2011. november 22., kedd

Énekek

Ha már szóba került, hadd mutassak valamit még erről az előző témáról!
Hamvas Béla azt írta a Rákóczi-szabadságharcról: „A magyar történetben a kuruc háború az egyetlen mozgalom, amely mély költészetet és zenét teremtett. Mintha a magyarságnak ez lett volna a szent háborúja. (…)Abban, amit a kurucság jelent, az egész magyarság osztatlanul részt vesz, éspedig fenntartás nélkül.”
(Hamvas Béla: Az öt géniusz (Az északi géniusz))

Ez azért talán túlzás. Először is: nyilván nem ez volt az egyetlen, amely mély költészetet teremtett. Nyilván. Másodszor dehogy vett részt benne az egész magyarság: igen sokan maradtak a császáriak mellett magyarok, és nem azért,mert hazátlan bitangok voltak, hanem mert meggyőződésük volt, hogy a hazájuknak ezzel tesznek a legjobbat. A főnemesség nagyobb része és a főpapság nem állt Rákóczi oldalára. És rajtuk kívül is sokan ellen harcoltak. Voltak, akik meg csak félelemből szolgálták a fejedelmet. De nem is ez az érdekes. Hamvas Béla szövegeiben sosem az igazságtartalom mennyisége volt az érdekes számomra, hanem véleményének költőisége. Jelen esetben az, hogy a „kuruc háború” költészetet és zenét teremtett.
És bizony vannak ennek a költészetnek és zenének szép darabjai (még úgy is bőven maradnak ilyenek, ha eltekintünk a XIX. században hamisított daraboktól). Hadd osszam meg veletek két személyes kedvencemet. Főleg az tetszik, hogy milyen lelkesek ezek, egyáltalán nem a szegénylegény kesergései, mint a legtöbb ilyen.

Íme tehát:

Dálnoki Veres Gerzson:
Magyarország, Erdély, hallj új hírt


Magyarország, Erdély, hallj új hírt!
Melyet régen hogy az tokos bírt,
Már ideje, hogy felserkenj,
Puskát, kardot rozsdától fenj,
S dobszóra ülj lóra.

Bizony régen már hogy aluszol,
Hideglelés nélkül vajúszol,
Megemésztett a porció,
Nincsen benned már semmi jó,
Hol híred s fegyvered?

Ne hagyd magad, kérlek, ily lágyon!
Mit heversz honodban csak ágyon?
Kapádból i csinálj fegyvert,
Lám országod termett embert,
Ébredjél, s ne késsél!

Rákóczi érkezett Munkácsra,
Híre ment már ennek Szatmárra;
Az kapukra fut az német,
Tartja szorosan az gyémet,
Mond wer dó-t, aj, Herr Gott!

Bercsényi is elhagyta Ungvárt,
Mert ily állapotot rég hogy várt;
Gyűl hozzá sok kuruc legény,
Mindenik oly serény, kemény,
Mint farkas avagy sas.

Esze Tamás sem ül csak Tarpán;
Ember –higgyed– ő is a talpán.
Azt mondja, hogy egyéb bérrel
Nem taxál, csak német vérrel,
Fegyvert vont, s majd vért ont.

Károlyi is megunta Bécset,
Ausztriában gyújtott mécset;
Tűzzel próbálja ezüstit,
Alig állja Bécs a füstit,
Mert sűrű, s keserű.

Nohát magyar kapjad az üdőt,
Mert mutatott Isten immár főt.
Szép hazádért, kedvesidért
De mért szánnál ontani vért,
Ne sarcolj, csak harcolj!
Örülj Tokaj, Kálló, Kisvárda!
Tudom, mindeniktek ezt várta.
Zsoldositok sem gondolták,
Hogy Kukulit megpaskolták;
Búban nyeg. Hódolj meg!

Az többi is követ tégedet;
Új uradhoz tartsd hűségedet.
Tisza, Duna alig várja,
Hűségednek leszen párja
Mind Kunság, mind Jászság.

(Dálnoki Veres Gerzson maga is a kurucok tisztje volt. Több csata történetéről is szép krónikás éneket írt. Erről a dalról nem tudni, ő szerezte-e, vagy csak beemelte egyik költeményébe. Mindenesetre szép.)
Itt van hozzá egy lehetséges zene is. (Kb. 1:30-nál kezdődik)
http://www.youtube.com/watch?v=hxcv6IN6Nfg



Ez a másik pedig csak simán vicces. Amúgy feltűnő, hogy az akkori emberek leveleiben, leírt mondataiban mennyi játékosság, ötlet, szóvicc van. Ilyenekkel bizonyára mindent könnyebb volt elviselni a sok akkori nyomorúságot. Érdekes, hogy ebbe a költeménybe még olyan „labancpárti” főurak nevei is belekerültek, mint Koháry István vagy Ebergényi László. Az viszont kár, hogy nincs benne egy András sem.

A magyarok ABC-je 1705-1706-ból

Ábécé, amelyben magyarok nevei
Fel vannak jegyezve csak némely tisztei
Mert magát ki miben és miként viseli,
Javát avagy rosszát magyarnak neveli.

Urunk marsallusa híres Vay Ádám,
Főlovászmestere pedig Pogány Ádám,
Podagriuskodik vén Balassa Ádám,
Egernél elesett vitéz Gyürky Ádám.

Régi tolvaj, híres vitéz Borbély Balázs,
Köszvényben keményen nyög Mocsáry Balázs,
Kancellárius volt Bécsben Jaklin Balázs,
Csepleken lakozott csúfság Balázs Balázs.

Esterházy –kétszer már labanc – Dániel,
Csak köntöst változtat a másik Dániel,
Dézsmás és caupsator Bulyovszky Dániel,
Syntaxist tanítgat Turvélyi Dániel.

Csak most lett kuruccá Antal Esterházy,
Búsul rajta szörnyen horvát közt Erdődy,
Vagdalkozik német mellett Ebergényi,
Ismét visszakészül Nyitrához Ebeczky.

Magyar fejedelem úr Rákóczi Ferenc,
Kinek ellensége (?) Klobusiczky Ferenc,
Főkomisszárius épül Darvas Ferenc
(………)

Igaz magyar nemzet vala Bethlen Gergely,
Kanócbűzt kerüli igen Gellén Gergely,
Puskától szintén úgy fél Berényi Gergely,
Két nap árestomban volt Sélyei Gergely.

Németnek barátja gróf Koháry István,
Állhatatlankodik Esterházy István,
Sáncot Szatmár alatt mivel Kónya István,
Elhagyá, helyébe ment Buday István.

Urunk tanácsosa úr Radvánszky János,
Fősecretárius úr Pápai János,
Trencsénben kommendáns legyen Sréter János,
Ármányos kapitány Korponay János.

Nemrégiben hala meg Erdődy Kristóf,
Adjutáns losonci ifjú Gyürky Kristóf,
Karabélyosok közt hadnagy Patay Kristóf,
Grádicsos bajuszú nagy Kubinyi Kristóf.

Vajon mit csinálhat mostan Csáky László?
Igen búsul Kassán Szentiványi László,
Jönne, ha jöhetne Petrovay László,
Rácra sok ezerrel ment Szemere László.

Erdélyt nem bírhatja úr Apafi Mihály,
Csendesen viseli magát Csáky Mihály,
Nagy dologban jár most Okolicsányi Mihály,
Táborra nehezen indul Balogh Mihály.

Atyjának módjára jár Bercsényi Miklós,
Előtte keményen szalad Pálffy Miklós,
Trencsént oltalmazza Illésházy Miklós,
Félvén, rá ne rontson pap Andrássy Miklós.

Vajon mit gondolhat most Esterházy Pál?
Nehéz követséget ha hoz Ráday Pál,
Kedvesen nem vészi Szendrőben Gyürky Pál,
Noha szívvel várja őtet Kajali Pál.

Dunántúl labancot üldöz Forgách Simon,
Most látszik, fiából lesz második Simon,
Erdélyben szomorú kedves Kemény Simon,
Van-e több úr, mondd meg, kinek neve Simon?

Kár, köztünk hogy nincsen gróf Nádasdy Tamás,
Előtte hű társát küldi Csáky Tamás,
Fogságba vitetett Gácsba Artner Tamás,
Nem is históriáz már Betovics Tamás.

1 megjegyzés:

  1. Nekem inkább kérdésem lenne: Mi a bánat az a tokos? Jó, a gaz labanc, de miért tokos?

    VálaszTörlés