A racławicei csata az 1794-es Kościuszko-szabadságharc egyik fontos ütközete volt. De hogy miért nőtt túl ezen, miért lett társadalmi szimbólummá, azt mindjárt kifejtem.
Írtam már az előzményekről:
A lengyel reformkorról és annak néhány hőséről
és az 1792-es lengyel-orosz, úgynevezett „alkotmányvédelmi" háborúról. Innen folytatom.
Az alkotmányvédelmi háborút a polákok elvesztették. Ennek következménye nem csak az volt, hogy Poroszország és az Orosz Birodalom egy csomó területet elcsatolt tőlük, hanem az is, hogy az ország még az eddiginél is szorosabb cári orosz ellenőrzés alá került. Nagy nehezen kiharcolt Alkotmányukat meg bevonták.
Persze sokan voltak, akik ebbe nem nyugodtak bele. Két összeesküvő csoport is szerveződött a „hazaáruló” Targowicai Konföderáció ellen. Az egyik a királypártiaké, akiknek csak a Május 3-ai Alkotmány visszaállítása volt a céljuk és II. Stanisław király újbóli trónraültetése. Élükön a király unokaöccse, Józef Poniatowski állt (akiről már volt szó). Egyébként ő mindezt nem azért tette, mert trónörökös akart lenni: tudta jól, hogy megállapodás van arról, hogy Stanisław halála után az új uralkodó a szász Wettin-házból fog kikerülni. És ezt tiszteletben is tartotta.
A másik csoport, a radikális társadalmi reformereké, akik, mint az sejthető a független ország biztosítása mellett radikális társadalmi reformokat is akartak. Elsősorban jobbágyfelszabadítást. Hatott rájuk mindaz, ami az elmúlt években Franciaországban történt. És számítottak is a francia forradalmárok segítségére, ezért ellenfeleik rájuk húzták a „jakobinus” jelzőt. Ennek a csoportnak az élén, az itt emlegetett Hugo Kołłątaj állt.
Végül is a két csoport meg tudott egyezni, és egy év titkos nehéz szervezkedés után 1794-ben együtt robbantották ki a felkelést. Aminek az élére egy mindkét csoport számára elfogadható vezetőt állítottak:
Tadeusz Kościuszko-t a jóképű hadmérnököt, aki egyben festőművész is volt, és egyébként évekkel korábban Amerikát is megjárta és George Washingtonnak épített erődöket.
(Tadeusz Kościuszko eskütétele Krakówban)
Tadek a maga részéről inkább a társadalmi reformerekhez húzott. Gyorsan meg is hirdette a jobbágyfelszabadítást és azt, hogy a mellette hadbavonuló parasztoknak földet is ad. És ezt komolyan is gondolta.
És nem is számított rosszul. Amellett, hogy az alkotmányvédelmi háborúban nem semmisült meg a hadsereg és könnyű volt újjászervezni, jöttek az irreguláris parasztfelkelők is sokan. Állítólag már akkor használták a jelszót: „Żywią i Bronią”. Azaz: „Élelemmel és Fegyverrel”. Vagyis: terményeikkel, kajáikkal, de fegyveres erejükkel is támogatják a haza ügyét. Ezt aztán zászlóikra is felírták.
1794. április 4-én Racławicénél ütközött meg egymással a lengyel és az orosz sereg.
A polákokat természetesen maga Tadeusz Kościuszko vezette. És győzött. Győzelmében azonban fontos szerepe volt a kiegyenesített kaszával rohamozó Kraków-környéki parasztoknak is, akik elfoglalták az oroszok ágyúit.
A parasztok vezetője egy bizonyos Wojciech Bartosz volt, aki állítólag a csata után kapta a Wojciech Bartosz Głowacki nevet.
Híres lett arról, hogy az egyik orosz ágyúnak saját lekapott süvegével oltotta el a kanócát.
Állítólag ehhez volt köze annak, hogy a Głowacki nevet kapta. (A „głowa” ugyanis fejet jelent. Ettől függetlenül egyébként a Głowacki ma elég elterjedt vezetéknév.) Tadek mindenesetre nemesi rangra emelte Wojciechet (vagy Bartoszt). De a többiekről sem feledkezett meg: mint már mondtam, megkezdte a jobbágyfelszabadítást és a földosztást. Jelképes gesztusként pedig ő maga is felöltötte, és viselte a felkelő parasztok fehér köntösét (szokmányát).
A racławicei csata mindezek miatt a paraszti erő szimbólumává vált. Annak jelképévé, hogy az eddig öntudatlan és elnyomatásban tartott parasztság is öntudatra ébred és cselekvő alakítója lesz hazája sorsának. Kész megvédeni hazáját, ha hazája is biztosítja számára a jogokat és az emberhez méltó életet. Bizonyos értelemben annak is szimbóluma lett ez a csata, amiről aztán később a lengyel szabadságharcosok (de néha a magyarok is) hajlamosak voltak elfelejtkezni: hogy nincs jó szabadságharc társadalmi progresszió nélkül, jogkiterjesztés és társadalmi szolidaritás nélkül.
A kiegyenesített kasza is fontos jelkép lett ebből a szempontból. Valami olyan fontos szimbolikus fegyver a polákok számára, mint nekünk a visszacsapó íj. Vagy nem tudom.
Ezt mindenesetre Krakówban láttam: egy néptáncegyüttes a racławicei csata emlékére kiegyenesített kaszákkal táncolt a színpadon.
Ez igazán szép gesztus volt.
Jó lenne, ha nekünk is lenne egy ilyen napunk. Még gondolkodom, melyik lehetne ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése