A Úr …-dik esztendejében, Julius havának
15 napján érkeztünk Tarnów városába, Polákországnak Małopolska tartományába, a Tarnowski-család ősi fészkébe.
(A Tarnowskiak, s egyben Tarnów város címere, amely Leliwának neveztetik, minthogy a polákok neveket adnak címereiknek, melyeket közösen használnak.)
Küldött pedig minket erre az útra, követségbe, s a Tarnowskiak hű szolgálatára, nagy királyunk,
Imre, ki általunk küldött üzenetet barátjának,
Igazságos Kazimierz fejedelemnek, ki Krakówban uralkodék, s a małopolánok fejedelme vala akkor.
Tarnówban pedig vendéglátóink a Tarnowskiak hűbéresei, a Gladii Amici rend tagjai levének, kik igen szívesen fogadának minket. Mingyárást tudtuk, hogy itt otthon leszünk, jó vitéz bajtársak között.
Jöve pedig Szaladáról a mi helyünkről vélem együtt régi jó barátom, Bende vitéz, izgága és ötletes ember, ránézésre kicsi és vékony és mosolygós, ki éppencsak kinőtt az apródkorból, de gyors kardjánál csak fényes esze a villámlóbb, egy szavával mindenkit megnevettetni tudó, tromfot gyártani nem habozó vitéz. S jött még véle nővére, Eufrozina nemes hölgy, öccsénél csendesebb, de igen ügyes hölgy, s nem csak ama mesterségekben, mik közönségesen női mesterségeknek tartatnak. Kardforgatásban nem maradt el az öccse mellett ő sem. De ezt akkor még nem tudta senki, csak később derült ki.
S ott volt még Nikaia és Beáta nemes hölgyek, s Beátának párja, Csazó nemes uram, ki asszonyával együtt a festés és szoborfaragás minden mesterségében is járatos vala.
S egy másik csapat is érkezett a székely vitézek küldöttei, Háromszékről, azon bévül is Sepsiszékről, annak is Szentgyörgy városából, vitéz küzdő legények és szép leányok.
Fogadott pedig minket a Gladii Amici rendfőnöke, Sławomir lovag és regimentárius, azaz Sławomir, a Bátor. És meghajtánk egymás előtt zászlóinkat. A Gladii Amici a Tarnowskiak félholdas-csillagos zászlaját, és a polákok Fehér Sasos zászlaját
és a maguk sárkánykígyós zászlaját.
Székely uraimék és hölgyeimék a maguk zászlaját,
melyben ott a székelyek Napja és Holdja, de ott valának a vitézek nemzetségeinek jelvényei is: a Kalász, a Galamb a Bagoly, a Csillag, s a Tulipán. S mi is meghajtánk a magunk lobogóját,
melyen ott vala a két nagy tölgyfa, mely a polákok és magyarok összetartásának symbolumai.
Lőn a vendégek érkezésének örömére nagy lakoma zenével s tánccal, de próbára tevénk ügyességünket is, magunkból épített alakzatokkal,
ahogyan a polákok azt nekünk mutatták, s irányították,
hogy mi is mutassuk, hogy ha kell tudunk jól együtt mozogni, s harcban is majd egy akarat irányít minket.
Este pedig tanúi levénk, mint üti lovaggá az egyik ifjút, Tomaszt a regimentárius uram, Sławomir, a Bátor (Jan Tarnowski uram éppen távol lévén).
Így kezdődött szolgálatunk a Tarnowskiaknál, mely során sok kalandban vala részünk, és sokat tanulánk egymástól, mindenkitől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése