Garay
János:
Az Új Évhez
Év, új év, te szép menyasszony!
Ifjúságod bájiban
Kebled,
mint a rózsabimbó
Szent
titokba rejtve van.
Szólj,
mi vár ránk e homályos
E
bűvös burok megett…
A
magyarnak üdv vagy átok,
Amit
küld a végezet?
Rejt-e
kebled a virágból,
Mellynek
neve honleány,
S
mellyet kérünk minden évtől
Annyi
parlag év után?
Lesz-e
bőség e virágból?
Hozsz-e
nékünk hölgyeket,
Kik,
miként nemtők, malaszttal
Álljanak
hazánk felett?
Férfikarban,
férfimellben
Hatalom
küzd és erő,
Szűz
szelídség liljomjával
S
szerelemmel győz a nő.
S
ha nehéz napján a vésznek
Férfiúkar
védfala,
A
szelíd bék’ szent virányin
Hölgy
a honnak angyala.
Hölgyeket
hozz, új esztendő,
Honleányokat
nekünk!
A
viharral, a világgal
Künn
mi majdcsak végezünk.
De
amit kiküzd a férfi,
Elveszendő
semmiség,
Ha
iránta nő szívében
Ápoló
szent láng nem ég.
Hölgyeket
hozz, a természet
Szent
szavához híveket!
A
természet istenútja
Legdicsőbb
úton vezet.
Hölgyeket
hozz, kikben ami
Jó
és szép, megszentesül,
Kiknek
hit-, remény- s szerelmök
Honjokéval
egyesül.
Illy
virágokkal köszönts be,
Szép
új esztendő nekünk,
És
fogadjuk, emlékednél
Nem
leend szebb ünnepünk.
De
ha te is, mint elődid,
Olly
fukar lészsz s mostoha,
Úgy
akár meg se nyitottad
Volna
kebledet soha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése