Vlog-ajánló 2021 (II. rész)

II. rész

Jöjjön akkor idei videóblog ajánlónk második része!

 

Step Back History

A csatorna működtetőjeTristan Johnson kanadai történész és kulturális antropológus. A korábbi történészcsatornákhoz képest, amiket itt bemutattam, nála sokkal hangsúlyosabbak a jelenig érő folyamatok és a kapitalizmuskritika.

Néhány érdekes videó erről a csatornáról:

Canada sötét titkai: Arról, hogy milyen kegyetlenül bánt a kanadai állam az őslakos (indián) lakossággal.

A vetszuveten nép önvédelméről: A témát már tavaly is ajánlottam figyelmetekbe, egy másik kanadai vlogger, (Matthew) Thought Slime kapcsán. Tristan azonban sokkal részletesebb elemzést készít a témáról az egész kanadai politikai életre való kitekintéssel.

Nacionalizmusépítés Canadában: arról, hogy hogyan akarnak „nemzetépítő” legendagyártást alapozni Canadában az 1812-es második brit-amerikai háborúra. (Ez alapból szerintem nem lenne annyira borzasztó, sőt akár még progresszív potenciál is lehetne benne, amennyiben központi helyre emelnék a nemzeti emlékezetben Tecumseh szerepét. De sajnos hihető az is, hogy ez nem erről szólt. Az igazi Tecumsehet pedig sajnos a britek tényleg inkább kihasználták, nem egyenrangú szövetségesként kezelték.)

Kibernetikus szocializmus? A Chilei Népfront (az Allende-kormány) egyik modern újításáról, ami a gazdaság hatékonyabbá tételéhez kellett. (Azt hiszem a Chilei Népfront időszakával, a kiépülő rendszerrel, megvalósuló és meg nem valósuló terveivel többet kellene foglalkoznunk. Valószínűleg itt is abba csapdába estünk, hogy hajlamosak vagyunk csak arról beszélni, hogy milyen kegyetlenül fojtották vérbe az egészet. (És észrevehető: a magyar államszocialista rendszernek érdeke volt a Chilei Népfrontot kizárólag ebből az áldozati szerepből bemutatni, a hidegháborús hangulatkeltés érdekében. Hogy csak a „csúnya imperialistákról” beszéljünk utólag is, ne arról, mik is voltak a chilei demokraták céljai, mert ezek részletekbe menő emlegetése a magyar államszocialista rendszernek is kellemetlen lehetett volna.) Nem nehéz észrevenni, hogy manapság ugyanebben az áldozatiságnarratívában és áldozatiság-versenyben sikkadnak el az 1956-os magyar forradalom eredeti céljai. Ott is csak arról szabad lassan beszélni, milyen kegyetlenül verték le az egészet a „csúnya szovjetek”. De a forradalom eredeti céljait lassan szinte már említeni sem lehet. Pedig 1956 Magyarországa és az 1970-es évek Chiléje között több a közös pont, mint elsőre gondolnák sokan. Aminthogy Salvador Allende és Nagy Imre is eléggé hasonló figurák: különböző irányzatok közötti békés közvetítő figurák, akiknek békés párbeszédre való készségét eltaposta egy kíméletlen háborús logika.)

A II. világháború utáni évek japán munkásmozgalmáról

A maroonok: A szökött fekete rabszolgákról, akik megalapították a saját szabad közösségeiket, többek között Jamaicán is. (Ezeknek a brazíliai megfelelőjéről annak idején itt a blogon is olvashattatok.)

Miért nincs az Amerikai Egyesült Államokban szociáldemokrata párt? (Ez szintén hasznos lehet itt Magyarországon is, ahol egyesek visszamenőleg akarják megvívni a hidegháborút az ellenkező oldalon.)

A vudu vallás: Ez a videó nem csak azért jó, mert egy remek ismeretterjesztő a vudu vallásról, hanem mert arról is szól, mi az a szinkretizmus. Hogy több vallás isteneinek a tisztelete nem feltétlenül egy elvtelen és/vagy kényszerű kompromisszum (amilyennek azalapján képzeljük, ahogyan a Szent István-legenda Géza fejedelmet ábrázolja), hanem valószínűleg ez volt az emberi vallások ősibb természetesebb, dogmatizmus előtti állapota.

Miért nem járt ember a Holdon 1972 óta?

 

Our Changing Climate

Az ilyen csatornákra is nagy szükség van manapság, mert muszáj emlékeztetni mindenkit, hogy milyen súlyos katasztrófa fenyegethet minket, mindannyiunkat.

És hogy felhívja figyelmet az összefüggésre, amely a korlátlan vagyonfelhalmozás és a fék nélküli természetpusztítás között áll. Illetve ezzel egyúttal arra is, hogy a környezet regenerációjának biztosítása milyen irányokban lenne lehetséges.

Most innen három videót ajánlanék a figyelmetekbe:

Bolívia ökoszocializmusáról: Evo Moreales rendszerét elemzi több oldalról, egyszerre megértően és kifejezetten kritikusan, és kifejezetten ebből a szempontból: mennyit tett a környezet sebeinek begyógyításáért és az igazságosabb egyenlőbb társadalomért, és hogy milyen nehéz mégis néha a kettőt kiegyensúlyozni.

A cinizmusról: Arról, hogyan figurázza ki sok népszerű sorozat a klímavész miatti aggodalmat, és hogy bele sem gondolunk, hogy ez mennyire cinikus. Pedig az. És mindennap látom, mennyire romboló tud ez lenni, mennyivel súlyosabbá téve az amúgy sem túl reményteljes helyzetet.Solarpunk: Egy művészi vízió, amely talán mégis valami reményt adhat a jövőre nézve. A -punk utótag, mint képzőművészeti műfaji megnevezés általában a sci-fi különböző alműfajait szokta jelezni. (Az előtag pedig átalában azt jelzi, milyen technológián alapul az adott sci-fi világa. Pl. cyberpunk=kibernetikus/elektronikus/"robotos" sci-fi; steampunk=gőzgépes sci-fi, stb.) De miért ne alkothatnánk víziókat egy megújuló energiaforrásokon alapuló világról is? És miért ne gondolhatnánk ezt tovább is egy fantáziadús ötletből egy komplexebb vízióvá? Ez egyébként el is vezet a következő YouTube-csatornához.

 

St. Andrewism

Andrew egy Trinidad és Tobago államból származó író, festő, művész, társadalmi aktivista. Az előző csatornához hasonlóan ő is elsősorban a környezet és a társadalom sebeinek együttes begyógyításával foglalkozik. De az előző csatornához képest talán többet elmélkedik a megoldás lehetséges módjairól is, a nem csak magukról a problémákról. És ami még fontos: ez valaki olyannak a hangja, aki maga is egy volt gyarmaton él és bőrén érzi a Globális Dél problémáit és küzdelmeit.Néhány ajánlott videó:

Kapitalizmus az antikapitalizmusban: Arról, miért nem elég a kapitalizmust bírálni, és csak visszavágni bizonyos autoriter-párti influenszereknek. Ez egyben üzenet a többi hasonló szellemiségű internetes teoretikusnak (nekem is), de egyben önkritika is, amit Andrew, ha nem is mond ki, de tudatában látszik lenni.

Ne reklámozzuk a nyaktilót! Arról miért nem jó a „forradalmi erőszak” öncélú dicsőítése.

Az erőszakmentesség korlátai: Arról, hogy ugyanakkor a feltétel nélküli erőszakmentesség sem mindig célravezető, sőt az esetek többségében nem ez vívta ki a változást, hanem a békés és a harcos eszközök kombinációja. (Valami miatt ez most másokat is foglalkoztat...)

A nemzeti felszabadítás védelmében: Arról, hogy miért nem kell félni egy anarchistának (vagy bármilyen progresszív mozgalomnak) a nemzeti felszabadítás eszméjétől. (Ezért a videóért külön nagyon hálás vagyok. A lengyel szocialista teoretikusok közül sokan írtak erről a témáról, de a magyarok közül kevesebben, aminek a negatív hatásait ma is érezzük: sokan hajlamosak egyfajta rosszul értelmezett, bigott „nemzetköziségre”, az „állam” és a „nemzet” fogalmának összekeverésére még a mi harcostársaink közül is. Jó, ha emlékeztetjük őket: a nemzeti felszabadítási eszme nem csak a volt gyarmatokon lehet egy progresszív és cselekvésre ösztönző eszme, hanem nálunk, a „félperifériákon”, itt és most is.)

És még több Solarpunk, csak hogy egy kis reményt is hagyjunk magunknak így az új évre.

 

Sam Aronow

Sam egy Kaliforniából származó zsidó vallású fiatal történész, filmrendező és színész, aki hebraisztikai tanulmányai után Izraelbe költözött.

Most egyrészt idegenvezetőként, másrészt történeti kutatóként dolgozik. YouTube-csatornáján tömör ismeretterjesztő videók találhatók a zsidók történetéről a kezdetektől. (Jelen pillanatban a különböző diaszpórák történeténél tart, de gondolom, el fog jutni a legmodernebb időkig is.)

A jó benne az, hogy mindez nem feltétlenül a bibliai történetek újramesélését jelenti. Ennél kritikusabban közelíti meg a kérdést. Bemutatja, hogyan változhatott a zsidó állam, a vallás és a zsidó tudat is a történelem folyamatai közben, a bibliai történeteket pedig aszerint helyezi kontextusba, hogy mikor, milyen történelmi közegben keletkeztek, mire reflektáltak a saját korukból. (Mondani sem kell, egy-egy ilyen történet nem feltétlenül abban a korban keletkezett, amelyikről szól.) Bemutatja, hogy mi az, amire vannak korabeli források, és mi az, ami történettudományi szempontból vitatott.

Bemutatja például azt, hogy ma már nem teljesen egyértelmű, hogy létezett-e Dávid és Salamon király korában egy egységes Izraeli Királyság, ami aztán később egy északi királyságra (Izraelre) és egy déli részre (Júdeára) esett szét (ahogyan az a Bibliában olvasható), vagy a kettő kezdettől két külön királyság volt, és a nagy legendás királyok, Saul, Dávid és Salamon csak Júd(e)a királyai voltak. Ahogyan az sem, hogy a zsidó nép valóban egységes egészként Egyiptom földjéről vonult volna át Kánaánba. (Nem nehéz észrevenni az analógiákat: később a magyar krónikaírók és a hivatásos történészek is megpróbáltak a hét valószínűleg különböző eredetű, de a honfoglalással és az államalapítással egyesülő törzsből egy egységes történetű népet kreálni, amelynek egyetlen őshazája volt, és egyetlen úton jutott mai leszármazottai hazájába. Talán éppen a bibliai példa befolyásolta őket ebben is. Ahogyan abban is, hogy a vándorló népnek megteremtették az egyszemélyi szimbolikus ősét vagy őseit is, akik persze a gyakorlatban a maguk vándorútjával inkább a nép allegóriái, szimbólumai, metaforái, szimbólumai, mint tényleges egyszemélyű ősatyjai. A zsidók esetében ezek az ősatyák Jákob/Izrael és az ő 12 fia (illetve az unokái közül kettő, Manassé és Efraim), a magyarok esetében pedig Hunor és Magor/Magyar.)

A vallással kapcsolatban is bemutatja, hogyan lett a kánaáni/föníciai sokistenhitből fokozatosan egyistenhit. Azt, hogy a sémi eredetű tizenkét törzset a valószínű közös származás mellett éppen az egy választott Isten, Él kultusza kovácsolta egybe, és ez adott nekik egységes tudatot. Ugyanakkor ez nem járt feltétlenül és kezdettől más népek isteneinek tagadásával, hamisnak nyilvánításával. Az már egy következő gondolati lépés volt, amit a babiloni fogság idején tettek meg egyes próféták, de ez is egy védekező lépés volt, ami adott esetben a nép megmaradását szolgálta elnyomott helyzetében.

Bemutatja továbbá, hogyan működött az ókori zsidó társadalom, és milyen szerepe volt ebben a Jeruzsálemben megépített Templomnak.

(Amely akkor még a vallás egyetlen temploma volt. A kis helyi zsinagógák inkább még közösségi házakat jelentettek.) Beszél arról, milyen vallási és (egyben vagy külön) politikai irányzatok léteztek a zsidóságon belül a régi időkben,

kik voltak például a farizeusok, a szaddokeusok vagy a zelóták.

És külön érdekes ez a videó is, amelyben Sam bemutatja, ki lehetett Jézus rabbi, hogyan kapcsolódott mindaz, amit mondott, tett és tanított a korabeli zsidó vallási és politikai irányzatokhoz, azaz, hogyan gyökerezett a zsidó kultúrában. (Bizarr, hogy mindezért még külön elnézést is kér a videó elején.) Ugyancsak érdemes megnézni ezt is: Hillel rabbi egy nagyon fontos személyiség a zsidó vallásfilozófia történetében, Jézus rabbi pedig sok szempontból Hillel rabbi követőjének tekinthető.

(Jó lenne, ha eljutnánk oda, hogy ezután ne kelljen magyarázkodnom, de ha mindenképpen muszáj: Nyilván itt most nem a hitét akarom rombolni bárkinek. Nem gondolom, hogy azok a történeti állítások, amiket kutatások alapján teszünk, lerombolnák egy-egy vallás spirituális igazát. Egy-egy dogma tényszerű megcáfolása nem érvényteleníti a vallásos élményt, aminek valós és fontos szerepe van sok ember életében, az enyémben is. De a vallások történeti vizsgálata segíthet abban, hogy jobban megértsük és elfogadjuk egymás igazát is.)

Hát ezek lettek volna a vlogok, amiket be szerettem volna mutatni. Most így utólag látom, hogy pont tíz lett belőlük, pedig a listát nem egy rangsoroló top 10-es listának szántam...

 

Végezetül még néhány videóesszé-ajánló. Ezekben az esetekben én az egész csatornát nem tartottam olyan izgalmasnak, de volt egy-egy esszé, gondolat, amit kifejezetten fontosnak és/vagy gondolatébresztőnek éreztem. Mindez persze titeket ne tartson vissza, hogy az adott csatornák más tartalmaival is tegyetek egy próbát, és ha tetszik, rendszeresen kövessétek.

Macabre Storytelling a „csajozásról”

Végre egy kellőképpen összetett esszé az úgynevezett PUA-jelenségről, azaz azokról a srácokról, akik más, kétségbeesett magányos legényekről húznak le nagy pénzeket csajozási tanácsokért, közben pedig sokszor egy nem túl korrekt, sőt egyenesen megtévesztő, előítéletes képet alakítanak ki a nőkről. A jelenség nagyon idegesítő tud lenni, de azért elég sok árnyalata van. Azoknak a helyzetét, akik elkeseredettségükben ilyen tanácsadókhoz fordulnak, meg tudom érteni, mert én is voltam ilyen helyzetben. Arról sok szó esik, hogy a „puák” miért károsak, milyen rossz sztereotípiákat terjesztenek férfiakról és nőkről. A Macabre Storytelling csatorna azonban végre nem egyoldalúan elítélően közelít az egészhez, hanem megpróbálja a lehető legnagyobb megértéssel és a lehető legtöbb oldalról vizsgálva körüljárni a kérdést. Így az esszét bátran ajánlom azoknak is, akiket idegesít a PUA-jelenség és azoknak is, akik pedig úgy gondolják, hogy a „mai világban” úgymond a „feminizmus van túltolva”. Pontosan egy ilyen megértő, összetett látásmód lehet az alapja a harciasságon túllépő jó beszélgetéseknek.

LonerBox, a skót szociológus arról, miért éppen Európából indult ki a gyarmatosítás, és nem máshonnan. Úgy általában ahhoz adhat jó támpontot, hogyan válthatjuk fel a történelmi események elemzésében a rosszindulatú rasszizmust és a komolytalan nemzetkarakterológiai szellemeskedéseket valós történeti-társadalmi-gazdasági elemzésekkel. Érdemes megnézni. 

 

Egy rendszerkritikus látásmód kialakulásáról

Ebben a videóesszében Katherine Katherout mesél arról, hogyan ébredt rá saját kiváltságos helyzetére és a körülöttünk, velünk élő társadalmi igazságtalanságokra, arról, milyen fontos mindezt tudatosítani, ha el akarunk kezdeni változtatni a helyzeten, és arról is, mennyi minden állhat egy ilyen tudatosodás útjában. Aki Magyarországon járja be ezt az utat, azt a környezete (az én tapasztalataim szerint) sokszor egészen ordenáré módon próbálja elhallgattatni, illetve nagyon támogatva is vannak az olyan rágalmazó-gyűlölködő tartalomgyártók, akiknek az ilyen vélemények elhallgattatása, és minden jószándékú ember bemocskolása a kijelölt feladatuk. Ezért jó és hasznos néha ilyen embereket látni-hallani, mint Katherine Katherout, akik az egész tudatosodási folyamatról derűvel, mosolyogva tudnak beszélni. Ez fontos és biztató lehet nekünk a magunk helyzetében.

Alice arról, miért nem könnyű a fent leírt folyamat

Egy előzőhöz hasonló esszé arról, miért nem könnyű rendszerkritikus gondolatoknak utat törniük, akár az egyes emberekben is. Míg Katherine Katherout inkább arról beszélt, hogy a rendszer milyen akadályokat épít be tudatosodásunk és kritikusságunk kialakulása elé, a francia (de videókat angol nyelven készítő) Alice Capelle belső gátjainkról beszél.

 

Képkirakó Danival, Bencével és Erzsivel

Egy vidámabb videó így a végére. Ung Dani (a fenti képen középen) egy kiemelkedően tehetséges fiatal rajzoló jellegzetes stílussal. Tevékenységét egyébként is érdemes követni, szóval nála valójában mégis tudom az egész csatornát is ajánlani, de most csak egy érdekes kísérletet szeretnék bemutatni tőle.Régebbi, hétköznapi szituációkról készített ironikus animációit is szerettem. A jelek szerint mostanában egy új „egészestés” rajzfilmen dolgozik, amit kíváncsian várok. Ebben a két videóban viszont barátaival, Bencével és Erzsivel (a CulturGeeks csatorna működtetőivel) egymás képeit egészítik ki: Dani rajzokkal a többiek fotóit, Erzsi és Bence fényképekkel Dani rajzait. Az ötlet és a megvalósítás is kellőképpen jópofa ahhoz, hogy érdemes legyen ránézni.

 

Ezzel kívánok Boldog Új Évet Mindenkinek! Hamarosan újra találkozunk.

Vlog-ajánló 2021 (I. rész)

I. rész

A tavalyi ajánló után, gondoltam, idén is készítek egy összeállítást azokról a videóblogokról, amelyeket idén fedeztem fel, és nagy hatással voltak rám, illetve amikről úgy gondolom, a fontos üzeneteik miatt érdemes őket rendszeresen követni. A YouTube tagadhatatlanul egy fontos fórummá, véleményformáló médiummá nőtte ki magát, és olykor egészen komplex és gondolatébresztő gondolatokra lehet ott találni. Így szerintem másoknak is érdekes és hasznos lehet, ha ilyenekre felhívom a figyelmet. Most is bátorítok mindenkit, hogy ha megteheti, támogassa (patr(e)onálja) is ezeket a műsorkészítőket, szerintem ők a minőségi tartalmaikkal megérdemlik.

Knowing Better

A csatorna működtetője egy veterán amerikai katona (a valódi nevét nem árulja el), aki Hawaii-ról származik egy régi katonacsaládból.Az USA katonájaként Irakban szolgált a korai 2000-es években. Leszerelése után történelmet és pszichológiát tanult az egyetemen. Kicsit hasonló figura tehát, mint a tavaly bemutatott Cypher (Joe Hall-Patton), a Cynical Historian csatorna alkotója. De míg Cypher csak történelmi témákkal és a történész mesterségének műhelytitkaival foglalkozik, Knowing Better a legkülönbözőbb témákhoz szól hozzá. Történelmi tévhitek cáfolata és ritkán emlegetett múltbéli események mellett, érdeklik a pszichológia, a társadalom és a politika jelenségei is. Emellett több menyét gazdijaként szívesen ad gyakorlati tanácsokat a menyétek tartásával kapcsolatban is. Egyben azt is megmutatja, hogy a történelem és a pszichológia milyen széles látóteret tud adni az ember kritikai gondolkodásának, már persze ha megvan benne az az érdeklődő kíváncsiság, ami például Knowing Bettert is jellemzi. A névválasztás valószínűleg nem úgy értelmezendő, hogy a szerző egy nálunk mindent jobban tudó embernek tartja magát, hanem inkább úgy, mint aki folyamatosan törekszik arra, hogy új ismereteket szerezzen, és így egyre jobban megismerje a körülötte lévő világot. Igaz, ennek némileg ellentmond az, hogy az alkotó minden videóesszéjét ezekkel a szavakkal fejezi be: "Because now you know it better." (Mert most már jobban tudod),ezzel a jellegzetes kézmozdulattal kísérve, amit a rajzoló is megörökített. Ez a mondat kissé nagyképűen hangzik egy véleményvideó végén, de annyi baj legyen. Knowing Bettert amúgy nem jellemzi a nagyképűség, tényleg inkább a kíváncsiság. Mai világunkkal és gazdasági rendszerünkkel szemben ő is elég kritikus (ahogyan a többi itt bemutatott alkotó is), de nem olyan radikális demokratikus szocialista/szociáldemokrata, mint néhányan azok közül, akikről az alábbiakban még szó lesz. Néhány dologgal szemben nem fél különvéleményt mondani. Például: sokak véleményével szemben az ő „mérsékelt” (moderate) véleménye szerint a világot tönkretevő fosszilis energiahordozó-kitermelés alternatívája nem egyedül a megújuló energiaforrások, hanem az atomenergia is, ami szerinte jóval biztonságosabb, mint azt sugallják nekünk.Néhány konkrét videó Knowing Bettertől, amiket ajánlok a kedves olvasó figyelmébe:

Az amerikai veteránok nehéz helyzetéről

Mohandász Gandhi rasszizmusáról

A japán háborús bűnökről a II. világháború alatt

Hawaii történetéről (hogyan lett az Amerikai Egyesült Államok része)

A paraszociális kapcsolatokról (melyekről már itt a blogon is volt szó egy másik téma kapcsán)

Kritika az amerikai kapitalista individualizmust népszerűsítő irodalomról

Kritika a rendőrség túlfegyverkezéséről

 

Elfnet

A csatorna magyar nyelvű, működtetője egy ismeretlen magyar srác, egészen széles érdeklődésű, de mindegyik témájához nagy igényességgel áll hozzá. Nagyon tetszettek közérthető műszaki ismeretterjesztő videói például a különböző lőfegyverek működéséről, az elérhető sebességekről vagy az első repülőgépek kifejlesztésének folyamatáról. De a rajzfilm-ajánlói is egészen kiválóak, és sokszor még az ajánlott mű ismerete nélkül is szórakoztatóak tudnak lenni. Egy érdekes és tanulságos vállalkozása volt az elvileg gyerekeknek (is) szánt, de kifejezetten nem gyerekeknek szóló rajzfilmeket bemutató sorozat. Újabban leginkább régi, nagyrészt elfeledett harckocsik bemutatásával foglalkozik, amihez az ötletet a régi autóskártya-paklik adták. Így aztán logikus volt, hogy Elfnet is elkészítette a maga „tankoskártyáját”,

aminek (én azt tippelem) elég nagy piaca is lehet.

 

Useful Charts

Ennek a csatornának a működtetőjeMatt Baker kanadai vallástörténész, aki egy családfarajzoló programot is írt. Ezt használva főleg régi uralkodói családokon mutatja be, hogyan működik a családfakutatás. (Ennek kapcsán a néző nyilván kedvet kaphat saját családfájának összeállításához is, még akkor is, ha nem tartozik semmilyen királyi dinasztiához.) Kifejezetten érdekesek azok a videói, amelyekben arról beszél, hogy kik lehetnének mai köztársaságok uralkodói,ha azok még mindig monarchiák lennének.(Pl. Franciaország, Itália, Brazília.)Ez azért is érdekes, mert bemutat különböző szempontokat, amelyek az emberi jogalkotás alapjait képezték illetve képezik pl. az örökléssel kapcsolatban. Így ez tényleg hasznos, történészeknek is. Ebben a videójában a leghosszabb ideig regnáló uralkodókat mutatja be. De van egy összeállítása régi európai koronákról is:ebben természetesen szerepel a magyar Szent Korona is, amiről Matt Baker meglepően pontos ismeretekkel rendelkezik, és látszik, hogy gondos kutatómunkát végzett ehhez a videójához is. (Egyébként mi magyarok általában sokat tudunk a saját Koronánkról (kivéve azokat, akik bármiféle múltbéli kontextus ismerete nélkül borzasztóan hülye elméleteket gyártanak arról, hogy ez a Korona miért szent, és mi volt eredetileg), éppen ezért kifejezetten hasznos lehet, ha kicsit ismereteket szerzünk arról is, hogyan működtek a koronák más monarchiákban. Akik pedig bármiféle múltbéli kontextus ismerete nélkül borzasztóan hülye elméleteket gyártanak arról, hogy ez a Korona miért szent, és mi volt eredetileg, azok számára pedig éppen egy történeti és művészettörténeti kontextust nyújthat egy ilyen összehasonlítás, hogy hogyan működnek a koronák általában, és mi a funkciójuk, ezáltal talán segíthet legalábbis árnyalni a képtelenül ostoba elméleteiket.)Az ázsiai koronákról is van egy külön videója, ezt is érdemes megnézni.

 

Vera beszél

Vera egy Londonban élő fiatal magyar takarítónő, aki fontos gondolatait mondja el a Világról. A Tik-Tokon kezdett rövid, frappáns kritikus üzeneteket megosztani, majd később, a YouTube-on hosszabb, jobban kifejtett véleményekkel folytatta. (Egy idő óta nem került ki ezekből újabb, pedig én például szívesen néztem.) Sikerrel szállt szembe mind azzal az előítélettel, hogy akinek nincs megfelelő végzettsége, vagy nem kellően „intellektuális” munkát végez, annak nem is lehet saját véleménye, illetve ha van is, nem mondhatja el, vagy ha el is mondja, az csak szélsőséges lehet. Általában Vera (aki szintén megvívta a maga küzdelmeit saját előítéleteinek lebontására és tapasztalatainak kritikus feldolgozására) abban próbál segíteni, hogy egy egymásra és párbeszédekre nyitottabb, őszintébb világban élhessünk. És az ilyen józan, de együttérző hangokra manapság nagy szükség van. Ebben a videóban például arról, miért érdemes közügyekkel foglalkozni, egyáltalán mi az, amit sokan közös ügyünknek tekinthetünk, és hogyan érdemes ilyen ügyekben cselekedni. (Azaz politizálni – mondanánk, ha nem félnénk ettől a szótól. De ez a videó másik témája: miért nem kellene félnünk ettől a szótól és az ilyen ügyektől.) Ez a videó nekem is kifejezetten hasznos volt, akiről látjátok, hogy milyen politikai véleményeket osztok meg, de ez a kérdés az, amit még mindig én is bizonyos távolságtartással kezelek. Vera videója kifejezetten hasznos volt nekem is, hogy lássam, miért nem kellene félni ezekről is beszélni. Ez szintén kifejezetten hasznos volt, már csak azért is, mert felhívta a figyelmemet egy másik nagyon hasznos csatornára is, amelyikről majd egy másik alkalommal írok:

H. Cs. H. Janka csatornájára, aki a nemiség számos kérdésével foglalkozik őszinte módon, pont azt a korosztályt megcélozva, amelyiknek ez hasznos lehet.

(Itt van aztán ez a videó is kissé megtévesztő címmel, mert bár a mostanában bevettnek számító „hogy neked ne kelljen” ("so you don’t have to") szófordulatot tartalmazza, a vége mégiscsak az, hogy az eredeti videó legnagyobb részét velünk is végignézeti, de közben kifejezetten részletes elemző kritikai véleményt mond róla.) Az utóbbi időben sem Vera, sem Janka nem igazán aktív a YouTube-on, de remélem, látunk még tőlük ilyen videókat, addig meg itt vannak az eddigi esszéik mindnyájunk épülésére. Ha összesen csak ennyit alkottak, szerintem azért is végtelenül hálásak lehetünk.

(Frissítés: Jankának azóta kijöttek új videói, kíváncsi leszek rájuk.)

 

The Take

Működtetői: Susanna McCullough és Debra Minoff. Ez a csatorna főleg hollywoodi filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, és főleg olyan szempontból, hogy bemutatja, ezekben milyen klisék jelennek meg, főleg nemek és rasszok tekintetében, milyen típusok azok, amelyek felvonulhatnak bizonyos filmekben, és hogy az ilyen klisés karakterek hogyan hathatnak a látásmódunkra. Fontos elmondani: ezek a videóesszék nem feminista és/vagy rasszizmusellenes kiáltványok, nem utólagos számonkérő, ledorongoló szándékkal készültek. Egyszerűen arról van szó, hogy Debra és Susanna kultúrtörténeti szempontból elemeznek bizonyos hollywoodi filmes jelenségeket, amelyek akarva vagy akaratlanul hatnak a világ más országainak filmművészetére is. Megmutatják, hogy egy-egy korszakban miért éppen azok a típusok jelentek meg, hogyan változtak ezek az idők folyamán más helyzetekben. Az ilyen kultúrtörténeti jelenségek, azok bemutatása sokat adhat hozzá társadalmi, társadalomtörténeti ismereteinkhez, így egy-egy korszak elemzéséhez. Néhány példával is szemléltetve: típusok amiket elemeznek: „a mágikus néger”, vagy ellentétpárja „a fehér megmentő”, „az őrült tündér álomlány” (erről már egy magyar forgatókönyvíró is írt), „az aszexualizált ázsiai férfi”, „a tüzes latin csaj”, stb. Közben persze azért az alkotók nem tesznek úgy, mintha nem lenne véleményük bizonyos ilyen jelenségekről. Igenis véleményt mondanak arról, amikor egyes filmek alkotói negatív hatású jelenségeket próbálnak meg követendő példákként bemutatni nekünk. Például a szerelmét már a zaklatás kategóriájáig menően üldöző reménytelen hősszerelmes típusát. Mindenképpen hasznos, ha rájövünk, hogy ez a fajta viselkedés nem egészen oké. Ezt nekem is sokáig tartott megtanulni. De meg vagyok győződve róla, hogy könnyebben ment volna, ha több pozitív példát látok magam körül a másik békés elengedésére. Akár fiktív példákat is. Ezért tartom fontosnak, hogy manapság ilyen jelenségekről is lehet kritikusan beszélni. És ha valaki esetleg továbbra sem lenne tisztában azzal, mivel is foglalkozik az a bizonyos „gender-studies”, akkor annak ezzel a csatornával tudom szemléltetni: pontosan az ilyen jelenségek kritikai társadalomtörténeti elemzésével.

 

Cue 22

Működtetője Anna (Ánya) egy orosz lány (videókat viszont angol nyelven készít). Eleinte ő is inkább egyes filmeket elemzett, de aztán ezen túllépve már ezeknél komplexebb videókat is kezdett készíteni, és nem csak a filmeken keresztül megközelíteni jelenünk valóságát. Eddig viszonylag kevés esszét tett ki a YouTube-ra, azok azonban mind eléggé gondolatgazdag és gondolatébresztő véleményvideók napjaink jelenségeiről.

Például

Új középkor? Arról, hogy mi az alapja annak az ijedelemnek, miszerint manapság visszatérnek a „sötét középkori idők”? (Más szóval: miért vonzanak annyi embert az irracionális világmagyarázatok, illetve miért érzik annyian úgy, hogy a racionális, tudományos gondolkodás nem összeegyeztethető a hittel, az átéléssel, az érzelmekkel? Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel?)

Nők és az idősödés. Arról, hogy miért és hogyan félnek a nők az öregedéstől. Mennyiben van ebben szerepe annak a nyomásnak, amit a társadalom képes a nőkre helyezni?

Miért nem működik az ún. ’cancel culture’? (Az a módszer amikor a másokon hatalmaskodó, másokat megalázó embereket próbáljuk megalázni és szinte eltörölni mások tudatából…) Hogyan lesz ebből egy fordított áldozatiságkultusz?

A romantikus szerelem kritikája. Miért idealizáljuk a reménytelen szerelmet? Mennyiben egy történelmi fejlődés eredménye ez? Mennyiben férfiközpontú (patriarchális) eredetileg? Hogyan él a tudatunkban ma, amikor a szex (látszólag?) annyira fontossá vált, közben viszont annyira sok a magányos „Cyrano” mindenfelé?

 

Hogy megint ne legyen túl hosszú a bejegyzés, megint kettébontom az egészet, és a többi néhány csatornát, amit még ajánlani akartam, majd a holnapi részben fogom tárgyalni.