A nép (…), mely e párt zászlója alá szegődött, már a tömegben rejlő nemzeti erőnél fogva is megérdemli, hogy ha még szavazati joga nincs is, vele, mint nemzetalkotó tényezővel számoljunk, s ne csak mezőgazdaságunk érdekével kapcsolatban foglalkozzunk sorsának javításával.
Akik a magyar nemzeti eszmének nem csak szóval és tollal hirdetői, akik ez eszmének erősítésére cselekedni tudnak és akarnak, azok előtt nemes hivatásuk gyakorlására itt a legszebb tér. De ne azon kezdjék, hogy gyalázzanak mindenkit, akit a fennálló rend ellenségének tartanak, hanem tanulmányozzák magát a népet, nézzék meg, micsoda tanok terjednek benne, nézzék meg, mi az igazság e tanokban, és ezellen az igazság ellen ne küzdjenek, mert az úgyis hiábavaló. (…)
Törekvésünk csak az lehet, hogy (…) lehetőleg csökkentsük azon rázkódásokat, melyek korszakalkotó változásoknál elkerülhetetlenek, s melyeket a makacs ragaszkodás a meglevőhöz (…) csak fokoznak és esetleg végzetessé tehetnek.”
(Ormos Ede: A socialismusról 1896)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése