A Második Március

De ha már szóba került itt vannak a Második Március követelései is:

A Márciusi Front Tizenkét Pontja

"Népünknek válságos és sorsdöntő korszakában élünk, és úgy érezzük, hitet kell tennünk emberségünk és magyarságunk mellett. Erre kötelez bennünket március nagy öröksége, mert minden március minden idők magyar ifjúsága számára a tetemrehívás hónapja, amikor az első március számon kéri az új márciusokat. Az első március elsikkasztott szellemi örökségét újra felemeljük, és követeljük:

1. Az ország demokratikus átalakítását.
2. A gondolat-, szólás-, sajtó-, gyülekezési és szervezkedési szabadságot.
3. Az általános, egyenlő és titkos, minden korrektívum nélküli választójogot.
4. Az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségének legteljesebb betartását: országgyűlési képviselő ne vállalhasson igazgatósági, érdek-képviseleti stb. tagságot.
5. Az 500 kat. holdon felüli birtokok kisajátítását.
6. A bankok, kartellek és monopóliumok magyarságsorvasztó uralmának megszűnését.
7. A progresszív adórendszer bevezetését.
8. Munkát minden dolgozni akaró magyar számára; a 40 órás munkahét bevezetését a szellemi és fizikai munkában egyaránt, az álláshalmozás és mamutjövedelmek megszüntetését.
9. A minimális munkabér megállapítását a biológiai létminimum felett.
10. A dolgozók gazdasági vonatkozású szervezkedésének szabadságát.
11. Az alsóbb néposztályok érdekében a közép- és főiskolákon a progresszív tandíjrendszer és minőségi szelekció bevezetését.
12. A magyar revíziót: a Duna-völgyi népek számára a hovatartozandóság kérdésében az önrendelkezési jog tiszteletben tartását. A pánszláv és pángermán imperialista törekvésekkel szemben a Duna-völgyi öncélúság és konföderáció gondolatának megvalósítását.

Ebben az embertelen és magyartalan világban csak így látjuk biztosítva népünk jövőjét és szilárdan hisszük, hogy hívek maradtunk az első március szelleméhez."

Ezeket a követeléseket 1937. március 15-én Kovács Imre olvasta fel a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. (Abban az időben pár nappal múlt 24 éves.)

Kovács Imre, a bátor és kalandos életű népi író, szociológus, politikus. Érdekes személyiség, akinek egyszer még egy külön bejegyzést is fogok szentelni valamikor.
Az ünnepi szónokok aznap mellette ők voltak:

Zilahy Lajos, a kor híres és népszerű írója és szerkesztője

Féja Géza író, szociológus, maga is falukutató és népi író. Később Kovács Imrével együtt ítélték el, Viharsarok című művéért

Egyszer majd róluk is fogok részletesebben is mesélni.
Az alábbiakban részletek következnek a Márciusi Front programjából, amely már 1938-ban készült el. Jónak láttam ezt is idetenni, mert fontos, amit itt leírtak.

"A Márciusi Front 1937. március 15-én állt ki a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjére, ahol Petőfi állt egykoron. Azóta eltelt egy esztendő, és írói szándékaink beteljesedtek. Írásainkat ezrek olvasták megdöbbent lélekkel, eszméink ápolására és megvitatására lelkes társaságok alakultak, előadásainkra városi és falusi tömegek sereglettek, s mi magunk eszméink kemény harcosaivá edződtünk. De föltámadt az ellenhatás is. Előadásainkat nem engedélyezték, írásainkat elkobozták, kiadóinkat megfélemlítették, ellenünk bűnvádi pereket indítottak, s a rágalom és gyalázkodás olyan özönét zúdították ránk, amelyet régen látott a magyar közélet.
(…)
Megvallott hitünk és meggyőződésünk szerint adunk most feleletet –mint elődeink tették 1848. március 15-én– arra a kérdésre, hogy

MIT KÍVÁN A MAGYAR NÉP?
1. Az ország demokratikus átalakítását: az általános, egyenlő és titkos, minden korrektívum nélküli választójogot, a hatalmaskodó bürokrácia visszaszorítását és az egyéni és politikai szabadságjogok helyreállítását.
2. A közigazgatásnak a népi önkormányzat alapjára való helyezését: a vármegyerendszer átalakítását városi központok körül szervezett, a falvakra és tanyákra is kiterjedő népies helyhatóságokká és az országnak olyan területi átszervezését, amely életképes vidéki igazgatási és kulturális gócpontok kifejlődését segíti elő.
3. A feudalizmus teljes lebontását: a kötött birtokok felszabadítását, az 500 kat. Holdon felüli nagybirtokok kisajátítását, az alakítandó és meglévő parasztgazdaságok szövetkezeti egybeszervezését, vagy az érdekelt parasztság döntése szerint kollektív termelőüzemeinek létesítését, továbbá a mezőgazdasági termelés korszerű fejlesztését; addig is a mezőgazdasági munkásság és cselédség életszínvonalának intézményes emelését.
4. A nagytőke hatalmának letörését: a kartellek és monopóliumok megszüntetését, a nagyipari termelésnek a munkásság igényei szerint való átszervezését, a kisipar szövetkezeti megszervezését, az ország természeti adottságainak megfelelő iparosodást.
5. A hitel, az értékesítés és az elosztás megszervezését a közösség érdekében: a tőkések és álláshalmozók mammutjövedelmeit szolgáló bank- és egykéz-monopóliumok megszüntetését, a termelők, kereskedők és fogyasztók egyenjogú szövetkezésén alapuló forgalmi hálózat megteremtését, a fogyasztóképesség növelését és az igazságtalan adórendszer szociális reformját.
6. A munka jogát mindenki számára: a maximális munkaidő, a minimális munkabér és az általános társadalombiztosítás törvényes szabályozását az ipari, mezőgazdasági és szellemi munkásság számára, valamint az összes dolgozók szervezkedésének szabadságát.
7. A gazdasági élet általános szövetkezeti megszervezését: az álszövetkezetek megszüntetését, s helyükbe a termelők és fogyasztók valóságos szövetkezésén és önkormányzatán alapuló szervezetek kialakítását vidékenként és termelési áganként.
8. Az osztályszellemű társadalomvezetés megszüntetését: a magyar nép egészére terjedő, származástól és foglalkozástól független emberideál kialakítását, s a társadalom népi szellemű vezetésének a magyar nép legjobbjai számára való biztosítását.
9. A magyarság vezető szerepét a magyar társadalom egész területén; a nem magyar öntudatú kisebbségek számára a kisebbségi jogok teljességét, de a valóságos beolvadás teljes megbecsülését.
10. Népi gyökerű egyetemes magyar nemzetnevelést: kötelező, ingyenes és mindenkire kiterjedő iskoláztatást 14 éves korig, azután pedig minden élethivatás számára magasfokú szakképzést, különösen a mezőgazdasági szakoktatás kifejlesztését, az egyetemeknek a tudományos kutatás és a legmagasabb tudományos nevelés számára való felszabadítását, a magyar nevelésszervezet önkormányzatát és az állami és társadalmi élet minden területén minőségi kiválasztást.
11. Népi gyökerű egyetemes és európai magyar kultúra kifejlesztését: a magyar szellemi élet felszabadítását a korszerűtlen úri szemlélet és az illetéktelen idegen kultúrhatás alól, új magyar kultúrközösséget a parasztság és a munkásság teljes szellemi bekapcsolásával.
12. Magyar revíziót: a Duna-völgyi népek önrendelkezési jogának érvényesítését, minden nagyhatalmi imperializmusnak a Duna-völgyéből való kirekesztését, idegen hatalmak szálláscsinálóinak a magyar politikai életből való kipusztítását, a magyar nemzetvédelem teljes felkészültségét és olyan belpolitikát, mely önálló magyar külpolitikának ad biztos alapot."
(…)
"A feladat elől nem hátrálunk meg. A jövőért való harcba mi is bele akarunk szólni, és nem engedjük, hogy az országépítés kivételes pillanata kalandorok prédája legyen. Ám történelmet alakító politikai mozgalom nem indulhat pusztán hatalmi vágyból. Valljuk, hogy történelmi igényű mozgalom csak politikai eszmékből fakad. Ha a zászlóra írt eszme kifejezi a társadalom tiltakozását nyomorúsága ellen, és megfelelő teret ad a megoldásra, akkor majd megtalálja az érvényesüléshez vezető hatalmi eszközöket is. (…)
Politikai tevékenységünk nem ölthet más formát e pillanatban, mint hogy előállunk azokkal a politikai eszmékkel, amelyek szavainkban és írásainkban eddig is benne voltak, s a magyar közvélemény nyilvánossága elé bocsátjuk azokat. Lássa és ítélje a magyar nép törekvéseink célját és értelmét.”
(…)
„Nem vagyunk semminemű diktatúra hívei. A magyar nép eleget szenvedett ahhoz, hogy ne kívánja a hatalmaskodást és a nyájszellemet a politikai élet egészére kiterjeszteni. A szabadságjogokban és a demokráciában a magyar történelem legnagyobb eredményeit látjuk, és tudjuk, hogy a magyar nép csak az olyan államvezetést fogadja el, amely a vezetettek bizalmából meríti erejét, és azok ellenőrzése alá meri helyezni magát.”
(…)
Hiszünk a magyar népben. Hisszük, hogy az egyén csak egy nép társadalmának sorsközösségében valósíthatja meg jólétét és szabadságát, s csak egy nép hagyományainak vállalásával élheti át a kultúra teljességét. Különösen hisszük, hogy abban a magyar népben, amelyet mostoha századok elesettségbe és tehetetlenségbe taszítottak van annyi életigény és cselekvőerő, hogy lerázza tehetetlensége és szolgasága láncait, cselekvő testté elevenedjék, és újra meglelje a helyét Európa népei között.
Hiszünk az egyénben. Nem tudunk beletörődni abba, hogy emberhez méltó életet biztosító gazdasági és társadalmi rend csak az egyéni szabadság és az emberi méltóság teljes feladása árán lehetséges. Minden társadalmi és kulturális teljesítmény egyik nélkülözhetetlen forrása az egyén, és hisszük, hogy a felszabadult egyén képes vállalni azt a fegyelmet és szolidaritást, amit a szervezett termelés és az osztály nélküli társadalom megkövetel.. Hisszük, hogy a társadalom szükséges szervezettségét nem valósíthatja meg más, mint szabad egyének önrendelkező társulása és kölcsönös felelőssége.”
(…)
„Hiszünk az emberi szellemben. Valljuk, hogy a történelmi eseményeket nemcsak a gazdaság és a társadalom tárgyi világa alakítja, hanem az emberi tudat és szellem is.”
(…)
„A Márciusi Front harca mam még szellemi harc, ám tudják meg, hogy ez az első és döntő csatatér, s minket ezen a küzdőtéren le nem győzhetnek.”