2012. június 4., hétfő

Idézőjel (évfordulós)

Tudjátok, milyen alkalomból.


„A háborúban győztes nagyhatalmakat inkább tudatlansággal, tájékozatlansággal, hanyag lelkiismeretlenséggel, stílustalansággal, gyengeséggel és tehetségtelenséggel vádolhatjuk, mint tudatos gonoszsággal. (…) Viszont magyar szempontból teljesen elhibázott dolog megfeledkeznünk arról az alapvető tényről, hogy végre is a győztes nyugati hatalmak ellenségeinek táborában küzdöttünk.”
(Bajcsy-Zsilinszky Endre: Helyünk és sorsunk Európában)



„Követeljük, hogy az ország határai fedjék a néprajzi határokat!”
(A Nemzeti Parasztpárt programjából, 1945. szeptember)



„Vajon micsoda katonai jelentősége lehet a mai világháborús méretek mellett annak, hogy két kelet-európai kis ország között a határt stratégiai okokból előreviszem a Kis Dombról a Nagy Hegyre? Annak valószínűsége, hogy ennek a ténynek valaha katonai jelentősége lesz, mondjuk tíz százalék, hogy ez a jelentőség az emberiség jövője szempontjából üdvös lesz, legfeljebb öt százalék. Ezzel szemben annak a bizonyossága, hogy a stratégiai határ okából átcsatolt kisebbség sérelmeiből háborús gyújtóanyag lesz, száz százalék. Az hogy egyik vagy másik ország ne szoruljon fabehozatalra vagy olajbehozatalra, alig éri meg azt, hogy a szomszédjával ezért ne tudjon békességre jutni. Ez áll minden határvonásra, mely bármiféle gyakorlati, racionális indoklással idegen nemzetiségű területeket csatol más országhoz. A határ elsősorban mint a stabilizálódás eszköze számít, és ha a stabilizálódás véletlenül nem racionális tényezőkből alakul ki, akkor sem tragikus, ha a határ önmagában gazdaságilag vagy földrajzilag abszurdnak tűnik is.”
(Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága)



„Azt kell tehát várnunk (…) bármiféle háborús győztestől és bármiféle békekonferenciától, hogy megtalálja a néprajzi elv és a történelmi elv helyes egyensúlyát.”
(Bajcsy-Zsilinszky Endre: Helyünk és sorsunk Európában)



„România Mare, Nagy-Szerbia, tengertől tengerig érő Lengyelország… Országok csodálatosan ostoba fikciói. A vágyakozás reménytelen szomorúsága az után, ami nem igazán volt, ami nem lehetett, és a nyavalyás rinyálás amiatt, ami van. (…) Igen. A világnak ezen a felén mindig mindennek máshogy kellene lennie. A térkép találmánya idő előtt vagy túl későn ért el ide.”
(Andrzej Stasiuk: Útban Babadagba. Körner Gábor fordítása)



„Még okosabbnak nézne ki a tisztelt revizionista társaság, ha egyszerűen a magyarlakta területek körvonalát lengetnék. Bizonyára nem tartunk igényt a románok és horvátok földjére, hiszen mi a világ legbecsületesebb népe vagyunk. Ráadásul ezzel a térképpel még finomkodni is lehet, mondhatja a nyakkendősebbje, hogy nem határmódosítást, főleg nem háborút akar ő, csak észben tartani, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek, ugye, egybe…”
(Tóta W. Árpád: Nagy-Magyarország nem ország)
http://w.blog.hu/2007/07/04/nagy_magyarorszag_nem_orszag

(Saját megjegyzés: Tóta Árpádhoz hasonlóan én is kiegyeznék ezzel:

Ti nem?) +(Oké, a ruszinlakta területeket nem kérném vissza.) +(Továbbra sem gondolom, hogy egy ilyen határvonás minden problémát egycsapásra megoldana.)



„Bűnös az, aki nem a kisebbségi magyar nép érdekeire, hanem a magyarországi uralkodó osztály érdekeire építi fel a kisebbségi magyarság álpolitikáját. De még bűnösebb az, aki a haladó szellemű csehszlovákiai magyar értelmiség erőit el akarja vonni a kisebbségi nemzetvédelemből, s Magyarország ellen akarja fordítani őket.”
(Balogh Edgár, a Cseh-Szlovákiai Magyar Ifjúság Sarló Mozgalmának vezetője)



„Itt csak annak a programnak van létjoga, amelyik nem az itt élő népek nélkül és ellen, hanem azok tisztelete és a velük együtthaladás szellemében akarja a sajátos magyar érdekeket szolgálni. (…)
Nem arra kell hivatkoznunk, hogy milyen volt a sorsa a románságnak a régi Magyarországon, mi a sorsa más országok kisebbségeinek, ha bennünket nemzeti sajátosságaink érvényesítésében gátolnak, hanem arra, hogy azok, akik velünk szemben igazságtalanságot gyakorolnak, nem tisztelik ennek az országnak a törvényeit. (…)
Oda kell a közvéleményt formálnunk, hogy minden kisebbségi sérelem az állam presztízsének sérelmét jelentse.”

(László Dezső, az Erdélyi Fiatalok c. lap szerkesztője)



„…ha százszor bebizonyítja is a magyar régészeti és néprajzi tudomány, (…) hogy a románságnak semmi történelmi joga Erdélyben nincs, mégis a száraz tény az, és ez a tény döntő társadalmilag most számunkra, hogy most Erdélyben vannak. Sőt, hogy továbbmenjek, egymásra is vagyunk utalva. (…)
Persze ez nem ilyen egyszerű a gyakorlati életben, mert mint nyújthatom én, a >>nem-hivatalos magyar<< békejobbomat egy olyan románság felé, amely csak >>hivatalos románokból<< áll, mert ennél a románságnál nem találok egyebet a fiatalkorú nacionalizmustól fűtött elfogultságnál. (…) Keresnem kell tehát a románságon belül azt a réteget, amely éppen a saját jólfelfogott érdekében ugyanolyan őszinteséggel nyújt kezet az együttműködésre, mint az a magyar réteg, amelyhez én tartozom. S az én meggyőződésem szerint, ez mind a magyarságnál, mind a románságnál a dolgozó nép. A nem hivatalos magyar vagy román.”

(Asztalos István szárszói beszédéből, 1943.)



„A történelmileg esedékes szláv-magyar kiegyezést tehát létrehozzuk, anélkül, hogy kormánycsatlósok volnánk, és a kisebbségi létért való harcunkban bármit is feladnánk.”
(Balogh Edgár)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése