A műsorvezető Antal Tibor volt Gyimesfelsőlokról. Ő már ismert csángó zenész, és általában ő a Csángóbál házigazdája is. Természetessége és humora mindig szimpatikus. Most is az volt. Mindenre volt egy pálinkás poénja vagy egy anekdotája.
A műsorra kerülő koreográfiák
(Most is azok kerültek be, akik mindig szoktak, de többnyire azért megérdemelten):
Angyalföldi Vadrózsa TE: Álarc avagy Bihari rettenetes
Fundák Kristófnak két koreográfiája is bekerült a műsorba, és mindkettőből látszik, hogy Kristóf nemcsak egy fergeteges (és fáradhatatlan) táncos, hanem egy nagy koreográfus egyéniség is.
Még az ún. „autentikus” (tehát nem táncszínházi) koreográfiáiban is mindig van egy plusz ötlet az eredeti táncanyag megmutatásán túl is. Nem is kell, hogy ennek mindig története legyen. (Persze csinál olyan koreográfiákat is, amelyek „szétszedhetőek”: egy autentikus részre, de a helyszín, alkalom szerint kibővíthetőek egy táncszínházi darabbá is. Ez rendkívül praktikus, de nagy tudatosságot kíván a koreográfustól.) Ebben a bihari román koreográfiában a plusz ötlet a sejtelmesen villogó szellemálarcok voltak, amelyeket eleinte a táncosok mozgattak, de mikor aztán nélkülük kezdtek táncolni, akkor is ott lebegtek a táncosok feje felett. Hogy volt-e ennek bármi megfogalmazható jelentése? Nem tudom. Nem is fontos. Talán csak a farsangi hagyományokra utalt, talán hangsúlyozni akarta a tánc misztikumát. A Vadrózsa tagjai a tőlük megszokott profizmussal és energiával táncoltak. Nagyon ütős nyitás volt ez így a Néptáncantológia elejére. Kristófot szeretjük, Kristóf a király!
(Most sajnálom igazán, hogy nem láttam az együttes egész műsorát, a Külcsín-Belbecs címűt egyben.)
Cirkalom TE (Topolya): Bonchidai táncok
Kádár Ignác és Nagypál Anett koreográfiája. Ez viszont nem volt több egy sima átlagos „autentikus” koreográfiánál. Viszont a bonchidai zene és tánc annyira gyönyörű, hogy akármeddig el lehet nézni, hallgatni, ezért mindenki szereti.
Alba Regia TE (Székesfehérvár): Padkaporos bál
Majoros Róbert koreográfiája. Dél-alföldi táncanyag. Fundák Kristóf koreográfiái mellett nekem ez tetszett a legjobban. A szokásos dolgok miatt: mert látom, hogy az Alba Regia egy jó csapat. Szép volt, ahogy együtt mozogtak, az improvizációs részeknél is egyben volt a csapat, az egész tényleg egy jó buli benyomását keltette. A vége is nagyon tetszett: a táncosok a színpad közepére vonulnak, leülnek, és elénekelnek egy jóéjt-éneket, mielőtt elsötétül a szín. Szép szívhez szóló, és szervesen volt lezárva is. Szerettem.
Corvinus TE (Budapest): Tánc Mezőbándról
Deffend Irén és Popovics Márk székely koreográfiája. Jó volt az ötlet, hogy nagy tömegszám helyett kamaraszám legyen. Jó a táncanyag, technikásak a táncosok. Valami mégis hiányzott az egészből, de nem biztos, hogy meg fogom tudni magyarázni, hogy mi. Talán valami olyasmi, amit nagyon éreztem az Alba Regiánál: a táncosok közötti harmónia, barátság, jó kapcsolat. Talán nem is lett volna ez annyira feltűnő, ha nem az Alba Regia után következik a Corvinus. Talán tévedek is, és csak az Alba Regiához képest volt ez kevésbé lelkes.
Nyírség TE: Nádasmenti hangulatok
Demarcsek György kalotaszegi koreográfiája. Ez olyan átlagos autentikus koreográfia volt. Tök jó és szép, különösebb plusz ötlet nélkül, de amúgy tök oké volt.
Tiszavirág TE (Szeged): Fekete Turca
Juhász Gábor, Farkas Tamás és Gál Nóra koreográfiája. Azt hiszem ez volt az egyetlen koreográfia, amit már korábban is láttam (egész pontosan a Táncháztalálkozón). Akkor nagyon tetszett. Érdekesen váltogat a vicces és a misztikus között. De hogy a kettő hogyan kapcsolódik, az nem egészen világos. Arra gondoltam, hogy talán jobban értenénk a történetet (ha van történet) ha értenénk a román dalszövegeket. De ahogy Hajna megjegyezte: egy jó koreográfusnak magával a koreográfiával is el kellene tudni mesélni a történetet. Igazából nem annyira derült ki, ki ez a Turca (sárkány? kecske?) és mit akar szimbolizálni. Ennek ellenére ez is tök jó volt, még mindig azt mondom, méltán került be a Táncháztalálkozó gálájba és ide is.
Jászság Népi Együttes: Hajdúsági táncok
Fundák Kristóf másik koreográfiája. A másik kedvencem az Alba Regia mellett. Tulajdonképpen ez is csak egy „sima” „autentikus” koreográfia, de ebben is benne van az a plusz ötlet, mint az első számban. Itt a pásztorok érdekes botforgatásával. Kis elem, de nagyon szép. A koreográfia többi része, mikor a lányok is bejönnek az is életvidám, szívhezszóló, szép. Kristófot szeretjük, Kristóf király.
Válaszút TE (Budapest): Táncok Klézséről
Diószegi László moldvai koreográfiája. A moldvai táncok többnyire körtáncok, így sokszor az a kérdés velük kapcsolatban, mennyire lehet őket úgy színpadra vinni, hogy az ne csak a táncosoknak legyen nagy élmény, hanem a nézőtéren ülő közönségnek is. (Nemrég láttam erre egy tök szép, élvezetes példát erre a MENTE-Együttestől.) A Válaszút is remekül megoldotta ezt a nehéz feladatot. Szépek voltak a térformák, fergeteges a tánc, és itt is nagyon összetartónak tűnik a csapat, nagyon élvezték a táncot.
Forrás TE (Százhalombatta): A két szeméért
Fábián Zsófia és Asztalos Kiss Zsuzsanna koreográfiája. Kellett a műsorba egy lánytánc is. De végre nem egy szokásos, sokszor látott karikázó-éneklő koreográfiát kaptunk, hanem megint valami olyasmit, amiben volt plusz ötlet, gondolat. Nőiségről, fiatalságról, fantáziáról és valóságról is. A színpadkép nyomokban néha emlékeztetett a Bihari Együttes Bújócska című számára. De tényleg csak képkockákban. Lehet, hogy a hasonlóság csak véletlen, de ha a Bihari száma valamennyire tényleg inspirálta az alkotókat, akkor az is elmondható, hogy az alkotók ügyesen és ötletesen gondolták tovább azt amit annak idején a Bihari alkotott.
Balassi TE (Békéscsaba): Ádámok és Évák
Ifj. Mlinár Pál koreográfiája. Az egész idei Néptáncantológia egyik legizgalmasabb élménye. Egyébként egy hosszabb táncszínházi darab része, amelynek teljes változatát itt lehet megnézni. (Érdemes. Nagyon király, és nagyon drámai.) Az Antológián csak a darab vége, a lakodalmi jelenet volt látható. Kifejezetten a történet miatt érdekes, amit el akar mesélni, és ahogyan el akarja mesélni. Kezdődött az egész egy esküvői jelenettel, ami olyan komor és nyomasztó volt, hogy az ember ereiben megfagyott a vér. („Sose volt még ennyire durva” –juthatott eszünkbe.) Egyből lejött, hogy nagyon nem stimmel valami, egy nem kívánt házasságról van szó. Aztán folytatódott az egész a lakodalommal, ahol a vőlegény a tánc közben folyamatosan a régi nőjét véli látni. Zseniálisan volt megoldva a valóság és az illúzió váltakozása. (Tulajdonképpen a két lány váltakozása.) Felvetődhet kérdésként: ha a főszereplők drámájáról szól elsősorban a darab, és ezt nagyon hangsúlyozni is akarjuk, érdemes-e egyszerre ennyi embernek a színpadon lennie. Nem vész-e el köztük a három főszereplő? Én úgy láttam, nem. Pedig én elég távol ültem a színpadtól, de így is nagyon kiviláglott az ott folyó dráma: hogy a bulizók tömegéhez képest mennyire mechanikusak, kényszeredettek, majd inkább keserűen vadak a vőlegény mozdulatai. Az ilyen tűpontos ellenpontozáshoz nagyon-nagyon ügyes rendező, és nagyon-nagyon tehetséges főszereplők kellenek. És ez itt mind megvolt, minden összejött. Ezért mondom, hogy az Ádámok és Évák az elmúlt év egyik legizgalmasabb színpadi kísérlete lehetett. Örülök, hogy ezt láthattam.
(Amúgy lehet, hogy ezt a számot meg a Kolinda együttes Szerelem című lemeze ihlette. Az a zenében ábrázolja ugyanazt, amit a Balassi Táncegyüttes a táncban: a boldogtalan lakodalmat és a régi szerető utáni sóvárgást. Igaz ott, a női fél az, aki sóvárog. + Ott a végén mégiscsak van valami feloldás. Itt nincs. A vége kegyetlenül katarzisnélküli.) Külön ki kell emelni a díszlet zsenialitását is. A díszlet tulajdonképpen egy szétnyitható és összecsukható fa. (Ádám és Éva. Tudás Fája. Bűnbeesés. Tiltott Gyümölcs. Alma, ami kerek egész. Az egymástól elválasztott szerelmesek mint félbevágott alma. (Konkrétan elhangzó metafora a darabban.) Félbevágott fa: Ádám és Éva elveszett Édenkertje…)
Gödöllő TE: Nagy idő kereke
Moussa Ahmed és Tóth Judit koreográfiája. Ezt viszont nem annyira értettem. Amennyire erőteljesen átéreztem az elmesélt történet drámáját a Balassi Táncegyüttes előadásából, és amennyire tűntek művészinek Fundák Kristóf koreográfiái, annyira tűnt ez a koreográfia öncélú művészkedésnek. (Bármennyire is tetszett pl. az az ötlet, hogy egy részben behozzák Antonio Vivaldi zenéjét is. (És emiatt őt, Antonio Vivaldit is feltüntették a színlapon a koreográfia alkotói között.)) Bár ez is egy nagyobb műsor része. Lehet, hogy ha annak az egészét látnám, teljesen összeállna minden. Azért egyébként el kell ismernem, hogy ez is jól meg volt csinálva…
Bartina TE: Játék
Fitos Dezső és Kocsis Enikő koreográfiája. Azért Fitoséknak is jellegzetes, felismerhető stílusa van, mint valaki megjegyezte. A táncosok éppen olyan gyorsan és megállíthatatlanul kapkodták a lábukat, mint a Vadrózsa tagjai, de az elején ennek a számnak is egy csomó plusz művészi ötlet volt. Én azért vártam volna, hogy ezek az avantgárd elemek majd végigmennek a koreográfia egészén; úgy értem, időről időre visszatérnek majd hozzájuk. De aztán nem. De így is fergeteges volt az egész szám. Úgy tűnt nekem, a közönségtől a Bartina kapta a legnagyobb tapsot.
Nógrád TE (Salgótarján): Bácskertesi farsang
Husvéth Csaba és Szabó I. Ágnes koreográfiája. Ez egy finálészámnak való felszabadult, önfeledt hülyéskedés volt. Lehetett volna még hosszabb is, de inkább rövidebbre fogták magát a saját számot, és arra hagytak időt, hogy a végére bevonhassák a többi visszatérő táncegyüttest is. (Akik közül nem egy szintén farsangi maskarába öltözött eddigre, eredeti számától függetlenül.) Volt itt minden: fiúnak öltözött lány, lánynak öltözött fiú, bakter és medve. A Nógrád Táncegyüttes csinálta a legnagyobb show-t a műsor során, nem (csak) a színpadra lépéssel, hanem azzal, hogy a színpadon kívül főleg ők szórakoztatták az Antológiára érkezőket, ők vártak mindenkit pálinkával, csörögefánkkal (herőcével vagy forgácsfánkkal) és medvével. Ezért muszáj nagyon hálásnak lenni nekik.
Felléptek még a békéscsabai szólótáncverseny díjazottjai is. Őket most nem sorolom mind fel (bocsánat!), csak néhányat emelnék ki közülük.
Az egyik
Gazsi M. László, akit mostantól az egyik (nem az egyetlen) táncos példaképemnek tekintek, mert ilyen lazasággal táncolni ilyen gyorsan, az tényleg őrületesen király és tiszteletreméltó.
A másik hasonló pedig
Németh Antal, aki a csávási táncokkal alakított fergetegeset. Persze az „alapanyag” is eleve látványos, de ahhoz, hogy az ember győzzön, tényleg jól is kell táncolni. Antalban még természetessége is tetszett. Magától értetődően kapkodta csávásiasan a lábait.
Kovács Z. Dénes és Nagy Zs. Vivien régi ismerőseim. Nekik ezúton is gratulálok. Ők talán technikailag nem annyira bonyolult táncanyagot hoztak (maglódi táncokat), de azt olyan eleganciával és összeszokottsággal, hogy az lehengerlő volt, és muszáj volt megsüvegelni.
Hasonló volt másik két régi ismerősöm, Józsa Tamás és Farkas Réka is. Az ő ceabai román táncukban az elegancia és a kirobbanó dinamizmus váltakozott. Gratulálok nekik is!
(Réka most nem tudott ott lenni, Marosy Gerda helyettesítette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése