A vágtató kifli random ámokfutása (kritika)

Most, hogy végignéztem az összes részét ennek az izének, próbálom összeszedni a gondolataimat, hogy kritikát tudjak írni róla, de nagyon nehezen megy. Vagy a nézés közben kellett volna a sárga földig berúgni, (de ahhoz már késő) vagy most kéne valami gonzó-újságíró módszert alkalmazni, mert ez… ez…

A Kossuth-kifli/ „Kossuthkifli” (amelynek már a címe is helytelenül van írva, és ebbe én nem nyugszom bele) olyan mintha mindenféle random össze nem illő anyagú és random színű foszlányokból lenne összefércelve, amely foszlányok túl kicsik ahhoz, hogy önmagukban jelentésük legyen, viszont túl nagyok ahhoz, hogy kicsit távolabbról nézve valami mozaikféle ábrává álljanak össze a szemünk előtt…

Csak egy kérdés tölti ki a fejemet megint: „Ez mi a franc akart lenni?????”

Nézzük csak. Mi lehetett az alkotók célja az egésszel? Valami ilyesmi: csináljunk filmsorozatot a széles közönségnek, ami érthető, de azért intellektuális és történelmi és néha vicces, de elgondolkoztató és szomorú is és tragikus is és van benne olyan izé misztikus is és metaforikus meg minden és kicsit fantasy-szerű, meg kicsit olyan abszurd és szatirikus és legyen benne akció meg feszültség meg izgalom meg konfliktus meg belső konfliktus is és akkor ilyen különböző karakterek izé hát ööö… hol is tartottunk? (mintha maguk is belekeverednének)

Na szóval: mintha egybedobtak volna benne minden felvethető ötletet, minden jelzőt, hogy milyen szokott lenni egy film, és megpróbáltak volna mindent belesűríteni, hogy aztán a végeredményként kijövő katyvasz ne legyen semmilyen. Mert valahányszor a film valamilyen akarna lenni, azaz valahányszor határozottan valamilyen (mondjuk szatirikus, tragikus, akciós, misztikus, de megint mondhatnék az előbbiek közül bármit) irányba akarna elkezdeni húzni, akkor mintha megijedne az egésztől és visszakozna. Ne legyen túl sok dráma benne! Ne legyen túl elgondolkodtató! stb. stb.

Pedig az előzetes jelek biztatóak voltak. (Nem, nem a trailerre gondolok, az éppolyan kaotikus, mint maga az egész alkotás. De azt még akkor betudtam annak, hogy trailert csinálni külön művészet, de belefér, hogy az félresikerüljön, ha maga az alkotás attól még működik.) (Csak illusztrációként: íme egy nem annyira jó film kifejezetten erős trailere, illetve egy másik, bődületesen rossz film szintén egész ütős kis előzetese. Hogy mindkettő orosz, az csak véletlen.) Hanem hogy nekem a rendező nyilatkozataiból úgy tűnt, hogy valami átgondolt dolog lesz ez itt. Már önmagában az, hogy a film egy regényadaptáció, egy biztató reménysugár volt, hogy Rudolf Péter nem fog abba a csapdába beleesni, amibe Koltay Gábor a maga szégyenletes történelmi filmjeivel: hogy azt hisszük az, hogy emberek régi korok ruháiba vannak öltözve és az egész szépen van fényképezve már elég egy történelmi filmhez, a történetet, a karaktereket, a konfliktusokat, a párbeszédeket és egyéb ilyen marhaságokat, akár el is lehet felejteni.

(Esetleg azt akarják, hogy hang nélkül nézzük végig a filmet? De akkor minek csinálnak neki zenét?)

Na szóval ez volt az érzésem a Sacra Corona és a Honfoglalás című szörnyűségek kapcsán (de még a Hídember is ilyesmi volt), de előzetesen úgy tűnt, ez a Kifli most nem ilyen lesz. De ilyen lett. Vajon az eredeti regény is ennyire zavaros vagy csak az adaptáció?

Válasszunk ki néhány elemzési szempontot, mielőtt teljesen összezavarodunk!

1.) A nyelvezet: a leggyengébb pont. (De ezt már leírtam. De másnak is ez szúrt először szemet.) Az erőltetett intellektualizmusból nevetséges sznobizmus lesz. Egy regénynél még működhet az, hogy szómagyarázat kell hozzá de egy filmnél? Egy sorozatnál? Ezt mégis hogy gondolták? A néző majd laptoppal fog a képernyő elé ülni, és mindig kikeresi azokat a szavakat, amiket nem ért? De akkor meg miért hadarnak úgy a szereplők, mint egy elektromos mákdaráló? És miért kétoldalas hosszú mondatokat darálnak le összeszorított szájjal? Ennyire elitista akar lenni ez a sorozat, vagy mi?

2.) Misztikusság, fantasy: Ennek mi funkciója van a filmben? Oké, hogy történnek csodák, meg varázslások, meg van kísértetjárás, meg az emberek lelkei furcsa rovarok alakjában távoznak a testeikből (???), meg előjön egy honfoglaló magyar szelleme is, de dramaturgiailag mi szerepük van ezeknek a filmben? Mit tesz ez hozzá a hangulathoz? (És ha már itt tartunk: mitől függ a film világában, hogy a megölt ember alakja fizikai testtel rendelkező rovar vagy emberképű, de anyagi valósággal nem rendelkező szellem alakjában kísért tovább? Miközben az egyik szellem éppen arról beszél, hogy halála után az ember eggyéválik a természettel sokféle alakban…)

3.) Nekünk szól rólunk, arról, milyenek vagyunk mi magyarok, miért húzunk szét, stb. mint állítja? Hát nem. Illetve ezt is felvillantja a film, de nem viszi végig a kérdéseket, amiket félig feldob. Pedig ebben nagy lehetőség volt. Ki lehetett volna ezekre hegyezni az egészet, és tragikusra, tragikomikusra vagy szatirikusra venni a hangvételt.

Mik voltak ezek a vonalak, kérdések, lehetőségek, amiket csak rövid időre villantottak fel?
- 1849-ben játszódik az egész nagy történelmi események közepette. De ezek egyáltalán nem mindig izgatják annyira az akkori átlagembert, amennyire elsőre gondolnánk.
- a vélemények és törésvonalak kérdése a szabadságharcban. (Pl. az őrnagy vitája a révésszel, de még ez is félremegy, mert egy perc elteltével már egész más álláspontot képviselnek mindketten, mint az elején. Vagy a parasztok hozzáállása a harcokhoz, a jobbágymentalitás továbbélése, stb., stb.
- Amadé (Lengyel Tamás) alakja: a fene nagy bizalmatlanság egymás iránt. (Lentebb majd kifejtem.)
- Ferdinánd úr (Reviczky Gábor) alakja: ő lehetett volna az a pont, amibe az egész sorozat belekapaszkodhatott volna, hogy ne fújja el az első szél. És történtek is erre kísérletek. Ferdinánd úr a gonosz undorító genya, aki ugyanakkor okosakat mond, ezért nem tudsz nem odafigyelni rá. Az ő megjelenései és megszólalásai voltak azok a pontok, amikor a sorozat néha megállapodni látszott, úgy nézett ki rövid időkre, hogy az egész megy valamerre, lesz valami értelme. Csak ezek mindig túl rövid ideig tartottak ahhoz a reménykedéshez képest, ami ilyenkor megjelent bennem. Tényleg ennyire félt ez a film saját magától?
- a nézőkre kikacsintó kulturális utalások. („Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van.” „Nem hagyjuk!” Meg a Jászkun-induló. Meg a bebop. Meg a Petőfi-idézetek, mint csajozós dumák. Meg a térkép (na ez legalább tényleg jó poén). Meg Ludas Matyi és Kukoricza Jancsi…) De ezeknek is mi funkciójuk volt a történet szempontjából? A néző fel sem foghatta őket igazán. Legalább valami poénos cameo lett volna benne, mint a Magyar vándorban például… Különösen Ludas Matyi és Kukoricza Jancsi felbukkanását nem értem. Ez is poén akart lenni? (Ja értem, hogy kellett egy szerep ifj. Vidnyánszky Attilának is…)

Szóval ha ilyen történelmi hibáinkon elmélkedős, vitázós, gondolkodós filmet akartok látni, akkor még mindig az Agitátorok a jobb választás a témában. Persze az töményen bölcsész-szöveg, de annak legalább van értelme. (Tényleg. Többször megnéztem, egyre inkább van értelme.)

Az egész agyborulás sajnos felfogható információárvizes korunk szomorú lenyomatának is: millióféle inger, adat, tény, kérdés, dilemma borítja el az embert mindennap. Ki tudja ezekből kiszűrni a számára igazán fontos, releváns dolgokat? Időnként felbukkan a nagy hangzavarban és adatözönben valami eredeti, érdekes, izgalmas is (mint például jelen blog a Te mai napodban, ha egyáltalán, remélem legalábbis), de aztán újra belevész az egész a hangzavarba. (Mint jelen blog jól megírt bejegyzései. Nem pont erre a mostani kritikára gondolok.) Szóval, ha lehetne valamit üzenni az alkotóknak én ezt üzenném:
Hé, ti ott! Nem szégyen ám, ha üzenni akartok a nézőnek, ha meg akarjátok szólítani, ha terelgetni akarjátok valamerre! A néző értékelni fogja, ha van valami közölnivaló gondolatotok, elmesélnivaló történetetek, de azt nem, ha csak úgy szövegeltek bele a világba, minden koncepció nélkül, azzal, hogy ez hát a posztmodern, és majd úgyis mindenki kiválasztja belőle, ami neki kell… Nem kell egyszerre mindent elmondani. És ha már itt tartunk, nem muszáj (tévé)filmet csinálni, ha nem lehet.
P. s.:
Megmondaná valaki miért ez lett a könyv/ film címe? Igazából semmi szerepe nincs benne a Kossuth-kiflinek (csak az affektálva kiejtett „baeueueeieiglinak”. nek. nak. nek.) A Turul-pörköltben legalább egy egész hosszas értekezés volt olvasható a Turulról. Meg a pörköltről is.

P. s. 2.:
Kíváncsian várjuk, hogyan fogja Dancsó Péter ízekre szedni ezt a filmsorozatot. Hahó, Dancsó Péter, most nagy szükség lesz rád!