Az államrendszer és az erőszak

Sokak szerint Magyarországon az 1989-es változások óta nem volt újabb rendszerváltás, azaz még mindig az 1989-es rendszerben élünk. Ezt általában azért mondják, hogy hozzátegyék: nem kell aggódni a demokráciáért. Én régóta tudom, hogy nem így van, mert látom a félelmet és az öncenzúrát magam körül. De ami legutóbb történt a Választási Irodánál (konkrétan fizetett zsoldosok állták el az utat, és akadályozták meg egy népszavazási kérvény benyújtását), azalapján már nehéz volna azt mondani, hogy nem történt meg az újabb, antidemokratikus rendszerváltás. (Ezek az ál-optimisták valószínűleg csak akkor ismernék el az antidemokratikus rendszerváltás tényét, ha katonai diktatúra kezdődne. Az meg még nincs. De igazából már arra is bejelentették az igényüket. Nem tudom, van-e még miről beszélni…)

("Így ad Tisza István választójogot a munkásságnak" a XX. század elején)
Népszavazási kérelmet csak a Párt adhat be. (És a kormány, de az ugyanaz…)


Az utat elálló rosszarcú zsoldosok megbüntetése fel sem merült. De miért merült volna fel, hát rendszerfenntartó cselekedetet végeztek...

Pár nappal később néhány régi harcostársunk plakátokat ragasztott a Választási Irodára. (Jól tették.) Megbüntették. A tábla leszedése az épületről már szerintem is túlzás volt. De bátor cselekedet. De azért is megbüntették. Az „illetékesek” (na persze!) szerint az épületben 50 ezer forint kár keletkezett. 50 ezer forint kár négy szög kicsavarásával és a falra kent ragasztóval!

Mit büntet ez a rendszer?
Bünteti a másik elleni fizikai erőszakot, a személyes szabadság és a véleménynyilvánítás korlátozását? Nem bünteti. Ezt korábban a véleménynyilvánítás részeként kezelték (az általuk egyébként lenézett és félreértett „liberalizmus” jegyében), most viszont már egyenesen a rendszer része lett. Ezzel tartja fenn magát.
Mit büntet ez a rendszer?
Bünteti a tárgyak elleni erőszakot. Bünteti a szimbólumok elleni erőszakot. Bünteti az engedetlenséget, amit szintén agressziónak kezel.
Mit véd a rendszer?
Az embert, az emberi méltóságot láthatóan nem.

Nyáron a más emberek elleni uszító gyűlöletplakátokat igyekeztek megvédeni a magyar állampolgároktól.
Mit véd a rendszer?
Ezek szerint a másik ember elleni gyűlöletet védi.
Ez teszi igazán embertelenné.

„Ne legyél már olyan agresszív/erőszakos!”
Ezt általában nem olyankor halljuk, amikor valaki ellen konkrét fizikai erőszak történik, hanem amikor valaki éppen elmondja a véleményét, és jogos felháborodásában valamivel talán hangosabban beszél, mint szokott. Még ha nem is személyeskedik, akkor is ezt a fenti mondatot kapja a fejéhez. Mintha felcserélődne ebben a rendszerben az „erőszak” és a „véleménynyilvánítás” szavak jelentése.
Ha belegondolunk egyébként, általában ha erőszakról beszélünk, akkor úgy kategorizálunk, hogy verbális vagy fizikai agresszió történt. Számomra azonban más kategorizálás is létezik. Hatalmi erőszak történik, azaz valaki visszaél az erőfölényével vagy „forradalmi erőszak”, amikor éppen az a cél, hogy egyik ember erőfölényét, ezáltal visszaélését a másikkal szemben megszüntesse? (Azaz: megvédje a gyengébbet…)

A forradalmi erőszak, mint a hatalmi erőszak megszüntetésének módja létezik, és vannak egészen hétköznapi formái is. Ha látjuk, hogy valaki erőfölényével visszaélve bánt valakit, szerintem nem bűn, ha leordítjuk az agresszor fejét. A cél ezzel nem feltétlenül az, hogy magunkat megveressük, hanem az, hogy az erőfölényt megszüntessük. Márpedig az erőfölény sokszor csak az elnyomott ember félelméből származik.
Éppen ezért kell a forradalmi erőszakkal vigyázni is: a lényeg, hogy soha ne váljon öncélúvá. A forradalmi erőszaknak konkrétan az a lényege, hogy azonnal megszűnik, mihelyt az agresszor fizikai fölénye megszűnik, és nem megy át bosszúállásba. (Amint ezt Bibó István megírta.)

„Nem jelenti azonban a forradalmiság az erőszak módszereinek önmagáért való dicsőítését. (…) Nagyon is nem szabad embereket hozzászoktatni ahhoz, hogy mindennapi közéleti kérdések fáradságos megoldása elől az erőszakra való hivatkozással, és az ellenfél riogatásával térjenek ki, s az erőszakból mindennapi segítőeszközt csináljanak. (…) Jaj azonban annak a forradalomnak, amely azt hiszi, hogy az embereket nem felszabadulásra, hanem műtárgyak elpusztítására kell felszólítani, s öncélt csinál abból, ami csak kísérőjelenség.”
(Bibó István: A Nemzeti Parasztpárt jellemzése)

Az erőszak némely kontrollált formái néha elkerülhetetlenül szükséges rosszak lehetnek. De ez természetes. A baj ott van, amikor az erőszak öncélúvá kezd válni (fasizmus) vagy amikor rendszerfenntartó erővé. Ez az, ahol most tartunk.

(Választás 80 évvel ezelőtt... vagy két év múlva?)