Idézőjel (Bajza)

„Én (…) becsülöm a történetvizsgáló fáradozásait, mert történetvizsgálat nélkül nem támadhat történetíró: de csak ott becsülöm, hol való és hasznos dolgokkal foglalatoskodik. (…) Én nem elégszem meg annak tudásával, mi történt, hanem azt kívánom kifejteni philosophiai szellemmel – mert a historia philosohia nélkül csak sovány emlékeztető krónika –miért történt ez vagy amaz így és nem máskép, s miért kellett szükségképen így történnie; s én megvallom, bármint szánakozzék rajtam és együgyűségemen Horvát István, ha historiai dolgokat írni fogok (…) nem annyira arról leszen kedvem beszélni, milyen hímzetű vala Szent István király palástja, hanem inkább arról, milyen vala azon ember szelleme, kit e palást ékesíte; nem annyira arról, egyenesen állott-e a kereszt valaha a magyar koronán vagy görbén, hanem arról, mi hasznot és kárt hoztak a közjóra azon fejek, melyeken e korona fénylett.(…). Én nem tartom oly fontosnak, mint Horvát István azt, ha Kain magyar név-e vagy zsidó; nem tekintem a magyar história fő problémájának annak megfejtését: őseink honnan eredtek, mert ez, ha világosságra hozza is valaha Horvát –mit kétlek – szép dolog lesz ugyan magában, de nem sok hasznú, s bármi sok értekezéseket ír is össze Horvát felőle figyelem gerjesztésül, azok a polgári életre semmi tanulságosat nem foglalhatnak magokban; a história pedig csak úgy felelhet meg czéljának valóban, ha, mint Cicero mondotta, magistra vitae lészen.”
(Bajza József)