Bodosi György (Józsa Tivadar):
Léleknövesztő
Növekszik a lélek
eleven bozótként, nyugtalan.
Nem méterenként terjed,
iszonyú sebességgel rohan.
Hófehér szirmaival integet
kőkerítés mögül.
Vidám tavaszi facsoport:
velünk, bennünk röpül.
Közben az egész tájra ráborul.
Fűszőnyegként szegélyezi utunk.
Jobbra, balra is.
Bár kőrengeteg legyen az út,
hol vérző lábbal futunk.
Meglódult ménes: büszkén, bátran rohan,
mint kit be nem foghatnak,
nem sérthetnek meg soha.
Nemes, mesés, gyors táltos paripa.
…Igen, de képes-e még
az első, a legelső helytelen szóra
riadtan felkapni fejét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése