2015. január 20., kedd

Az egyszemélyes párt szektás kalandjairól

Most, hogy kicsit jobban tisztában vagyok a magyar kommunista mozgalom történetével, újra belenéztem ebbe a sorozatba.

Méghozzá ezt a három részt néztem meg:
https://www.youtube.com/watch?v=cAxpHOwRjr8
https://www.youtube.com/watch?v=kULEncMBQ5Y
https://www.youtube.com/watch?v=xLGdec6SzVQ

(A többire meg megpróbálok visszaemlékezni, ha kell, akkor pedig puskázok majd innen:
http://tuzok.blog.hu/2008/10/01/bors_egy_kommunista_propagandafilm_1_resz_szervezzunk_anarchiat)

A Bors sorozatot egyszer már végignéztem egyszer gyerekkoromban, mikor sokadszorra újra leadta a tévé. Olyan emlékeim vannak akkorról, hogy
1. Ez a sorozat baromira unalmas.
2. Furcsa, hogy Magyarországon az államszocializmus éveiben egy olyan sorozatot forgatnak, amelyben a két Horthy-csendőr a szimpatikus figura és az illegális kommunisták a nem szimpatikus arcok.
Na szóval, most, hogy kicsit műveltebb vagyok a kor történetéből, amiről szól ez az egész izé, gondoltam, megnézem változik-e a véleményem mai szemmel.
Arra jutottam, hogy semmi okom rá, hogy mást gondoljak az egészről, bár valószínűleg ezúttal relatíve a legérdekesebb részeket választottam ki. Szóval: ez a sorozat nem túl izgalmas.

(Magánál a sorozatnál sokkal érdekesebbek azok a sztorik, amiket Koncz Gábor és Bujtor István meséltek a forgatásról az önéletrajzukban. Lásd: Koncz Gábor: Kaszkadőr nélkül és Bujtor István: Megcsípjük, Oszi?) Másrészt viszont a Bors nem igazán alkalmas arra, hogy a kommunista mozgalmat népszerűsítse Magyarországon. Sőt! Szerintem éppen az ellenkező hatást éri el.


A mozgalomról
Ha eltekintünk ettől a fent jelzett pár résztől, és a többit nézzük, a Borsból nem igazán lehet látni, hogy milyen okok miatt szervezkednek Borsék, ezek a fáradhatatlan és kétségtelenül bátor harcos magyar kommunisták. Nem úgy tűnik, mintha bármi szegény emberen segíteni akarnának, , mintha súlyos társadalmi kérdéseket akarnának megoldani , inkább mintha csak úgy hobbiból konspirálnának. Mintha az egész társadalmi rend kérdése és a mozgalom kérdése csak egy (illetve kettő) szűk kör belügye lenne. (Lehet, hogy a ’20-as években ez tényleg így is volt.) A filmsorozatban a kommunisták és az aktuális nyomozó hatóságok (rendőrök és csendőrök) kergetik egymást, mert a kommunisták bosszantani akarják a csendőröket, a csendőrök meg mintha csak személyes bosszúvágyból akarnák elkapni a kommunistákat. (A társadalom többi része meg le van…) Legalábbis a két főcsendőrt, Zentay Dezsőt és Ormándy Oszkárt mintha nem nagyon érdekelnék olyan dolgok, mint a Horthy-rendszer megvédése, az állambiztonság, a nyomozás és a nyomozati adatok kiértékelése, még a különböző kommunista szervezkedések felgöngyölítése sem, hanem csak és kizárólag Bors Máté elkapása. Amit egyébként meg tudok érteni.


Bors maga a Párt
Ami az idegesítő Borsban (és részben a haverjaiban) az pont az a fölényeskedő hozzáállás mindenhez, miszerint: kit érdekel, mit mondasz, úgyis nekünk van igazunk, mi tudjuk a tutit, mert mi vagyunk a kommunisták.

Bors Máté ennek szellemében mindenkivel magas lóról beszél. És ez valamennyire következik abból a fajta vulgáris marxizmusból, amellyel az államszocialista rendszerekben az egy igaznak kikiáltott Párt uralmát kívánták alátámasztani. (Persze Borsék még az 1920-as években lettek illegális kommunisták, és tényleg mintha az akkori szektásságot képviselnék,szemben a későbbi, nyitottabb népfront-politikával.) Igazából a spanyol polgárháborúban való harc lehet az egyetlen, amikor bizonyos önzetlenségről tesznek tanúbizonyságot ezek az emberek és valóban egy népért, nem pedig kizárólag saját szűkkörű pártjukért tevékenykednek. (De úgy tűnik, a spanyol polgárháborúból is idő előtt hazatérnek, hiszen a legtöbb magyar harcos 1939 februárjáig a harctéren maradt, Bors és a tanár úr meg már 1938-ban újra Budapesten vannak.)

Bors Máté mellett a másik állandó főszereplő Dániel Ede a görög-latin szakos tanár.

Ő van intellektuális figurának szánva, de intellektualizmusából is inkább tudálékosság lesz. Most komolyan, nem nyílik ki az ember zsebében a bicska, amikor a XV. részben a végtelenül türelmes református lelkésszel beszélget, és a lelkésznek minden megszólalását elereszti a füle mellett, és csak mondja a szöveget, hogy a lelkész mivel segíthetne nekik? Nem agitál, azaz nem győzködi a beszélgetőpartnerét, hanem axiómának veszi, hogy igaza van, mert ő a kommunista, és ha a másik nem akar segíteni neki, akkor magára vessen.
Lehet, hogy az egyes szereplőknek a hierarchiában elfoglalt helyét is jelzi, hogy mennyire beképzeltek. Ha így van,

akkor szegény Sipos Pityesz, a lovász áll a hierarchiában a legalacsonyabban, mert viszonylag ő a legemberarcúbb, legtermészetesebb és legjózanabb ember az egész bandában, mentes szinte minden idegesítő kommunista allűrtől.
Például van egy ilyen rész (ez határozottan megragadt az emlékezetemben), amikor Bors csapata a magyar háborús részvétel ellen akarnak agitálni Budapesten. Ez az egyetlen eset az egész filmsorozatban, amikor megpróbálják megszólítani a népet, a széles tömegeket. És mi történik? Sipos úr valakivel beszélgetve azt kérdezi:
-Szerinted lehet esélyünk háborúra a világ legnagyobb országa ellen?
Ez világos, okos beszéd, egyszerűségében logikus érvelés, meggondolandó, akárhogy is. (Mondjuk az én fejemben valószínűleg azért ragadt ez meg, mert az én bányász dédapámat egy nagyon hasonló, magánbeszélgetésben elmondott odavetett mondat miatt verték agyba-főbe a helyi csendőrök, pedig ő nem is volt kommunista.) De persze a nagy beszédet sok ember előtt nem Siposra bízzák, hanem a tudálékos Dániel tanár úrra, aki egy olyan szónoklatot tart, amelynek lényege: a háború rossz, mert mi azt mondtuk, ja és a nácik gonoszak és pont. Semmi érvelés vagy példák, csak az értelmiségi gőg.

Visszatérve a főszereplőhöz: Bors saját harcostársaival sem mindig viselkedik fair módon. Mert ő maga egy kiváló taktikus és jól improvizál, a legnehezebb helyzetben is van ötlete, de ezt az ötletet sosem közli a társaival, hanem elvárja, hogy a többiek vakon kövessék, és a keze alá dolgozzanak, akkor is, ha a részletes stratégiát csak menet közben találja ki.

Ennek kapcsán jöttem rá arra,hogy Bors Máté maga a Párt. Nem csupán a leghűségesebb párttag, aki 26 éven keresztül hűen kitart, hanem magának az elvont Pártnak a metaforája. Ő az aki mindig mindent tud, akinek mindig igaza van. Akkor vagy jó párttag, ha az ő céljait segíted, ha az ő stratégiáját követed, lehetőleg kérdés nélkül. És persze mindenféle szabályon felül is áll ez az ember. Neki még az is engedélyezve van, hogy mindenféle arisztokrata nőkkel keverjen (mást ezért a pártvezetés megróna), azaz, hogy mindenféle emberek érzéseivel játszadozzon.

Hiszen azt is csak az Ügy érdekében teszi. És még mikor parancsmegtagadásért lecsukja a Tanácsköztársaság hadvezetősége, akkor is neki van igaza. Mikor fogságából megszökik, és látszólag átáll az ellenséghez, akkor is neki van igaza. Hiszen azt is az Ügy érdekében teszi. Mikor a cselekedetei teljesen követhetetlen módon zavarosak, érthetetlenek, Jóska, a volt beosztottja akkor is kijelenti: „Ennek a Bors Máténak a fejében rend van.” Íme ilyen a jó párttag, egy pillanatig sem kételkedik.


Az a fránya XV. rész
A sorozat befejező részéről külön kell beszélni. Miután az VI. résztől a XIV. részig emlékezetem szerint minden epizód unalomba fulladt (mivel Mátéék minden részben mindig minden elől el tudnak menekülni, mégcsak egy jó kis lövöldözésbe sem keverednek bele), itt végre van egy kis akció. Igaz csak annyi történik, hogy (vigyázat, spoiler) ebben az epizódban sorra elhullanak a régi csapat tagjai + vannak egy csomóan, akikről nem tudjuk, mi lett velük, de a legvégén ők is csak emlékképekként bukkannak fel, hát valószínű, hogy nincsenek már az élők között.(spoiler vége)

Nade miről szól ez a rész is? Arról, hogy Borsék szovjet egyenruhában jönnek Magyarországra a Vörös Hadsereg tagjaiként. Hogyan, mikor és miért álltak be a szovjet hadseregbe? Erről semmi szó nincs. A nézőnek egyszerűen el kellene fogadni, hogy ebben a háborúban a szovjetek voltak a jók, és aki beállt közéjük, és saját honfitársaira kezdett lövöldözni, az volt a jó arc. Miért? Túzok szempontjaival nem nagyon tudok azonosulni, de értem, hogy miért mondja, amit mond. És ha én is tényleg csak ezt a sorozatot láttam volna, és nem tanulmányoztam volna azóta részletesen a korszak történetét, akkor nekem se jönne le más mint ez: Bors „a vörös hódítók hazaáruló cselédje”. Mert nem mutat meg a film semmit abból, hogy ekkor már a magyar államhatalom nemcsak katonaként küldte a halálba, hanem konkrétan a hatósági emberekkel gyilkoltatta le a saját magyar állampolgárait. Nem mutat meg semmit azokról, akik őket menteni akarták. (Ha tud is a néző erről, azt látja, hogy ezek a szemét Borsék, ahelyett, hogy az üldözötteken próbálnának segíteni saját magukat mentve leléptek, és felcsaptak szovjetnek.) Márpedig kevesen tanulmányozták részletesen a korszak történetét, de ezt a sorozatot annak idején mindenki látta. És valószínűleg jogosan érezhették sokan úgy, hogy itt az ő személyes emlékeikkel ellentétes hamisítás történik. Itt sem látunk semmi érvet (nem verbális, hanem filmes eszközökkel bemutatott érvre gondolok), arról, hogy ami történt az felszabadulás volt, vagy legalábbis (én mindig ezt mondom) felszabadulás is volt. Egyszerűen el kell fogadni szerintük, hogy a szovjeteket szeretni kell és kész.

Erre csak ráerősít az, hogy az epizódnak egy jelentős részében csak oroszul beszélnek a magyar színészek. (Egyébként sokszor jól hallható magyar akcentussal. Mellesleg a német álruhába öltözött Dániel Edéről is bárki kiszúrhatja, hogy akármilyen jól beszél németül, nem az az anyanyelve.) Sokszor a történet szempontjából fontos dolgok hangzanak el, az alkotók mégsem feliratoznak semmit. Mit sugall ez a magyar néző felé? Érzésem szerint ilyesmit: „Nem tanultál meg oroszul a suliban??? Oroszul mindenkinek tudnia KELL!!! Aki nem tud, magára vessen, és le van…”
Szóval ez megint arra a fölényeskedő hangvételre erősít rá, amiről már beszéltem.

Egyébként kérdéses, hogy voltak-e ilyen magyarok, akiket a szovjetek szovjet egyenruhában az első vonalba küldtek frontharcos sorkatonaként. Amit eddig megtudtam, az alapján nem ez volt a jellemző. Voltak egyébként a Szovjetunióban emigráns magyarok, akik résztvettek a németek elleni védekező harcban, természetesen a szovjet hadsereg egyenruhájában. De amikor a háború átment Magyarország területére, vagyis amikor a szovjetek Magyarországot elérték, őket, a magyarokat már nem nagyon küldték ilyen formában előre. Inkább egy-egy parancsnokság mellé osztották be őket tolmácsként, vagy olyanokat bíztak rájuk, hogy szervezzék meg a közigazgatást azokon a helyeken, ahonnan már elvonult a front, vagy agitálják a magyar hadifoglyokat a németek elleni harcra. 1943-ban, a doni csata után, mikor rengetegsok magyar katona került szovjet fogságba, egy darabig tervbe volt véve, hogy belőlük szerveznek egy külön Magyar Légiót, olyasmit, mint a lengyel Berling-hadsereg. (Lásd a másik korabeli sorozatot: A négy páncélos és a kutyát.) És egy darabig a fogságba esett Stomm Marcell tábornok vállalta volna, hogy egy ilyennek az élére álljon. Aztán a szovjet vezetés egy része ezt elbuktatta. Emellett is sok magyar hadifogoly jelentkezett a németek elleni harcra (mert látták, hogy hogyan viselkedtek a németek a megszállt területek lakosságával), legtöbben azzal a kikötéssel, hogy tényleg a németek és nem a magyarok ellen küldik őket. De őket nem a reguláris szovjet hadseregbe küldték, hanem inkább partizánnak képezték ki, aztán néhányukat ledobták ejtőernyővel valahova az ellenség háta mögé, hogy robbantgassanak és/vagy fellázítsák a helyi lakosságot. Reguláris harcra a szovjet hadseregben nem nagyon akarták kötelezni őket, nem annyira empátiából, mint inkább bizalmatlanságból.
Na mindez nem nagyon jön le a Bors-sorozatból. Sőt éppenséggel baromira idegesítő, hogy Borsék magától értetődő természetességgel lőnek magyar katonákra (mégcsak nem is más magyar emberek megmentése érdekében, ahogyan még érthető lenne), akik magukra vessenek, hogy még mindig nem kommunisták. Ki az, aki ilyen helyzetben nem Dezsőnek és Oszinak szurkol?

(Mert Dezsőt és Oszit viszont nem látjuk, hogy embereket deportálnának, hogy nőket és gyerekeket végeznének ki. Ők egyszerűen csak teszik a dolgukat.) Igazából nincs nagy oka a nézőnek, hogy haragudjon rájuk.

Még egy aprócska spoiler a végére:
Nem tudom, hogy nem fricska-e az alkotók részéről, hogy azok, akik annyi éven keresztül illegális kommunisták voltak, azoknak most Wehrmacht-egyenruhában kell elesniük szegényeknek. Ezen sokat gondolkoztam, de nem tudtam rájönni, hogy ez lényeges dramaturgiai elem-e.
Spoiler vége
Mindezt gondoltam nem árt ha tisztázom, még azelőtt, mielőtt folytatnám az Akik ellenálltak- bejegyzés-sorozatot..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése