt abban, hogy az 1989-es rendszerváltás békésen zajlott le Magyarországon. 82 éves volt.

Bányai János író, irodalomtörténész. Szintén a vajdasági magyarok fontos szószólója volt. 76 évesen halt meg.

Bara Margit színésznő. 88 éves volt.

Granasztói György történész, diplomata. Az újkori társadalom történetével és történeti demográfiával foglalkozott. 78 éves volt.

Tempfli József katolikus pap, egy időben Nagyvárad püspöke. 85 éves volt.

Márkus György filozófus. Magyarországon és Ausztráliában is alkotott. 82 éves volt.

Jarosław Giziński lengyel újságíró. A Rzeczpospolita, a Newsweek Polska és a Wprost lapoknál dolgozott, de mivel jól beszélt és írt magyarul, a Heti Válasznak is rendszeresen küldött cikkeket. Remekül ismerte Magyarországot. 58 éves volt.

Megyesi Gusztáv író, újságíró. 66 éves volt.