Este koncert; ez két részből állt. Az első: „Ballady wiejskie i miejskie”. Azaz: Városi és falusi balladák. Hm. Sokat ígérő, nemde?
Először Jacek Hałas lép a színpadra, a három… hm… „Gráciával”. (Balról jobbra:) Barbara Wilińska, Beata Oleszek, Dorota Grochowska (Piotr felesége). Két háború közötti slágereket énekelnek, de még hogy! Hogy? Hát, nagyon viccesen. Szemmel láthatóan egyeltalán nem veszik magukat komolyan, ami nagyon passzol is az egész hangulatához. Meg a jelmezek is. Jacekről ismét bebizonyosodik, amit az elején írtam, hogy univerzális zenész, és hogy showman. Ugyanolyan örömmel, fesztelen lazasággal játssza a ’30-as évekbeli bárzenészt (precízen vasalt fekete mellényben, pantallóban, hatalmas ezüstszürke nyakkendővel, fekete keménykalapban), mint délelőtt a vásári kikiáltót, vagy mint máskor az énekes szerzetest vagy a vándor bárdot. A nők pedig: „korabeli” ruhákban feszítve, élvezettel illegetik magukat. Nagyon szórakoztatja őket ez a szerep. Az egész kiállásuk a Három nővérre emlékeztet engem. (Mármint természetesen a Haumann-Márkus-Körmendi-féle Három nővérre.)
Ezután Ewa Grochowska következik. Ő nem öltözött ki, és hangszerkíséret sincs hozzá, de az ő előadása is elég szórakoztató. Különösen a papról szóló énekes meséje. Aztán még Tarasszal is énekelnek egyet.
Aztán pedig Kasia Szurman jön, a harmonia („kisharmonika”?) legnagyobb művésze, a két háború közötti városi folklór kiváló ismerője, a Czarna Motyla zenekar oszlopos tagja, aki emellett kiváló népzenész is.
Ő most három városi balladát játszik: egyet Warszawából, egyet Lwówból, a harmadikat…nem tudom honnan, talán az is varsói. Most hallom, hogy nemcsak a harmonián játszik gyönyörűen, de szép hangja is van.
S aztán, „a nagy sikerre való tekintettel” visszatér a színpadra Jacek és a „Három Nővér”. És még eljátszanak egy pár számot. Az utolsóba nagy lelkesen a közönség is bekapcsolódik
De ezzel még nincs vége! Csak egy rövid szünet következik. Aztán jön a koncert második része, ahogy Jacek mondta, a misztikus rész. A Maćko Korba lép a színpadra.
Paulina nagyon szépen hegedül, és gyönyörűen is énekel. Igaz halkan. Nem ereszti úgy ki a hangját; néha mintha a színpadon is csak úgy magának énekelgetne. Mégis. Van az énekében valami varázslatos. Jó hallgatni. Különösen szép volt az a brazil ének, amit még Lublinban adott elő a Jurtában, csörgődobbal kísérve magát.
Szinte hihetetlen, hogy ez a Maćko Korba igazából nem is egy „hivatalos”, „állandó” zenekar, a tagjai különböző együttesekben játszanak, csak néha összegyűlnek ilyen közös örömzenélésre. Pedig szerintem érdemes lenne továbbfejleszteni azt, amit ők csinálnak, cd-t kiadni, ilyesmi. Biztos nagy sikerük lenne. Én magam meg nagyon szeretnék személyesen, közelebbről is megismerkedni, beszélgetni velük. De erre most a Jurtában az esti táncház alatt lehetőségem is nyílik. Különösen Marekkal beszélgetünk sokat. Mesélek neki az Utcazene Fesztiválról a szülővárosomban, és győzködöm, cseréljünk címet, mert ha eljönnének egyszer hozzánk, biztos, hogy nagy sikert aratnának, én meg hátha tudok ebben segíteni. Ebben meg is egyezünk. Aztán még zenélünk is együtt, Marek játszik a táncházban fuvolán, aztán dudán, majd dobon is, én meg persze dorombon, meg dobon. A doromb Sebastiannak is nagyon tetszik, mivel neki is van egy; így hát vele is szóba elegyedünk, majd ki is próbáljuk egymás hangszerét. Paulinát felkérem táncolni, de azért zenélni jobban zenél. Amúgy viszont tényleg kedves lány. Szóval tetszik nekem ez a társaság, remélem, nem veszítjük el a kapcsolatot velük később.
Az esti táncházban, a Jurtában felbukkan még egy ismerős alak. Ő Robert Jaworski.
Robert egy kicsit punk kinézetű zenész. Lehet, hogy tényleg punkzenész is, de mi elsősorban, mint virtuóz táncházi hegedűst ismerjük. Tényleg virtuózan, hatalmas lendülettel, nagy lelkesedéssel játszik. Idén is (mint két éve, Gałkiban) csak egy estére bukkant fel, beállt zenélni, és hihetetlenül feldobta a bulit, aztán másnapra már ki tudja, hol volt. De ezt, amíg játszott érdemes volt meghallgatni. És beszélgetni is érdemes volt vele. (Amúgy Gałkiban ő volt az, akivel először játszottam együtt, mint táncházi zenész, mikor elcsórtam Kasia Żytomirska dobját.)
Jellegzetes egyébként, ahogyan Robert a hangszert tartja. (Lásd a képet!)
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése