Egy történelmi korszakkal nem feltétlenül azért foglalkozunk, hogy azt egyértelműen jó vagy rossz példaként állítsuk az utókor elé...
A Tanácsköztársasággal foglalkozni kell, mert benne a magyar történelem fontos kérdéseit láthatjuk megcsillanni, még ha a történet szereplői talán radikálisan más válaszokat is adtak azokra a kérdésekre, amiket mi is észreveszünk magunk körül. A Tanácsköztársasággal nem kell azonosulni. Lehet persze, és kell is elemeire bontva vizsgálni, mert Sinkó Ervin szelíd embersége éppúgy hozzátartozik, mint Szamuely Tibor és Cserny József féktelen őrültködése, Böhm Vilmos egyszerű, kötelességtudó hazafisága éppúgy, mint mások egészen otrombán beszűkült, dogmatikus "internacionalizmusa", Lukács György jóakaratú intellektualizmusa éppúgy, mint az a röhejes gigantománia, amivel a Népbiztosok Tanácsa május 1-jét volt képes megünnepelni. Korvin Ottó morális ingadozása éppúgy, mint Kun Béla cinikus technokratizmusa. Az emberséges népjóléti intézkedések éppúgy, mint az ártatlan áldozatokat követelő vörösterror és a túszszedések, a dicső honvédő harcok éppúgy, mint az elhibázott külpolitikai lépések és az ellenségnek tett engedmények. És ott van még egy csomó szürke zóna, ahol még a történet egyes elemeiről sem lehet ilyen sommás, párszavas véleményt mondani.
A Tanácsköztársasággal foglalkozni kell, még ha a jelenség egésze mellé nem is teszünk egyetlen plusz- vagy mínusz-jelet, mert a történet ennél komplexebb.
A Tanácsköztársasággal foglalkozni kell, mert benne embereket látunk, emberi sorsokkal, vágyakkal, jó és rossz döntésekkel, mélységekkel és magasságokkal, sikerekkel és bukásokkal.
A Tanácsköztársasággal foglalkozni kell, mert tanulságos.
Ajánlom követésre ezt az érdekes oldalt, a továbbiakhoz ez is hasznos lehet:
https://filmarchiv.hu/hu/aktualis/filmhiradok-100-eve/1918-marcius-18-24-a-proletardiktatura-elso-napjai?fbclid=IwAR0r6vVevpfds4FZLsHh6R1MLKUmbGDNbNOFKhfFSNS0bDbj9R3kAkq9Eqg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése