Nagyon sokan persze a szüleiknek. Talán a legtöbben. Aztán vannak olyanok is, akik a kortársaiknak. Például, akit a régen szívattak a suliban, az (ha nem lesz egy szociopata), valószínűleg mindig azon fog igyekezni, hogy túlkompenzálva bebizonyítsa az aktuális cimboráinak, hogy ér ő annyit, mint bárki más, semmivel sem lustább vagy puhányabb vagy gázabb vagy lúzerebb, mint a többiek.
Van aztán, aki valami felsőbb hatalomnak akar megfelelni, és konformista vagy seggnyaló lesz belőle. Bár az a gyanúm, hogy ezt nem gyerekkorból hozza magával az ember, ezt később alakítja ki. Az iskoláskori stréberséget, illetve pedálozást idővel ki lehet nőni.
Nem tudom aztán, milyen kategóriák lehetnek még. Szerintetek?
Nemrég láttam az Amerikai pszcihót. Egy idő óta azon merengek, hogy vajon Patrick Bateman, a mintamenedzser, aki az általa felépített tökéletes-fiatal-üzletember képének akar megfelelni, vajon gyerekkorából hozhatta-e magával ezt a megfelelési kényszerét vagy ez már a munkaköre és a munkahelye hatása.
Az biztos, hogy a megzakkanáshoz kevés önmagában a megfelelés vágya. De lehet, hogy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése