Az eredeti értelemben vett népi demokrácia felé tett lépésnek tekinthető ugyanakkor az 1848-as reformsorozat is. Csak ezt aztán 1867 után félrevitték, a félig feudális, félig kapitalista irányba. De erről már volt szó.
Csak egyetlen példa az 1848-as Magyarország és az 1867 utáni Magyarország közötti különbségre: nemzetőrség vs csendőrség.
Nemzetőrség
A nemzetőrség helyi rendvédelmi szerveket jelent. Azt jelenti, hogy bizonyos állampolgárokat kiképeznek a rendvédelemre is. Ők aztán a hét öt napján civil, polgári foglalkozásukat űzik, a hatodik napon viszont felveszik a kék zubbonyt, és (megfelelő fizetés ellenében) rendőrként járőröznek az utcán. Az ilyen rendvédelmi szerveket 1848-ban törvénybe iktatta az Országgyűlés. Igaz, a nemzetőri funkció ellátásának is bizonyos vagyoni helyzet volt a feltétele, de várható volt, hogy ez változni, fokozatosan szélesedni fog éveken belül, éppúgy, mint a választójog cenzusa. A Nemzetőrségnek persze volt országos parancsnoksága és országos szabályzata (az egységes egyenruhát már nem tudták mindenhol bevezetni,
ezért sok helyen eltértek a standard kék zubbony-szürke nadrág összeállítástól), de alapvetően mégis ez volt a lényege: helyben helyi erők és alapvetően civilek látták el a rendvédelmi feladatokat.
Amennyire tudni lehet, a nemzetőrség mint rendvédelmi szerv jól működött 1848-ban. Más kérdés, hogy hamarosan támadás érte az országot, védekezni kellett, így a nemzetőröket nagy részben a frontra vezényelték,
ahol persze nem mindig tudtak olyan jól helytállni, mint a sokkal alaposabban kiképzett honvédek. 1867 után nem hozták újra létre a nemzetőrséget.
Csendőrség
A csendőrség ellenben egy kemény hivatásos és központilag irányított országos karhatalmi szerv volt. 1881-ben hozták létre, mint országos szervezetet, miután kiderült, hogy vármegyei rendvédelmi szervek, a pandúrok nemigen képesek vidéken uralni a helyzetet. (A városokban mindeközben volt már rendőrség, de az egy más szervezet volt.) A csendőrök pedig aztán kíméletlen, brutális módszerekkel nemcsak a bűnözést számolták fel vidéken, hanem a politikai ellenállást is.
Az 1890-es években, mikor az Alföldön számos helyen sztrájkoltak és demonstráltak a mezőgazdasági bérmunkásokat, a csendőrök nem haboztak ütni-vágni-lőni.
A XX. század elején híressé váltak a nemzetiségi jogokat követelő szlovák és román tüntetőkre leadott csendőrsortüzek. A csendőrök brutalitására a két világháború között is sok példa akadt, és hát sokan látták, hogy hogyan működtek lelkesen közre a „zsidók” bevagonírozásában 1944-ben. (Mégha egyéni hősies példák az ellenkezőjére is akadtak. Mert azért volt jónéhány emberséges csendőrtiszt, aki életeket mentett. Ettől még nem volt kérdés 1945 után, hogy a szervezetet fel kell oszlatni.)
Szóval, hogy mi a különbség?
A nemzetőr helyi ember, és amikor nincs szolgálatban, akkor civil. Tisztában van vele, hogy saját lakóhelyét, azaz saját tulajdonát, érdekeit is védi, amikor szolgálatban van. Mivel van civil foglalkozása is, talán nem fog annyira elszállni saját státuszától, hatalmától. És egy helyi embernek az esetleges rendbontó előtt is nagyobb tekintélye lehet (főleg ha esetleg ismerős), talán a békés fellépéssel is meg tud akadályozni adott esetben egy kocsmai verekedést.
A csendőr ezzel szemben általában valami más vidékről került az állomáshelyére. Ugyanakkor általában szegény parasztgyerekből lett a hatóság tagja, így még saját maga előtt is éreztetnie kellett, hogy ő egy szinttel feljebb lépett társadalmilag. Ezért persze, hogy hatalmaskodó és pökhendi lett. (Csernován 1910-ben például éppen szlovák anyanyelvű csendőrök lőttek a falu felvonuló szlovák lakóira, akik a szlovák nyelvhasználatért küzdő plébánosuk szabadon engedését követelték.)
Azt hiszem, ahhoz, hogy a szabadságharc idején olyan tömegesen tódultak a magyar zászlók alá az emberek, főleg a parasztok, a jobbágyfelszabadítás mellett hozzájárulhatott az a gesztus is, amit a törvényhozás a Nemzetőrség létrehozásával tett: az egyszerű, civil állampolgárok érezhették, hogy a hatalom megbízik bennük, ha rájuk meri bízni a helyi rendvédelmet.
Ugyanígy viszont azt, hogy milyen volt a hangulat a dualizmus idején vidéken, alapvetően meghatározta az, hogy a csendőrök és nem nemzetőrök járőröztek a legtöbb faluban.
Ez csak egy kiragadott példa, de jól szemlélteti, hogy hasonló gazdasági-politikai rendszerben hogyan lehet engedményeket tenni a helyi érdekeknek, és hogyan lehet azokkal autoriter és kíméletlen módon szembemenni. Ugyanígy nem mindegy, hogy milyen, illetve mekkora a helyi önkormányzati-közigazgatási szervek szerepe az adott országban, hogy az állam megtűri vagy szétveri-e a szakszervezeteket stb. Az ilyen különbségekre gondoltam, mikor az anarchia és az autoriter államhatalom közötti finom átmenetekről beszéltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése