Két alakulatról lesz szó, amelyek egy időre összekapcsolódtak. Az 1848-1849-es magyar szabadságharcnak ugyanis két nagy német alakulata volt (nem számítva természetesen a Magyar Honvédségbe sorozott magyarországi németeket).
Az egyik a Wiener Akademische Legion (Bécsi Akadémiai Légió, a továbbiakban WAL). Ez az 1848. márciusi bécsi forradalom idején alakult. Az egyetemisták rendvédelmi, egyben harci szervezete volt, a fosztogatások megakadályozására, de egyben a forradalom eredményeinek védelmére is. Gyalogos lövészek voltak. A Német Egység hívei voltak, azaz bíztak abban, hogy a sok német államból hamarosan létrejön az egységes Deutsche Republik. Ezért a jelvényeik között ott volt a Köztársaság jelvénye, a fekete-piros-sárga (fekete-vörös-arany) zászló, és az ugyanolyan színű kokárda is. Bíztak benne, hogy a magyar és a német forradalmárok össze tudnak fogni.
1848 októberében, miután a magyar sereg vereséget szenvedett Schwechatnál, és nem tudott a forradalmi Wien segítségére sietni, Windisch-Grätz császári tábornok megostromolta a fővárost, és leverte az ellenállást. A WAL-nak pár századnyi századnyi egysége azonban ki tudott törni, és nagy nehézségek közepette átjutott a határon, Magyarországra. Ők aztán a Magyar Honvédség kötelékében harcoltak előbb Erdélyben, majd más hadszíntereken is.
A másik:
A Deutshce Legion
Ezt az egységet 1848 novemberében alakították részben magyarországi németekből, részben Magyarországra érkező német forradalmár-önkéntesekből. Fekete ruhát kaptak és halálfejes kalapot, halálmegvető bátorságuk jeleként. Gyalogos és vadász-egységként szolgáltak ők is. Parancsnokuk
Peter Giron volt, aki Poroszországból, Aachenből került a forradalmi Wienbe, ahol a fegyvergyártás egyik irányítója lett. 1848 októberében bátran harcolt a város védelmében. Neki is sikerült átjutnia Magyarországra. Őrnagyi rangban szervezte a Deutsche Legiont, amely kitüntette magát a nyugati határokon, majd ők is Erdélybe kerültek.
1849 júniusában, Görgei Artúr fegyelmi vétségek miatt hadbíróság elé állította Giront, aki júliusban önként lemondott a rangjáról. A Deutsche Legion önállóságát ekkor megszüntették, és 126. honvédzászlóalj néven közvetlenül a honvéd-parancsnokság alá rendelték. Bár kérték, hogy egyesítsék őket a Legion Polskival, ezt a kérésüket sem teljesítették. Viszont a 126. zászlóaljba besorolták a WAL tagjait is.
Szegény Peter Giron, bár kitúrták a Honvédségtől, nem úszta meg, hogy a szabadságharc után a császáriak ne állítsák hadbíróság elé. 1849 októberében Haynau őt is felakasztatta. Ezért utólag mindenki a magyar szabadság vértanújaként tiszteli.
Az Akademische Legion tagjainak egyébként nagyon fontos szerep jut Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényében is,
és a belőle készült filmben meg még hangsúlyosabb az ő száluk.
A legszimpatikusabb és legemlékezetesebb figura a légionisták közül egy bizonyos
Hugo Mausmann, aki szeret versben beszélni, és humorával tartja a lelket a többiekben a legnehezebb helyzetben is. (A filmben Fonyó József alakította). A történet szerint Hugo vezeti a légionistákat Buda ostrománál. Ebből láthatjuk, hogy a WAL ott volt Buda ostrománál is, ki is tüntették magukat. Nem véletlen, hogy az emléktáblájuk is a Budai Vár oldalán látható manapság.
Ezt az emléktáblát minden Március 15-én az Eötvös Collegium tagjai szokták megkoszorúzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése