A Sötét Oldal és a Birodalom közötti különbségről

A Birodalom és a Sötét Oldal között véleményem szerint világosan különbséget kell tenni. Mégpedig azért, mert –feltéve, hogy köztársaságpártiak és demokraták vagyunk – egész más az egyik és a másik elleni küzdelem módja. Még akkor is, ha a jelenlegi helyzetben éppen egymás szövetségese a kettő, tehát az ellenük való harc számunkra összekapcsolódik.

Előbb azonban meg kell értenünk a düh és a gyűlölet közötti különbséget is. Erre pedig azért van szükségünk mindenekelőtt, mert ez a különbségtétel a Sötét Oldal lényegét érinti.
Padawan koromban nekem is gyakran mondta a mesterem, hogy ne hagyjam, hogy a haragom vezéreljen, mert az könnyen a Sötét Oldal felé vihet. Ezt más mesterektől is hallottam. Volt idő, mikor emiatt kicsit el is bizonytalanodtam: mit kell tennem akkor, ha hirtelen valami erős érzelmi hullám tör rám? El kell fojtanom? Időbe telt mire rájöttem, hogy az elfojtás a lehető legeslegrosszabb amit a Jedi tehet. Az érzelmek elfojtása minden másnál erősebben lök a Sötét Oldal felé. Az elfojtott érzelmek előbb-utóbb ugyanis nagyon torz formában fognak feltörni. Ez szinte közhely.
Egy nagyon okos, és általam nagyon tisztelt mester azt mondta, hogy az érzelmeket, és a hirtelen haragot is nem elfojtani kell, hanem megélni. Ezt sem értettem egy darabig. Aztán rájöttem, hogy a vívásnak is az a lényege, hogy igyekszel nem beleállni az ellenfeled támadási vonalába, hanem abból kilépni majd az egész támadás lendületét elvezetni. Ugyanígy a rádtörő nagyon erős érzelmek lendületét is vezetheted más, neked nem ártó, sőt kedvező irányba. Ennek a technikájában pedig ugyanúgy lehetséges képezni magunkat, mint a vívásban.

Nem véletlenül hoztam fel a vívást. Merthát mindnyájan tudjátok, hogy néha harcolnunk kell, ha nem is mindig fizikailag. (Nem véletlenül kezdődött az egész írás egy küzdelem felidézésével.) A harcot nem mindig kerülhetjük ki. Figyeltem a mesteremet és figyeltem magamat is harc közben. Mi az ami ilyenkor irányít engem, vagy akár őt? A düh. Harc közben a legjámborabb ember arca is eltorzul, szeme szikrát szór az ellenfélre, és üvöltés tör elő belőle. Ahhoz, hogy győzni tudj, bizony dühösnek kell lenned az ellenfeledre. A düh hirtelen erős érzelmeket vált ki, az erős érzelmek pedig erős aktivitást. Ez az erős aktivitás pedig kell ahhoz, hogy megtedd azt a sokszor (magadhoz képest is) emberfeletti erőfeszítést, ami a győzelemhez szükséges. De máskor is, ha valami nagy próbatételre, nagy feladatra készültem, olyankor úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy teljesíteni tudjam, ami ki van tűzve elém egy kicsit dühösnek kell lennem. A mesterem szerint ez jó düh, mert nem pusztítani, hanem alkotni segít.
Egy másik mester ezt nevezte kontrollált dühnek. A kontrollált azt jelenti, hogy a düh, azaz a felfokozott aktivitás elmúlik olyankor ha teljesítetted a feladatot, amihez erre szükséged volt. Ha harcról van szó, akkor a győzelmed után kell elmúlnia a dühödnek. Ha megfelelő volt az erőfeszítés, amit tettél, akkor ez magától is bekövetkezik.
Persze ez nem ilyen egyszerű a gyakorlatban. Mert ha olyan ellen harcolsz, aki elpusztított valakit, aki fontos neked vagy valaki másnak, szóval, ha olyan ellen, aki valami nagy igazságtalanságot művelt, akkor a harc és a dühöd nem ér véget az ő lefegyverzésénél. Akkor hozzá tartozik az egészhez az igazságtétel is, akár a bosszú.

Az igazságtétel kell, hogy helyreálljon az egyensúly az Erőben. De a bosszúban könnyű elveszteni a mértéket. Ilyenkor hasznos, ha van melletted valaki más is, egy hű barát, aki lefogja a kezed, mielőtt olyanra sújtanál le, aki nem szolgált rá, vagy jobban megaláznál valakit, mint amennyire rászolgált. De nekem meggyőződésem (és kell is, hogy egy jedit ez vezéreljen), hogy lehetséges az igazságszolgáltatás megfelelő mértékét megtalálni, azt a mértéket, amelynél a lehető legkisebb mértékben zökkentjük ki az egyensúlyból az Erőt (tökéletes megoldás úgysincs, ha már zavar támadt az Erőben, az csak lassan egyensúlyozódik ki újra teljesen). Másrészt az is meggyőződésem, hogy ebben képezhetjük, fejleszthetjük is magunkat, hogy az igazságtételben is időben meg tudjunk állni, és hogy ne saját hibáinkért álljunk bosszút ellenfeleinken.

A Sötét Oldal tulajdonképpen nem a dühöt használja, és engedi szabadjára, hanem a gyűlöletet. A gyűlölet lényege, hogy a harag érzése az ellenfeled iránt nem csak a harc előidézte módosult tudatállapotban van meg, hanem azon kívül is. Teljesen józan állapotban is, permanensen. A gyűlölethez ezért a Sötét Oldal jól felépített, néha még logikusnak is tűnő ideológiákat gyárt. Az ilyen ideológiák támpontjai az összeesküvéselméletek. Vagyis azok a feltételezések, hogy valamilyen másik lényt azért kell gyűlölni, mert az készül ellenünk valamire. Kinyírni pedig azért kell, hogy ezt az ellenünk irányuló cselekvést ne tehesse meg. Aki hagyja, hogy gyűlölete vezérelje, az preventív támadást akar folytatni az ellen, akit vagy amit gyűlöl.

Persze, ha egy sith mondatait hallgatjuk, nem fog gyűlöletről beszélni. Ami az érvelésében előjön az inkább az, hogy ő valamit (a Galaxist, a népet, az eszmét) megtisztítani akarja valamitől valami rárakódott mocsoktól. Nem mondom, hogy én sosem mondok ilyet, de a mocskon sosem szoktam személyeket érteni, mindig csak elvont fogalmakat. A sith azonban személyeket ért alatta, akiket el kell takarítani. A gyűlölet a sithek szerint eszköz egy ilyen megtisztítási folyamathoz. Nemigen érzékelik, hogy az eszköz néha céllá válik, azaz a pusztítás önmagáért való pusztítás lesz. A sithek a jediket is azért gyűlölik, mert szerintük a jedik szabad teret engednek a szennynek, azzal, hogy tolerálják mások másságát, sokszínűségét. A sith mindig egyöntetűsíteni akar, ezt fogja fel tisztításnak. A sithek érvelésében időről időre azzal lehet találkozni, hogy ők hű őrzői valamiféle Ősi Szellemnek, amitől a jedik eltértek. A sithek és a jedik ellentéte ezért tűnik kibékíthetetlennek.
Hozzá kell tenni, hogy a sithek is képesek tisztelni a tudást és a felkészültséget. (Mind a tudományos, mind a mentális és misztikus felkészültséget.) A jediket is tudják tisztelni ilyen tulajdonságokért. Ezért van, hogy a legtöbb sith nagyúr, ha egy jedivel össze kell csapnia, nem akarja az ellenfelét rögtön mindenáron megölni, elpusztítani. Inkább megpróbálja a maga oldalára állítani, mindenféle trükkel. Mint már utaltam rá, a sithek a jediket inkább valamiféle magukhoz hasonló, de megtévedt, rossz útra tért harcosoknak tartják, akiket esetleg még vissza lehet téríteni. Kegyetlenségük inkább mások ellen irányul, a jedikben az eszméiket utálják, nem a személyeket.

A Birodalom egész más. A Birodalmat nem a gyűlölet hozta létre, hanem a felfokozott hatalomvágy. A hatalomvágy egy eltorzult formája annak a természetes igénynek, hogy az ember szeretne minél kényelmesebben élni, és az akaratát minél zökkenőmentesebben érvényesíteni. Ezen célok érdekében a legtöbb ember képes kompromisszumokat hozni, tárgyalni, megegyezni másokkal. A hatalomvágy akkor indul be, és válik egyre betegesebbé, amikor az ember magasröptű céljai érdekében már nem képes kompromisszumokat hozni, hanem az akaratát másokkal szemben egyre inkább feltétlenül érvényesíteni akarja.
Ugyanakkor hiba volna azt gondolni, hogy a Birodalmat ebben a formájában egyetlen ember hatalomvágya hozta volna létre.

Tény, hogy ennek az egy embernek, a Császárnak a hatalomvágya köré épült a Birodalom. Ő azonban csak a középpontja az egésznek, de nem maga az egész egység (bár szereti magáról azt a metaforikus képet sugallni, hogy ő a Galaxis egységének egyetlen megtestesítője). A központi, császári hatalom érvényesítése, azonban sok kicsi, helyi hatalmon keresztül valósul meg. A helyi kis hatalmak persze általában kegyetlenebbek, mint maga az egy központ, a Császár, egyrészt mert gyengébbek, msárészt mert nem függetlenek mindenkitől, és ezt az Uralkodónak való feltétlen megfeleléssel és kíméletlenséggel kompenzálják. Azt is lehetne mondani, hogy a Birodalom az egymáshoz képest koncentrikus hatalomvágyakra épül fel. (Bár lehet, hogy ez szerencsétlen megfogalmazás.)
Nem hiszem, hogy Palpatine szenátor ifjúkora óta saját egyszemélyi korlátlan hatalmának kiépítésén fáradozott volna, mint azt egyesek hinni szeretik.

Palpatine tehetséges és tiszteletreméltó politikus volt, aki valóban sokat tett a Köztársaság helyzetének stabilitásáért. Tehetsége, tudása, aktivitása kivívta maga iránt sokak tiszteletét. A tisztelet tekintéllyel, a tekintély pedig bizonyos hatalommal jár. (Vagyis mások befolyásolásának képességével.) A hatalom azonban könnyen elbódíthatja az embert. Meggyőződésem, hogy sok önműveléssel és önreflexióval ezt is ki lehet kerülni, de tény, hogy Palpatine-nak nem sikerült. Kialakult benne saját tévedhetetlenségének meggyőződése, ennek nyomán pedig az a szilárd meggyőződés, hogy korlátlan hatalomhoz jutása csak a Galaxis üdvét szolgálhatja.
Többen mondják, hogy már a szeparatisták mozgalma és az ennek következtében kirobbanó klónháború mögött is Palpatine állt. Ezt én nehezen hihetem, bár erre nézve egyre meggyőzőbb bizonyítékok kerülnek elő. Tény, hogy egy vészhelyzetben szükség lehet egy nagyformátumú egyszemélyi vezetőre, aki gyorsan dönt, ha kell. Palpatine ilyen volt, és a klónháborúban tanúsított határozottsága hozzájárult egyrészt személyi kultuszának kialakulásához másrészt ezzel együtt ahhoz is, hogy a háború idejére megszerzett rendkívüli hatalmát állandósítani tudja. De hogy ő rendezte volna meg az egész klónháborút? Ezt nehéz elképzelni. Túl sokat kockáztatott volna ezzel, egy nagyon csúfos bukást. Másrészt az látszik, hogy a háború keltette káosz nagyon sokakban valóban azt a meggyőződést ültette el, hogy a Galaxisban rendet kell tenni bármi áron, még akkor is, ha azzal a Galaxis lakói szabadságukat ilyen olyan mértékben elvesztik.

Sokan azt is mondják, hogy a Császár egy sith lord is egy személyben. Ha ez igaz, akkor jó kérdés, hogy vajon a sithek elképzeléseit akarta uralomra juttatni azzal, hogy létrehoz egy központilag irányított, centrális erőterű Birodalmat, amely majd jól rendet tesz mindenhol vagy… Vagy azért képezte magát sith lorddá, hogy hatalmi céljainak szolgálatába az Erő Sötét Oldalát is beállíthassa. Az első lehetőség mellett szól, hogy uralma kezdetétől ő is a Galaxis „megtisztítását” deklarálta mindenféle káros dolgoktól. De ez végső soron csak jelszó, és a jelszavak véletlenül is hasonlíthatnak egymásra. Én az utóbbi lehetőséget valószínűbbnek tartom, már csak azért is, mert Palpatine mindig inkább egy józan politikusnak mutatkozott, mint egy spirituális és misztikus Sötét Nagyúrnak.
Akár így, akár úgy, a Császár ingoványos útra lépett, amikor tanulmányozni kezdte a Sötét Oldalt, akármikor is kezdte azt.
Egyrészt: Palpatine kancellár legnagyobb ellensége a szeparatisták vezére, Duku gróf volt, akiről eléggé általánosan ismert, hogy sith volt. Palpatine kegyetlenül leszámolt Dukuval és szövetségeseivel. Most ezek után miért bízik abban, hogy a Sötét Oldal bízni fog benne, és elfogadja szövetségesnek?
Egyelőre úgy néz ki, hogy a Sötét Oldal nem akad fenn Duku halálán és mozgalmának szétverésén, azt valami magától független dolognak tartja. És úgy tűnik a jelszavak miatt, az egyöntetűség, a centralizáltság, „a Galaxis megtisztítása” és a megfeleő kíméletlenség miatt a Sötét Oldal egyelőre valóban támogatja az Uralkodót. (Súlyos tévedés azt hinni, hogy azért támogatják, mert ezzel keresztbe tehetnek a Jedi Rendnek.) De miből gondolja a Császár, hogy a Sötét Oldal bizalmát meg tudja tartani, hogy a sitheket továbbra is irányítani tudja majd? Mégha igaz is, hogy a Császár egy sith lord, a többi sith szemében ő akkor is csak egy ravasz és veszélyesen simulékony politikus lesz. A Császár esetleg kénytelen lesz uralma fenntartása érdekében olyan kompromisszumot kötni, amit a Sötét Oldal majd opportunizmusnak tart, és ezt az opportunizmust majd számonkéri rajta.

Másrészt, ha a Császár tényleg egy sith lord, akkor a misztikus tudás is köti. Aki megszerzett valamilyen Tudást, annak tovább is kell adnia. Kell, hogy legyen egy tanítványa. És a tanítványban mindig ott van a lehetőség, hogy túlnő a mesterén.

A Császár jobbkeze szintén egy sith, Darth Vader, akiről senki sem tudja honnan jött, és ki ő egyáltalán. Ha az uralkodó egy sith, akkor nyilván Darth Vader a tanítványa, erre utal már az a feltétlen ragaszkodás is, amellyel az Uralkodóhoz kötődik, és minden akaratát végrehajtja. De vajon mindig így lesz ez? Nem lehet, hogy majdan nem a mestert, hanem az elvtelen politikust fogja látni az Uralkodóban? (Ezt sokkal inkább el tudom képzelni róla, mint Wilhuff Tarkin admirálisról, akire néhányan mint majdani önálló politikai tényezőre tekintenek.

Tarkin egy fegyelmezett katona, a Birodalom katonája. De Vader egy olyan szervezet tagja, amely elvileg független a Birodalomtól.)
Egyébként a Birodalom vezetői apparátusában szerintem elég jelentős részben olyanok vannak, akik az erőskezű politikának ugyan hívei, de a sitheket nem szeretik. Szövetségesként elfogadják őket, de nem szeretnének az ő irányításuk alá kerülni. Vadert is csak azért viselik el, mert egyrészt kemény és sikeres katonai vezető, másrészt mert eddig tényleg mindenben alávetette magát a Császárnak, minden vita vagy renitenskedés nélkül.

Mit tehetnek a köztársaságiak jelen helyzetben? Mit tehetünk mi? Mit tehet a Jedi Rend?

A Jedi Rend szintén autonóm szervezet, nem politikai jellegű, elvben független a Galaxis politikai rendszerétől. Nem is feladata a politizálás. A Rend tagjainak elsődleges feladata a spirituális önművelés, a belső tökéletesedés, az Erő minél teljesebb átélése. Ez azonban kinek kinek belső feladata. Mi a Rend feladata a Galaxis felé?
A Rend feladata a Galaxis nehéz sorsú lakóinak való segítségnyújtás. Valamint a Galaxisnak minél pontosabb megismerése tudományos eszközökkel. Egyáltalán: a Galaxis minél teljesebb önismeretének elősegítése. (Mégha ez talán most nagyzolóan vagy frázisosan hangzik is.)
Most a Jedi Rend mégis kiáll a köztársaságiak mellett. Miért?
Éppen azért mert a Birodalom a Galaxis lakóinak való segítségnyújtásunkat akadályozza az őt kritizálókkal szembeni kíméletlen bánásmódjával. Másrészt mert kétségbevonja, sőt tagadja azt a lelkiismereti szabadságot, ami a Galaxis megismeréséhez, másrészt a személyes belső önműveléshez szükséges.
Ugyanakkor a Birodalommal való szembenállásunk a küzdelem minden hevessége ellenére sokkal inkább taktikai, tehát elvben nem olyan kiengesztelhetetlen, mint ami a Sötét Oldallal szembeállít minket. (Hogy a gyakorlatban mennyire lesz engesztelhetetlen az ellentét, az persze attól függ, milyen szörnyűségeket, kegyetlenkedéseket követ el a Birodalom velünk, Rendünk tagjaival, és a velünk együttérzőkkel szemben.)
Elvben a Birodalom vezetése is csak kényelmetlen akadálynak tekint minket a korlátlan hatalom felé. Ennek ellenére meg sem próbált megegyezni velünk, lekenyerezni minket, kompromisszumot felajánlani nekünk, hogy betagozódjunk a Birodalom struktúrájába. Ez a kíméletlenség velünk szemben tényleg a Birodalom sithek általi befolyásoltságára mutat rá (akár valóban sith lord az Uralkodó, akár nem), hiszen a sitheknek nemcsak pillanatnyi gyakorlati-taktikai, hanem engesztelhetetlen elvi ellentétei is vannak velünk szemben, mint azt az elején kifejtettem.

A sithek kegyetlen eszméivel szemben kíméletlennek kell lennünk (a személyekkel szembeni kíméletlenség más kérdés, azon még el kell gondolkodnunk). A Birodalom tisztségviselőivel szemben más a helyzet. A Birodalomnak sok olyan támogatója, sőt, magas pozíciójú tisztségviselője van, aki csak kényelemből áll mellette. Vagy hatalomvágyból. A hatalomvágyat azonban könnyebb félretenni a reális érdekek belátásáért, mint a gyűlöletet. Tehát akik készek saját jól felfogott érdekükből akár a Birodalom ellen is cselekedni, azok felé nyitottnak kell maradnunk, és nem szabad őket elhajtanunk, azzal, hogy korábban kellett volna észhez térni. (Igen, lehet, hogy még az egykori szeparatistákkal is ki kell egyeznünk. Nem adhatjuk fel ugyanis a mostani harcot egy olyan harc kedvéért, amely már régen végetért!) Ugyanez vonatkozik azokra is, akik ma még kivárnak, semlegességet tanúsítanak. Közülük különösen azokra, akik nem szeretik a korlátlan hatalomra törő Császárt, de elégedetlenek voltak a régi Köztársasággal is. Őket meg kell győzni, hogy ha velünk tartanak, akkor ők is beleszólást kaphatnak egy új, jobb Köztársaság felépítésébe. Ehhez azonban először a Birodalmat kell eltakarítani.
Tehát összefoglalva: a Birodalom elleni taktikai harchoz a józan észt kell mindenekelőtt fegyverként felhasználni, és nem szabad vaktában vagdalkozni.

Más a helyzet a fanatikusokkal, akik főként a Sötét Oldal negatív, pusztító energiáit képviselik a Birodalom oldalán. Velük szemben néha tényleg csak a kíméletlenség a jó eszköz, de mint mondtam, ennek a kíméletlenségnek is csak a győzelemig szabad tartania. (Egyébként igen, én is látom: kegyetlenségben és kíméletlenségben nincs különbség például a sithek és a császári testőrség között,

ők hasonlóan szívós, kegyetlen, és főleg tárgyalóképtelen ellenfelek. Igaz, ezek a testőrök nem a Birodalom struktúráját védelmezik, nem is egy eszmét, kizárólag az Uralkodó személyét. Nem tudni, mit csinálnának az Uralkodó nélkül.)

Még sok kérdést vet fel a Köztársaság melletti kiállásunk. Az egyik éppen az, hogy mit kell tisztáznunk magunkkal kapcsolatban, ha sikerre akarjuk vinni a céljainkat, nemcsak a Birodalommal szembeni ellenállás korszakában, hanem később is.
Először is: a Jedi Rend ugyanúgy taktikai szövetségese csak a Köztársaságnak, mint ahogyan taktikai ellenfele a Birodalomnak. Amellett azonban hatalmi struktúrákon kívülállónak tekinti magát. Tehát: ha sikerülne győzni, és létrehozni egy új Köztársaságot, a Jedi Rendnek azonnal vissza kellene térni a békés munkálkodáshoz eredeti feladatai érdekében: vagyis a segítségnyújtáshoz a Galaxis lakóinak, a tudományos munkához a Galaxis jobb önismerete érdekében, és ahhoz hogy tagjainak továbbra is biztosíthassa a spirituális elmélyülést és önművelést. A Jedi Rend részt vehet az új Köztársaság struktúrájának kiépítésében, de világossá kell tennie: nem feladata, hogy hatalmi pozíciót vállaljon ebben a Köztársaságban.

Ha pedig az új struktúra építésében hibák vagy visszaélések lesznek, a Jedi Rendnek vállalnia kell a békés de kíméletlen kritikát is akár az egykori bajtársakkal szemben is. Nem állhatunk ki feltétel nélkül egy rossz struktúra mellett csupán azon az alapon, hogy azt olyan emberek építik, akikkel vállt vállnak vetve küzdöttünk a Birodalom ellen. Ha valamit egykori bajtársaink csinálnak rosszul, kötelességünk őket is figyelmeztetni, hogy szerintünk nem jó irányba haladnak.

És még valami: muszáj tudatosítanunk a Galaxis minden lakójában: nincs olyan, hogy Világos Oldal. Az Erő Sötét azaz Pusztító Oldalával szemben, mi persze az alkotó energiákat képviseljük, de a Jedi Rend (a Sötét Oldallal szemben) nem tartja magát valamiféle egy igaz út képviselőjének. Mert a pusztítás az pusztítás, de alkotni nagyon sokféleképpen lehet. A Jedi Rend nem a Sith Rend ellenpólusa, és nem is a sithek elleni harc a célja. A Jedi Rendnek alkotó energiák felszabadítása a célja, de ne várja tőlünk senki, hogy egy igaz utat mutassunk bárkinek saját alkotó energiái felszabadítására. Mi csak segítséget nyújthatunk, kinyilatkoztatást nem.

Bízzunk benne, hogy mielőbb eljön az az idő, amikor már megint ilyen kérdésekkel foglalkozhatunk. A valami vagy valaki elleni harc helyett az alkotó energiák felszabadításával.