Alkalmazott szociológia?

Emlékeztek? Néhány éve arról beszélgettünk hogy van-e olyan, hogy alkalmazott történelem. Esetleg, hogy a szociológia vagy akulturális antropológia lehet az. Most, ennyi év után eljutottam oda, hogy végre újra feltegyem magamnak ezt a kérdést.
Amire rájöttem, az az, hogy valójában nem a szociológia az alkalmazott történelem, hanem éppen fordítva van.
A történelmet, mint történet-írást hajlamosak vagyunk egyszerű mesélésnek felfogni, amelynek ugyanakkor bizonyos hatalmi-legitimációs szerepe is van. Ez a középkorban fontos lehetett, de ma, amikor a szuverenitás nem egyes emberek/ családok kezébe van letéve, hanem közösségekébe, a történelem kicsit másra kell, hogy jó legyen.
 Akár így, akár úgy, mindig szeretünk a történettudományról úgy beszélni, mint önálló nagy tudományról, aminek vannak bizonyos segédtudományai, így például a történeti szociológia. Én ezt ma már másként látom. Szerintem ma már a történelem kell hogy a szociológia segédtudománya legyen. Illetve egyfelől a szociológiáé, másfelől a pszichológiáé, amennyiben, mind a társadalmi jelenségekre, mind az egyéni lélektani jelenségekre sok-sok példát szolgáltat. Így aztán modellek, analógiák, fejlődési sémák felvázolására is alkalmas lehet, végső soron az ember egyéni és közösségi változásáról való gondolkodásra.

 És a mesélő, szórakoztató funkció? Az is megvan, meglehet. De az irodalom, a filmművészet, szóval minden epikus (elbeszélő) műfaj ilyen: szórakoztat magával a meséléssel, de emellett van (jó esetben) egyfajta társadalmi vagy egyéni folyamatokat modellező funkciója is.
Van egy olyan érzésem, hogy ha így fognánk fel a történelmet (a szociológia és a pszichológia segédtudományaként), akkor sokkal hatékonyabban lehetne az iskolában oktatni is. Hiszen akkor könnyebben el tudnánk tekinteni az évszámok és események párosításának kényszerétől, és sokkal inkább rámehetnénk az ok és okozat párosítására, illetve az ember+helyzet –> döntés –> cselekvés –> következmény modellre.
Az meg, hogy a történelmet ezesetben „segédtudománynak” neveztem, bár néhányan rátartibb szakmabeliek bizonyára zokon fogják venni, valójában nem a történelem mint tudomány degradálása. Hanem éppen ez adhatja meg a valódi értékét. Hiszen tudjuk, hogy minden tudomány minden tudománnyal összefügg, és ha rájövünk a történelem szoros összefüggésére más ilyen emberekkel foglalkozó tudományokkal, akkor máris megértjük, hogy a történelem tényleg tudomány, nem csak egy magában álló random mesélés. És nem is események összefüggéstelen megtanítandó halmaza.
Még nem tudom mit fogok ebből az elmélkedésből kihozni. Nem ígérem, hogy kiatalálok egy új történelemoktatási módszert. De a gondolatot szeretném felvetni, hátha lesz belőle valami.