2017. április 11., kedd

Vers (a Költészet Napján)

Bodosi György (Józsa Tivadar):
Léleknövesztő

Növekszik a lélek
eleven bozótként, nyugtalan.
Nem méterenként terjed,
iszonyú sebességgel rohan.

Hófehér szirmaival integet
kőkerítés mögül.
Vidám tavaszi facsoport:
velünk, bennünk röpül.

Közben az egész tájra ráborul.

Fűszőnyegként szegélyezi utunk.
Jobbra, balra is.
Bár kőrengeteg legyen az út,
hol vérző lábbal futunk.

Meglódult ménes: büszkén, bátran rohan,
mint kit be nem foghatnak,
nem sérthetnek meg soha.

Nemes, mesés, gyors táltos paripa.

…Igen, de képes-e még
az első, a legelső helytelen szóra
riadtan felkapni fejét?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése