Száműzöttek Serege VIII.

Az Olaszországi Magyar Légió
Ez a magyar katonai alakulat az Olasz Egység megszületése idején alakult meg. Történetét Lukács Lajos írta meg, nagyrészt az ő adatait használom fel én is.

Mikor Giuseppe Garibaldi 1860-ban partraszállt Szicíliában, azzal a céllal, hogy legyőzi a nápolyi királyt, és megteremti a demokratikus Olasz Köztársaságot, a vele tartó 1067 önkéntes vörösinges között csak 5 magyar volt, azok közül is az egyik (Tüköry Lajos) elég hamar elesett.
Aztán ahogy előrehaladt az idő, és Garibaldi a helyi lakosság segítségével hatalmába kerítette Szicíliát, majd átkelt az Appenini-félszigetre, és egyre növekvő seregével elindult Nápoly felé, egyre több magyar érkezett a vörösingesekhez. (Legtöbbjük valószínűleg nagyon kalandos úton, Törökországon vagy Szerbián át, hosszan hajózva.) A magyar emigráció vezetősége (Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László) úgy döntöttek, hogy érdemes lenne létrehozni egy külön magyar egységet Garibaldi támogatására, amely egység a későbbiekben Magyarországra indulhatna és kirobbanthatna egy új szabadságharcot. Így jött létre az Itáliai Magyar Légió.
Az események, mint tudjuk, nem egészen úgy alakultak, mint Garibaldi szerette volna. Az öreg forradalmár ugyanis úgy képzelte, hogy az egységes Italia egy köztársaság lesz, amely a nép erejéből, forradalmakból jön létre. Ehelyett az történt, hogy II. Vittorio Emanuele piemonti király, kihasználva a történelmi helyzetet maga is útnak indította a seregét, hogy meghódítsa a többi appenini tartományt, és majdan az egységes Italia királya legyen. Vagyis az új ország gyakorlatilag nem egyenrangú szövetségesek forradalmából jött létre, hanem úgy, hogy Piemonte mindenki mást maga alá gyűrt. Garibaldi megkötötte a maga kompromisszumát, amikor vonakodva bár, de elfogadta, hogy Italia királyság legyen, Vittorio Emanuele vezetésével.
Ez a kompromisszum határozta meg a Magyar Légió helyzetét is. Garibaldi legjobb magyar katonája,

Türr István egyben a piemonti hadsereg tisztje is volt (még 1848-ban szökött át az osztrákoktól, ha már Magyarországra hazatérni nem tudott) elérte, hogy a Légió végül is nem Garibaldi, hanem a piemonti hadsereg irányítása alá került. 1861-1866 között a Magyar Légió tényleg elsősorban a piemonti érdekeket szolgálta: ahelyett, hogy a franciák által megszállt Pápai Államba küldték volna őket, vagy Velence felé, hogy a Habsburg-uralom ellen harcolhassanak, főleg helyi rablóbandák (a brigantik) ellen harcoltak Közép-Italiában, illetve olyan elégedetlenkedők ellen, akik a piemonti király helyett inkább a nápolyi királyok uralmát kívánták volna vissza. (Lásd pl. ezt a filmet. Bár a magyarok ebben nem jelennek meg, a valóságban fontos részük volt benne, hogy ennek a partizánvezérnek, Croccónak a bandáját felszámolták. Vajon véletlen ezek fényében, hogy az olasz főcsendőr szerepét viszont Franco Nero játssza?)

A Magyar Légió élén története folyamán több parancsnok váltotta egymást:

Teleki Sándor, Vetter Antal, Ihász Dániel,
majd végül Földváry Károly.

A tisztikar főleg 1849-es veteránokból állt, akik viszont eléggé széthúztak és folyamatosan intrikáltak egymás ellen. (Akit részletesen érdekel, hogy hogyan, olvassa el Lukács Lajos könyvét! Röviden csak annyit, hogy az ellentétek gyakran Kossuth és Türr vitáinak kivetülései voltak.) A legénység nagy része viszont főleg huszonéves fiatalemberekből, akik 1848-ban még gyerekek voltak, de felnőve mást se hallottak szüleiktől, mint hogy micsoda dicső idők voltak, mikor ők, a szülők fiatalok voltak. Így nem csoda, hogy égtek a tettvágytól.

A Magyar Légió négy fontos egységből állt: gyalogzászlóalj (3 század), vadász-egység (mai szóval: mélységi felderítők, 1 századnyian), tüzérosztály (2 üteg) és egy huszárezred. A gyalogosok és a tüzérek egyenruhája a leírás szerint nem sokban különbözött az 1848-as honvéd egyenruhától (aminek a fentiek fényében lélektani jelentősége is volt a Légióba érkező fiatal emberek szempontjából):

piros zsinóros barna zubbony, kék sapka, kék nadrág. (Még az a kérdés, hogy vajon milyen kokárdát viseltek a sapkájukon. Nem lehet, hogy miattuk terjedt el Magyarországon az olasz-típusú, kívül piros kokárda?)

A vadászok is az 1848-as mintájú zöld zsinóros szürke ruhát hordták, de az olasz hegyivadászok kalapjával. A huszárok egyenruhája kicsit más volt: vörös zsinóros kék zubbony, piros nadrág és zöld, majd később piros csákó vagy tábori sapka.
A Földváry-korszakban (1863-tól) a Légió már egységesen sötétkék zubbonyt viselt, ezzel is jobban hasonulva a piemonti hadsereghez.

Földváry Károly érkezése egyébként is sok változást hozott. Addig nem nagyon határozták meg a szolgálati idő hosszúságát, azaz viszonylag szabadon lehetett be- és kilépni a Légióba és a Légióból. (Annyi lelkes önkéntes érkezett folyamatosan, hogy ez nem okozott gondot.) Földváry aztán kikötötte. hogy aki jelentkezik annak minimum egy év szolgálatot kell vállalnia, máskülönben dezertőrként kezelik. És egyébként is: Földváry keményen gatyába rázta és megfegyelmezte a Légiót, amire azért volt szükség, mert mikor a legénység látta, hogy egyre kevesebb az esély arra, hogy ők mint az új szabadságharc hadserege térjenek vissza Magyarországra, érthetően nagyon leromlott a morál. Ennek fényében azért kérdéses, hogy mennyire volt értelme Földváry tevékenységének, nem lett volna-e jobb, a Légiót feloszlatni, az embereket hazaküldeni vagy engedni, hogy szervezetten a lengyel szabadságharcosok segítségére siessenek, ha akarnak.

(A Magyar Légió történetét részletesen, mint már említettem Lukács Lajos írta meg. Az itt szolgáló katonákról egy elég részletes névsort is közölt, szóval elég adatgazdag a könyve, és a kellemetlen/ dicstelen részeket sem hallgatja el.)